Pótcselekvés

Jelentem, sok tekintetben negatív vagyok. Úgy általában nem, de most konkrétan mégis. Először is átestem egy tesztelésen, ami számtalan tanulsággal szolgált: mindenestől igazolta, hogy mennyire nagy semmi volt a második hullámra való központi felkészülés.

Kormányunk menet közben csodálkozott rá, hogy tényleg igaz, amit okos járványügyi szakemberek nyomán maguk is szajkóztak a nyáron: sokkal durvább az őszi hullám, mint a tavaszi volt, amikor „megnyertük a csatát”. Nem tettek semmit, így aztán most hiába intik önmérsékletre a teszteléseket megrendelő háziorvosokat, a tünetes betegek özönlenek, kontaktjaikkal egyetemben, nem egy helyen már több mint egy hetet kell várni csak a mentősök telefonhívására. Ha valaki vállalja, hogy elmegy egy mintavételi pontra, készüljön a lövészárokra. A fővárosban például kígyózó sor fagyoskodik az egykor elismert Kútvölgyi kórház gazdasági bejáratánál, szétdobált dobozok és kukák előtt gyűrött papírfecnik mutatják, hogy merre van az előre, az időnként kinéző agyonhajszolt mentős közli az egyre idegesebben toporgókkal, hogy WC nincs, a lepukkant alagsori raktárból kialakított mintavételi pont előtt ketten ácsoroghatnak, mert persze székek sincsenek. A feladatra menet közben kirendelt egyetemisták pedig csak normál esetekre kaptak felkészítést: amíg nem visít a páciens, addig told be az orrába a pálcikát. Akinek orrsövény ferdülése van, netán arcüregi műtéten esett át, az pórul járt.

Azt érezni, a gigantikus szervezést naponta írja felül az élet. Nem volt menetrend, hogy mikor kell újabb köröket bevonni és kiket. Menet közben jutottak a kormány eszébe a diákok, meg hogy műszakis egyetemisták sofőrködjenek az anatómia vizsgán már átment diáktársaik mellett. Nem látni, honnan szedik a többlet munkaerőt a nagy sokára elkezdett szervezett szűrésekhez, ezért pletykák keringenek, hogy a szakrendelőkből vagy akár az óvodákból vezénylik át a dolgozókat.

Tiszta beszéddel lehetne elejét venni ezeknek, de abból is nagy a hiány. Nem zárjuk be az iskolákat, de mégis, nem kell kijárási tilalom, majd mégis, éjféltől legyen, de inkább már este nyolctól. Van elég intenzíves hely, de már nincs szabad ágy Debrecenben, Nyíregyházán, a pesti beteget már Miskolcra visszük, vagy inkább maradjon otthon. A hullaházak megteltek, a hamvasztók nehezen bírják a tempót. És eljutottunk a legjobb megoldáshoz, amivel megállíthatjuk a vírus terjedését az idősek körében, mert a kormánynak annyira fontos a nyugdíjas generáció. Legyen megint idősáv, amikor csak a 65 év feletti covidos társakkal találkozhatnak össze a boltokban, ha még így, hónap végén van annyi kiszámolt pénzük, hogy a kenyér mellé margarint is tudnak venni. Örülnek persze, mert hátha tényleg kisebb lesz így a kockázat, de mindegyikük tudja, ez pótcselekvés, amivel a kormány saját lelkiismeretét nyugtatja, és rátakar a többi területen tapasztalt késlekedésre.

Ezért aztán köszönik a nyugdíjasaink, de ettől még ők is negatívak. Ahogy a gyerekeik és unokáik is, mert ez a totojázás a közös karácsonyukba kerülhet.