Hivatali merevgörcs

Közeledik a 27 különböző nyugdíjjelegű járadék idei korrekciójának jövő héten esedékes időpontja, s így természetes, hogy felerősödtek a kiigazítás nevetséges mértékét kritizáló hangok is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számításai szerint az augusztusi 4,0 százalékos nyugdíjas infláció nyomán - a januári 2,8 százalékos után - még 1,2 százalékos emelést fizetnek.

„Valaki rosszul számolta ki a novemberi nyugdíjemelést” – emelte ki már cikke címében is rosszallását laptársunk. Úgy fogalmaztak, hogy „a KSH-nak a januári-augusztusi tényadatok alapján meg kellene becsülnie mind az éves (január-decemberi) nyugdíjas infláció várható mértékét, mind az átlagos infláció várható mértékét.” Hivatalos statisztikai adataink kreálói nyomban fel is szisszentek, mint akiknek ráléptek a tyúkszemére, és törvényekre hivatkozva hárítottak. A fogyasztói áremelések mértékére vonatkozó számítások elvégzése márpedig nem az ő feladatuk. Ők kénytelenek azzal bíbelődni, hogy hivataluk „a statisztikai információk nyilvánosságra hozatalával valósághű, tárgyilagos képet adjon a társadalom, a gazdaság, a környezet állapotáról és annak változásairól az állami szervek, az önkormányzatok, a gazdasági szervezetek – beleértve a pénzügyi piacokat –, a civil szervezetek, a tudományos tevékenységet végzők, a közvélemény, a média szereplői, valamint a nemzetközi szervezetek, különösen az Európai Unió intézményei számára.”

A lényeg mindig a részletekben van elrejtve, s ezúttal ezt egyetlen szó: a „változásáról” rejti. A Keleti Károly utcában ez alatt a múltbéli változásokat értik, míg a közvélemény a jövőbelire is legalább annyira kíváncsi lenne, számot vetve azzal, hogy az legalább annyira bizonytalan lehet, mint a következő évi magyar költségvetés. Ezt ugyanis a NER évtizedében rendre másfél éves távlatban, előre gyártják. Azonban a hivatalban úgy vélik, hogy „a KSH felelőssége addig tart, hogy nyilvánosságra hozza a fogyasztói árak alakulását bemutató mutatókat, amelyeket azután bárki felhasználhat további számítások elvégzésére.” Vagyis a jövőbe tekintés nem a feladatuk.

Ebbe fájó szívvel bele is nyugodnánk, ha napjaink legégetőbb kérdéséről nem azt olvasnánk a hivatal nemrég megjelent Magyarország 2019 című kiadványának az elnök által jegyzett bevezetőjében, hogy „a kiadvány készítésekor már látható volt, hogy a koronavírus okozta járvány hogyan törte meg az addig kedvező gazdasági folyamatokat, milyen módon változtatta meg mindennapjainkat, így rövid előretekintést adunk a járvány hatásairól is.” Amit meg is tesznek.

Ha úgy hozza a szükség, akkor felkészült szakembereik, lám, akár olyan valóban bizonytalan jövőbeli kilátások felmérésére is képesek, mint a pandémia. De a fogyasztói árváltozások prognózisánál - maradjunk csak a fertőző betegségeknél mégis rájuk tör a merevgörcs. Pedig az infláció jövőbeli megsaccolását nem a törvényi kötelezettség, hanem a társadalom elvárásai követelik meg. Nem kapzsi az a 127 ezer forintos középértékű nyugdíjas, aki a várható havi 1520 forintos emeléséről úgy gondolkodik: többet érdemel.