járvány;iskola;

2020-11-04 06:01:00

Gyakorlati

Ötöst kaptál gyakorlatiból! Vagy várjál… ez a gémeskút?! Akkor én kaptam ötöst gyakorlatiból!

Jó darabig nem felejtem a gyerekét maga után vonszoló anyuka kissé hisztériába hajló hangját, aki a balatoni közért előtt az okostelefonját nyesztette. Május eleje volt, és őróla is messziről lerítt, miféle pokolba kívánja már a járványt a home office-szal, a home kitchennel meg a home schoollal egyetemben.

Az iskolák őszi szünet utáni újraindítása innen nézve alsó tagozatos matematikai feladat. Kik vannak többen? Az anyukák, akik nem akarnak megint lenőtt hajjal állni a tűzhely mellett, és egyszerre végezni az irodai munkát és megépíteni a gémeskutat; vagy a tanárok, akik vélhetően amúgy sem szavaznának már a Fideszre, hiszen rég átvágták őket az életpályamodellel meg a takarómihályosított NAT-tal.

Csak éppen minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy a példa nem ilyen egyszerű. Mert a gyerekeket szerencsére csak kivételes esetben meggyötrő kór nemcsak a tanárokat tizedeli, hanem hazakerül az anyukákhoz, nagymamákhoz is. A tempósan növekvő halálozási adatok fényében pedig legfőképpen tiszta beszédre és cselekvési gyorsaságra van szükség. Még az őszi szünet is adott volna időt a kormányzatnak az újratervezésre. Az ész nélkül központosított iskolarendszerről arcát is megtartva időben visszahátrálhatott volna az igazgatók felelősségére építő, átlátható oktatásig. Hadd döntse el a helyi helyzetet legjobban ismerő iskolavezető, hogyan szervezi meg a legkevesebb áldozatot követelő munkarendet. Hadd tudja meg mindenki, akit érint, hány fertőzött tanár és melyik osztályban hány diák van az iskolában.

Mert a társadalom csak felülről nézve buta, szürke massza. Aki közelebb megy, láthatja, hogy az egyén, ha partnernek tekintik, felelős gondolkodású és együttműködő. Még a gémeskutat is megcsinálja, csak legyen miért.