A győztes

A járvány első hullámának idején nagy vita zajlott arról, követendő út-e a svéd modell, jobb stratégia-e, ha egy ország elkerüli a teljes zárlatot. A számok nem támasztották alá ennek helyességét egyrészt a kiemelkedően sok halálos áldozat miatt, másrészt azért, mert a nyájimmunitás elérése még hónapokkal a járvány kitörése után is vágyálomnak tűnt. A második hullámban aztán mégis a svéd modell vált mintává Európában, mert az országok el akarták kerülni a zárlatot.

A napokban azonban XVI. Gusztáv svéd király önkritikusan és meglepő nyíltsággal ismerte el, csődöt mondtak. Nagyon sokan haltak meg az országban és „mindannyian szenvedünk ettől”. A halálos áldozatok száma 8000 körüli, miközben Dániában, Finnországban és Norvégiában el sem éri az ezret.

Mielőtt azonban szégyenpadra ültetnénk Svédországot, érdemes jobban megvizsgálni az adatokat. Persze tudjuk, minden olyan számsor, ami azt mutatja, hogy itthon mennyire csődöt mondott a kormány a válságkezeléskor, csak „játék a számokkal”, de azért az beszédes, hogy az első hullámmal együtt az egymillió főre átlagolt halálozások tekintetében Magyarország már megelőzte Svédországot, az utóbbi két hét átlagát tekintve pedig csak Bulgária és Szlovénia van előttünk az EU államai közül.

Amikor Csehországban októberben drámaiak voltak a halálozási adatok, Andrej Babis miniszterelnök bocsánatot kért. Franciaországban és Olaszországban pedig vizsgálat is indult a tragikus adatok miatt. Nálunk csak hallgatás, titkolózás van, vagy pökhendi ellentámadás az illetékesek részérők. Felelősséget nem vállalnak azok, akiknek intézkedéseket kellene hozniuk, s ha valaki szóba hozza az itthoni rendkívül magas halálozási adatokat, az „orvosokat támadja”, mintha ők lennének a hibásak azért, hogy itthon nem óvták megfelelő módon az embereket. Persze, mit várhatunk abban az országban, ahol csak egyvalaki győzhet. Vesztes viszont bőven akad.