oltás;járvány;

2020-12-29 06:14:47

Üzenet az égen

Annak örömére, hogy elkezdődtek az unióban a koronavírus elleni oltások, egy német pilóta olyan útvonalon repült végig, melynek nyomán megjelent a virtuális égen egy ákombákom fecskendő. Amilyen egyszerű ez a rajz, olyan egyértelműen fejezi ki, hogy karnyújtásnyi közelségbe került a biztonságot, túlélést jelentő oltás.

Ebből az eufóriából itthon egyelőre keveset érzékelni. Ez annyiban persze nem váratlan, hogy a felmérések szerint a magyarok közül legalább olyan sokan bizonytalanok, mint amennyien elutasítják az oltást. Azt pedig nem látni, hogy mitől változna a helyzet – sőt a kormány megnyilvánulásai alapján az is eredmény lenne, ha nem apadna tovább az oltási kedv.

Aligha győzi meg például a kétkedőket, ha Kásler Miklós humánminiszter konzekvensen keveri az országba érkező oltóanyag-ampullák számát a velük beoltható emberekével. Nem segít, ha az első oltás beadásán kizárólag a kormánypropaganda lehet jelen, és a főinfektológus még véletlenül sem válaszolhat mások kérdésére. Az sem hat ösztönzőleg, ha épp az a kormányzati oldal vérzik ezer sebből, amelyre központi szerep hárul a tömeges oltások megszervezésében, a Nemzeti Átoltási Tervet pedig csak a kabinet ismeri.

Egy dolog szól csak a kormány kommunikációja mellett: a következetesség. Hiszen a kormányfő már december közepén így üzent az orvosoknak, ápolóknak: „Nem szeretné feladni az oltás önkéntes jellegét, senkit sem szeretnének oltásra kényszeríteni, az egészségügyben dolgozóktól viszont azt szeretné kérni, védjék meg magukat.” Azaz már akkor világossá tette, hogy – tájékoztatás, informálás, átlátható döntések, tervek helyett – utasítás jöhet: ha nem kéritek önként, akkor majd kötelező lesz.

Meglehet, ha mifelénk támadna kedve a repülőrajzhoz egy pilótának, akkor most nem egy fecskendő képe bontakozna ki a magyar égen.