Mai magyar Mekka - Elkészült a labdarúgó NB I játékosainak sorrendje

Az osztályzatok alapján a legjobbak sem rúgtak volna labdába abban az időszakban, amikor még létezett a magyar futball.

Olvastam az NB I-esnek nevezett mezőnyjátékosok rangsorát, és Kazal László telefonkönyves kabarédala jutott az eszembe: „Gleier, Glázer, Gluppovács, Gerber, Gurbár, Görkovács, Gundel, Gébics, Gondarev, Göndörfalvi, Grecsanek...”

A tizenkilencedik helyre Claudiu-Vasile Bumba került Kisvárdáról. Onnan lajstromozták Lucas Marcolini Bertuccit (26.), Fernando Vianát (68.) vagy Jefferson Gomes de Oliveira Sassát (95.) is. Ők állítólag brazilok. Magam már a Richarlison, Firmino párost is elhűlve nézem Pelé, Zico, a fenomén Ronaldo és a megannyi varázslatos virtuóz után; most képzeljék el azt a brazilt, aki Kisvárdára jön futballozni, és a mai magyar mezőnyben a 95. helyen jegyzik.

Belehúzott a Fehérvár is. A nigériai Funsho Bamgboye a 49., a grúz Budu Zivzivadze az 51., a macedón Visar Musliu a 69., utóbbi honfitársa, Boban Nikolov a 97. Igaz, a Videoton-leszármazott klubból hárman is benne vannak az ősz tizenegyében (erre még visszatérek).

A világra szóló utánpótlás-műhely, a felcsúti nevelde feltűnően nagy számú légiójának tagjai közül az alig 32, azaz harminckét éves horvát Josip Knezevic az 57., a huszonkilenc esztendős német Thomas Meissner és a huszonhetet nemrégiben betöltő cseh Jakub Plsek holtversenyben a 83., a szintén huszonhét éves román Alexandru-Mihail Baluta a 115., a huszonhatodikban járó horvát Antonio Mance a 121., a huszonhét esztendős holland ígéret, Yoëll van Nieff a 129.

Mezőkövesden szintén gazdag a választék, akár Mészáros Lőrinc Vál-völgye elnevezésű alcsútdobozi pékségében. A belarusz Alekszandr Karnyickij a 106., a bosnyák Dino Besirovic és Marin Jurina a 112., illetve a 115., a bolgár Antonio Vutov a 125., az orosz Szergyer Szergyerov a 133.

Mint látható, tele vagyunk gazdasági bevándorlóval, de nyilván mindannyian jó migránsok, még akkor is, ha egyeneset ritkán rúgnak a labdába. Mert az élmezőnytől sem kell elájulni. A félév csapata így fest: Dibusz (FTC, átlag osztályzata 6,44) – Lovrencsics (FTC, 5,88), Stopira (Zöldfoki-szigeteki, Fehérvár, 5,86), Dvali (grúz, FTC, 5,75), Heister (német, FTC, 5,84) – Laidouni (francia, FTC, 6,09), Houri (francia, Fehérvár, 6,06), Haratyin (ukrán, FTC, 6,08) – Tokmac (kenyai-norvég, FTC, 6,08), Hahn (Paks, 6,00), Petrjak (ukrán, Fehérvár, 6,00).

Ne szégyelljék, ha a legjobbak közül is alig ismernek valakit. Amikor a jelenkori „ászok” listáját közzé tették, visszaemlékeztek arra is, miként festett a Képes Sport álomcsapata fél évszázaddal ezelőtt. Az olvasók szavazatai alapján a következő együttes állt össze: Bicskei (Honvéd) – Noskó (Újpest), Mészöly Kálmán (Vasas), Konrád (Pécs), Páncsics (FTC) – Halmosi Zoltán (Szombathely), Kocsis Lajos (Honvéd), Vidáts (Vasas) – Fazekas, Bene (mindkettő Újpest), Szuromi (MTK). Hozzáteszem, a Népsport érdemjegyei szerint így festett 1970 őszi tizenegye: Bicskei (7,36) – Káposzta (Újpest, 6,71), Mészöly (7,21), Vidáts (6,86), Juhász Péter (Újpest, 6,33) – Müller (Vasas, 6,86), Répás (Salgótarján, 6,80), Básti (Salgótarján, 6,42) – Fazekas (6,78), Bene (7,20), Koritár (MTK, 6,23).

A belső csatárok versenyében Bene Ferencnek a következőket kellett megelőznie: 2. Tichy (Honvéd), 3. Dunai II (Újpest), 4. Gass (Diósgyőr), 5. Farkas (Vasas), 6. Kozma (Honvéd), 7. Puskás Lajos (Vasas), 8. Tóth Kálmán (Tatabánya), 9. Branikovits (FTC), 10. Szuromi. A klasszis képességű győri Korsós István tizenöt hellyel szorult Szuromi Antal mögé...

Ám nem csupán a mezőny tekintetében ég és föld a különbség. A tálalásban is. Ma leborulnak mindenféle jól fizetett műkedvelő előtt, ötven éve viszont keményen kritizálták a világszínvonalú labdaművészeket is. Akkor elviselhetetlennek tetszett, hogy a válogatott lemaradt a vb-ről, mert az először történt meg úgy, hogy az MLSZ benevezett a tornára.

Immár harmincöt éve úgy „normális”: a világbajnokság a magyar válogatott nélkül zajlik. Ezért áradoznak hozzájuk hasonló kontárok a játék tekintetében mű brazilokról és társaikról. Az ide vetődött külföldi labdarúgók – miként magyar kollégáik – felturbózott óriások, csak szerencsétlen honfitársaik visszataszító jöttmentek.

Ötven éve még lett volna, most sajnos nincs mivel hetvenkedni.