Intelmek

Önmagában is jelentős szellemi teljesítmény, ha valaki elkészíti öt – egymást követő, karakterében azonban merőben különböző – kormány látleletét, miképpen tette ezt a hétvégén elhunyt Kopátsy Sándor, aki könyveiben értékelte a Németh Miklóstól Orbán Viktor első miniszterelnöki ciklusáig terjedő esztendőket. Lehet, hogy ehhez csaknem száz esztendejének bölcsessége, s kérlelhetetlen reformvágya kellett. „Orbán Viktor (…) olyan politikai fordulatot tett, olyan politikai célok és stílus mellé állt, amit a magyar nemzet és társadalom szempontjából kártékonynak tartok. Amíg ateista, liberális alapon képviselte a mérsékelten középjobb nemzedéket, nagy jövő várt rá. Ő azonban nem a jövőt, hanem a jelent akarta hatalma alá gyűrni, ennek érdekében konzervatív, nacionalista és klerikális politikai vezérré alakította át korábbi önmagát.” A közgazdász Kopátsy 2002-ben, a jelenlegi kormányfő és a Fidesz választási bukását követően vetette papírra ezeket a sorokat. S levonta azt a mindmáig érvényes, általánosnak mondható következtetést, hogy „a társadalom agyonpolitizálása tipikus kelet-európai kulturális karaktervonás, a Nyugat ehhez képest mindig apolitikus volt. Ha nagy ritkán egy-egy forradalom ki is lendítette őket a politikai nyüzsgés irányába, gyorsan kijózanodtak, és tovább élték a mi fogalmaink szerint apolitikus életüket, dolgoztak, tanultak, gazdagodtak.”

Még hosszú évek teltek el, amíg Orbánék az uniós pénzekhez is hozzáférhettek, de már első kormányzásuk idején sem tagadhatták, miként Kopátsy írta: „A pályázatnak nevezett osztogatás módszerei annyira át lettek politizálva, hogy joggal sértette a lakosság igazságérzetét. (…) A pályázati rendszert eleve a korrupció, a politikai protekcionizmus leplezett formájának tartom, amiben a leplezéssel már nem is nagyon törődtek.” Azóta az ismét hatalomra került Fidesz-világ annyiban haladt tovább, hogy gyakran már nem is pályáztatnak, az állami megbízások, reprivatizációk nyerteseit bárki könnyedén megtippelheti.