Szabad szemmel: reflektorfényben Amerika

Nemzetközi sajtószemle, 2020. november 5.

Fennáll a veszély, hogy Joe Biden béna kacsa lesz elnökként, mert látszik a választás után, hogy Amerika kormányozhatatlan – írja a Financial Times. Az ország reménytelenül megosztott, csak kérdés, hogy a demokrata politikus mit kezd majd vele. A republikánusok továbbra is kézben tartják a Szenátust, ezzel pedig megakadályozhatnak minden komoly reformot. Azaz romokban a haladó amerikai körök reménye, hogy most aztán korszakos nagy változások jönnek. Talán ha gazdaságösztönző csomag átmegy.

Ugyanakkor Bidennek folyamatosan meg kell vívnia majd Donald Trumppal. Hiszen az aligha ismeri el a vereségét, ezért ragaszkodhat az újraszámláláshoz és bíróságokhoz fordulhat mindenhol, ahol szoros küzdelemben kap ki. Az új elnök pedig beszorulhat két kibékíthetetlen erő, a vaskalapos trumpi jobboldal, illetve az elkeseredett demokrata baloldal közé. Ráadásul a republikánus újoncok trumpabbak még Trumpnál is. Az ellenzéki párt törvényhozási vezére ily módon nyerő pozícióba kerül.

Bidennek csupán a külpolitikában lesz mozgástere, noha az amerikai demokrácia tekintélye súlyos csapást szenvedett a világban. A külföld pontosan tudja, hogy Amerikában állóháború zajlik, és a két fél csak hatalmas erőfeszítések árát érheti el még a legcsekélyebb nyereséget is. Ezzel együtt az Egyesült Államok várhatóan újracsatlakozik a párizsi Klímaegyezményhez, visszatér a WHO-ba és felújítja iráni atom megállapodást is. Odahaza azonban Trump szelleme kísérti majd az utód Amerikáját.

Deutschlandfunk

A magyar és a lengyel változások arra utalnak, hogy az EU nem lehet naiv és nem hiheti, hogy az értékek egyszer s mindenkorra adottak. Ezt támasztják alá a fejlemények más országokban is. Így nyilatkozott az Európai Néppárt strasbourgi képviselőcsoportjának vezetője. Manfred Weber közölte, pont ebből a megfontolásból küzd az EP a kötelező jogállami mechanizmusért, vagyis, hogy a tagok csak akkor kaphassanak pénzt Brüsszeltől, ha eleget tesznek a demokratikus normáknak.

Mint mondta, ebbe azonban belejátszanak a globális viszonyok is, mert itt erős Amerikára volna szükség, már csak azért is, hogy Európa hatékonyabb tudjon lenni Kínával szemben a két rendszer küzdelmében. Hiszen itt is az alapértékekről van szó. A politikus aggodalommal fogadta, hogy Trump megtámadta a választás törvényességét, de szerinte amit a világ megélt Amerikában az utóbbi négy évben, annak óvatosságra kell intenie Európát. Mármint hogy ne a megosztottságot, hanem a kiegyezést keresse. A földrésznek öntudatra kell ébrednie, önállóan kell cselekednie.

Az értékeket pedig az EU közösen kívánja kifelé képviselni, mármint hogy a demokráciánál jobb modell nincs a társadalom megszervezésére. Ám az nagyon nem jó, ha ezt Trump kétségbe vonja, bár Amerika nem az elnököt jelenti, és a tengerentúlon továbbra is működik a jogállam.

ARD

A német szabaddemokraták egyik EP-képviselője úgy véli, hogy iskolát teremthet Európában, ahogyan Trump viszonyul a joghoz, és ahogyan kirohant a demokratikus választási rend ellen. Ily módon pedig példát nyújt minden tekintélyelvű erő számára, ideértve Orbán Viktort. Moritz Körner szerint ha a demokrácia őshazájában lábban tapodnak a választói jogon, akkor Magyarország mellett más államok is úgy érezhetik: hátszélben haladnak. Olyan kormányok, amelyek már jelenleg is figyelmen kívül hagyják az alapértékeket. Így Lengyelország Bulgária és Csehország. De még Szlovénia is.

Az EU-ban nagy felháborodást keltett, hogy Janez Jansa szlovén kormányfő gyorsan odaállt az amerikai elnök mellé. Bennfentes források öv alatti ütésként értékelték a lépést Orbán szoros szövetségese részéről. Ugyanakkor Bütikofer, az Európai Parlament egyik német zöld tagja, az amerikai demokrácia elleni példátlan támadásnak nevezte, hogy Trump ilyen gyorsan kihirdette saját győzelmét. De a CDU egyik politikusa is soha nem látott szabályszegést emlegetett.

