szakszervezetek;Dunaferr;

2020-12-15 07:32:00

Önkény

A kormány nem szereti a szakszervezeteket. Korábban talán némiképp árnyaltabban fogalmaztam volna meg ezt, de a Dunaferr esete kapcsán már nem gondolhatok mást. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a munkáltatók – tisztelet a kivételnek –, gond nélkül hághatják át a szabályokat, a kabinet nem parancsol Megállj!-t a túlkapásoknak. Sőt, a rabszolgatörvény két évvel ezelőtti megszavazásával csak még szélesebbre tárták a kaput, pedig egyetlen multi sem vállalta, hogy igénye lett volna ilyesmire. A munkaidőkeretet a pandémiára hivatkozva azután még tovább tágította a kormány, megfosztva a munkahelyi érdekképviseleteket a beleszólás jogától is. Akkor pedig csöndben volt a kormány, amikor a Suzukiból kitiltották a Vasas alapszervezetét, a vezetőjét pedig mondvacsinált okokkal elbocsátották. Csak úgy, mint most, amikor múlt pénteken a Dunaferrtől rúgtak ki négy szakszervezeti vezetőt, igencsak sajátos indokkal. Az igazgatóság nélküli gyár mandátumot nélkülöző vezetése a többségi orosz és a kisebbségi ukrán tulajdonosok között dúló hatalmi vita hevében a magyar szakszervezeti vezetőkben látta meg a bűnbakot. Jevgenyij Tankhilevics levelében azzal vádolta a Vasas helyi szervezetének vezetőit, hogy árulók és kollaboránsok, a céget elfoglalni akaró ukrán hordák kiszolgálói. Ez már az utolsó csepp a pohárban, hiszen a vasmű október óta csak részletekben fizeti a béreket, még korábban egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést. 

Mindezekre a kormánynak szava sincs. A kormányhivatal büntetés helyett enyhe dorgálást adott a fizetések körüli visszásságokért, a kormány pedig széttárja a karját: a gyár magántulajdon, nem tehetnek semmit, hogy megakadályozzák a törvénytelenségeket. A bíróságokra hárul hát az igazságosztás, de a pereskedés évekig is elhúzódhat. A kormány ezalatt külső szemlélőként nyugtázza: ismét olcsón megússza az olcsó munkaerő biztosítását.