Mellékhatások

Győzelem: az Orbán-kormány és különösen Szijjártó Péter nem hiába fáradozott, Magyarországnak hamarosan lesz kínai koronavírus-vakcinája. Akiket eddig csak az tartott vissza tőle, hogy beoltassák magukat, hogy (a kormányzati intelmekre hallgatva) nem bíztak az EU-ban, most siethetnek regisztrálni. Tényleg kár, hogy az online felületen nincs mód a vágyott vakcinafajta megjelölésére, mert végre kiderülhetne, kik az igazi, bátor hazafiak, és kik a sodródó, Nyugat-imádó kozmopoliták.

Eggyel komolyabbra fordítva a szót, a keleti nyitás legújabb gyümölcsének vannak azért kellemetlen mellékhatásai is. Egyrészt eddig az volt a központi mondás, hogy azért halad a kelleténél lassabban az oltóprogram, mert az uniós szabályok tiltják a párhuzamos oltóanyag-beszerzést, azaz Brüsszel a hibás. (Tiltanak azok sok mindent, az egyetemek elüldözésétől a tender nélküli atomerőmű-építésig, aztán a kormány mégis megtesz bármit, ha úri kedve vagy a pillanatnyi érdeke úgy diktálja.) Mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem igaz: egyrészt a németek is vettek kéz alatt, privátban saját készletet a Pfizertől, másrészt mi is bevásárolunk Kínától – vennénk, azaz vennének Orbánék az oroszoktól is, de ott nem csak az ellenőrizhető teszteredmények sora hiányzik, hanem a gyártókapacitás is. Mégsem küldött csapatokat egyik ország ellen sem az új Moszkva. Azaz épp Szijjártó fürkészei bizonyították be, hogy nagyon is lehetséges az Európai Bizottságot kikerülve vakcinát szerezni – más kérdés, hogy mire megyünk vele, meg hogy hogyan fognak kedvet csinálni hozzá.

Minden tiszteletünk a kínai tudomány nagy ugrásáé, de az ázsiai országban az elmúlt évek mindegyikére jutott egy vagy több nagy oltási botrány, tehát nem a vakcinaszektor Kína legjobb hírű gazdasági ágazata. Másrészt ki fog derülni, hogy a kínai biznisz sem gyorsítja meg a nemzet átoltásának folyamatát – ugyanúgy egyébként, ahogy nem gyorsította meg az orosz sem. Továbbra is azt hallani, hogy még a tesztalanyok verbuválása sem nagyon megy, mert hiányzik a bizalom az orosz oltóanyag iránt (nem csak nálunk, Oroszországban is).

Ezen a ponton érdemes talán megint az Európában a leggyorsabban oltó dánok példáját elővenni. Dániában nem regisztráció van, hanem az állam felhívja, azaz megkéri az állampolgárokat – életkor és egészségi állapot szerint – a vakcinázásra. A dán lakosság bő egy hónapja tudja, hogy mi a teendője, ha oltást akar, ki melyik csoportba tartozik, és melyik oltópontot kell fölkeresnie. Mi Magyarországon ehhez képest ott tartunk, hogy a kormány egyik nap a választókörzetekben akar oltani (nagy részük iskola, ahova jelenleg még a szülők sem mehetnek be), majd a háziorvosokat kérdezi, hogy alkalmas oltóhely-e a rendelőjük (többnyire nem), miközben a csoportokba soroláshoz szükséges adatokat eddig senki sem kérte be azoktól, akik a legtöbbet tudják az egészségünkről.

A kínai figura mindezzel együtt is hasznos volt: ha a beoltásunkról nem is, a kormányunkról megint megtudtunk általa valamit.