Euractiv

A krimivel felérő amerikai választási fejlemények láttán Európa vezetői lakatot tette a szájukra, kivéve a szlovén államfőt, a first lady szülőhazájának vezetőjét, aki már akkor gratulált Trump „egyértelmű győzelméhez”, amikor még javában tartott a szavazatok összesítése.

„Az Európa kis Trumpjai” című írás emékeztet arra, hogy Brüsszel joggal óvatos, hiszen az EU tisztában van azzal, hogy ha az elnök marad, akkor megoszthatja az uniót, hiszen egyes kormányok megpróbálnak pitizni neki a kétoldalú előnyök reményében. Hogy Jansa ilyen mértékben az események elé rohant, annak az az oka, hogy ő és a hasonszőrű politikusok a példaképüket és a létalapjukat vesztenék el, ha Biden költözne be a Fehér Házba.

Azaz Trump veresége kudarc volna az elnök magyar és lengyel csodálói számára, akik – az amerikai politikushoz hasonlóan – nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy derékba lőjék az egyeztetett európai fellépést. Jansa és Orbán az EPP tagjai, de a pártcsalád egészséges része, azaz a nagy többség, az integráció hajtóerejének számít. A cikk egyébként a Fideszt az EU legnagyobb zavarkeltőjének nevezi.

FAZ

A kínai diktatúra, valamint a kleptokrata-tekintélyuralmi orosz rezsim, továbbá hasonló potentátok egyre nagyobb kihívást jelentenek, ezért Európának még akkor is az eddiginél sokkal határozottabban fel kellene lépnie érdekeiért, ha az Egyesült Államok megbízható partner volna. De hát már nem az. Ugyanakkor az európaiak a saját dolgukat nehezítik meg. Nemcsak azzal, hogy nem hajlandóak a saját védelmük érdekében fejlesztésekbe kezdeni, hanem azzal is, hogy a földrészen is pusztít az az erő, amely Amerikában a demokráciát fenyegeti. Magyarországon és Lengyelországban már kormányra is jutott.

FAZ

Trump már csak nem változik, és ez a narcisztikus politikus éppen akkor marad hű saját magához, amikor példátlan megaláztatás vár rá, ám nem tud kibújni a bőréből. Így most azzal tetézte eddigi ámokfutását, hogy kétségbe vonta ország legfontosabb választásának tisztességét. Pedig itt nem egy banánköztársaság diktátora állítja, hogy masszív manipulációk történtek. Ily módon azonban aláássa a jogállamba vetett hitet. Ám egyúttal kételyt ébreszt saját győzelme iránt is.

Még nyugtalanítóbb azonban, hogy az amerikaiaknak a fele még mindig azt hiszi: egy ilyen embernek elnöknek kell lennie. Hiszen már teljesen egyértelmű, milyen politikusról van szó. Igaz, sosem akart minden amerikai elnöke lenni. Neki elég volt a társadalom fele. A másik rész szerinte baloldali radikálisokból, csalókból és tolvajokból áll, akik ráadásul el akarják lopni a tisztséget az USA eddigi legnagyobb elnökétől.

És ez lecsapódik a világban, hiszen az Egyesült Államok első embere már majdnem úgy beszél, mint Lukasenko. Ennélfogvan nehéz idők várnak a demokráciákra. Most majd meglátjuk, mennyire működnek az amerikai alkotmányban rögzített fékek és ellensúlyok. Továbbá hogy mit csinálnak állig felfegyverzett hívek, ha a politikus továbbra is felelőtlenül visszaélést emleget. Viszont ha mégis ő lesz a befutó, akkor nem csupán egy republikánus utasít maga mögé egy demokratát, hanem a jellemtelenség, a megosztás és a hazugság ül tort a tisztesség, a megbékélés és az igazság fölött.

Washington Post

Az előzmények alapján lehetett volna sokkal rosszabb is, de a végén simán lezajlott a választás – mutat rá a Washington Post vezércikke. Hiszen a félelmek alapján sok minden történhetett volna. De még rosszindulatú külföldi erők sem avatkoztak be, mert vagy visszarettentek, vagy meghiúsították az akciójukat. Trump ugyanakkor beindult, hogy nyilvánítsák törvénytelennek a szavazatok összeszámlálását az olyan államokban, ahol az elején vezetést szerzett. De ezt még több vezető republikánus politikus sem támogatta.

A közösségi média, Facebook, Twitter pedig tette, amit ígért: megakadályozta, hogy az elnök rajtuk keresztül terjesszen tévinformációkat. De most fáradságos újraszámlálásra, jogi hercehurcára kell készülni, bár azért a nemzet valamelyest fellélegezhet, hiszen a szavazás többnyire rendezetten lement – egy ilyen túlfűtött, megosztó választási hadjárat után.

Politico

Tulajdonképpen édes mindegy, hogy ki győzi le a másikat: Trump vagy Biden, Európa már vesztett. A szoros választási eredmény miatt ugyanis a demokrata jelölt aligha lesz túlzottan sikeres, hiába imádkozott az ő sikeréért az EU – írja a Politico. Nem tud mit tenni, mert a gyenge mandátum birtokában hiába próbálkozik az euro-atlanti kapcsolatok fellendítésével, bár a külpolitikában várhatóan sokkal nagyobb játéklehetőséghez jut, mint odahaza.

Nagy átütőerejű reformokról szó sem lehet, hiszen ahhoz a demokrata jelöltnek nagy győzelmet kellett volna aratnia. Úgy hogy Európa szemszögéből még az sem kizárt: jobb lett volna ha Trump marad az elnök, mert tőle az unió már úgysem vár semmit. De Bidentől sem lehet remélni előrelépést olyan kulcsterületeken, mint klímavédelem, a nemzetközi kereskedelem vagy a védelempolitika.

A Szenátust ugyanis változatlanul a Republikánus Párt ellenőrzi, úgy hogy holtpont áll be. Miközben Európa nagyon is igényelné az amerikai biztonsági garanciákat, hiszen Oroszország egyre harciasabb. Ugyanakkor az új washingtoni vezetés számára is Kína jelenti majd a prioritást a diplomáciában. Ennél fogva lehet, hogy Európa hamarosan megint ott tart, mint idáig: bízik a legjobban, ám a legrosszabbtól fél.

Le Monde

Trump odáig még nem mert elmenni, hogy kétségbe vonja az általános választójogot, de most már ezen is túl van, ezért példátlan helyzetbe került a világ egyik legrégebbi demokráciája a Le Monde cikke szerint. Hiszen a hivatalban lévő elnök torpedózza meg – szántszándékkal – a választási folyamatot. De hát ő már eddig is megszegett minden szabályt a politikában, semmibe vette a tényeket és az igazságot, sértegette a hazai és külföldi partnereket, szembefordította egymással az amerikaiakat.

De a legújabb húzása folytán nagy veszélybe került a demokrácia, ami mögött a zűrzavar stratégiája húzódik meg. A tűzzel játszik, noha a helyzet már így is robbanásveszélyes. Amit csinál, az az autokráciákra jellemző, ám nem méltó az Egyesült Államokhoz.

Die Zeit

Amerika kudarcot vallott, de ezt csak önmagának tulajdoníthatja, mert már nem létezik a közös ország fogalma, ennélfogva mindegy is, melyik jelölt nyer. Az Egyesült Államok veszedelmes köztes világ foglya lett, a kérdés, hogy miként szabadul meg a sok feszültségtől, dühtől, elégedetlenségtől. De az biztos, hogy az 1861-es polgárháború óta nem rajzolódtak ki ennyire élesen a társadalmi törésvonalak és sérülések.

Trump az az ember, aki mindenkinél többet ártott saját tisztségének, a demokráciának és az egész USÁ-nak. De ő csupán a legradikálisabb és legszembetűnőbb eredménye annak a megosztottságnak, ami már jóval ő előtte belülről rágta szét az országot. Elég itt csak a rasszizmusra, az egyenlőtlenségre, az ököljogra és az olyan ideológiákra gondolni, amiket minden kompromisszumkészség nélkül hajszoltak keresztül.

Rengeteg lyuk tátong a választási rendszeren, a végeredményt azonban nem a bíróságoknak, hanem a polgároknak kell kimondaniuk. Ha más országban állnak elő ilyen állapotok, Washington, amely sokáig példaszerű demokráciának számított, már előadást tartana az érintett államnak.

Az egész ország vesztett az eltelt négy év után. Ha Trump marad, az csak ráerősít a kudarcra. Biden legfeljebb csak csillapítani tudja a fájdalmat, hogy mi lett Amerikából.