Előfizetés

Így őriznek

"Elég sokan várakozási álláspontra helyezkedtek" – nem, ezt nem a legnagyobb internetes kereső automata fordítója alkotta, hanem a kultúráért is felelős magyar miniszter, Kásler Miklós. Az Emberi Erőforrások minisztere szívesen hangoztatja, mennyire büszke a magyarságára. Tettekkel is bizonyít: Magyarságkutató Intézetet hozott létre, mostanság Mátyás király csontjainak azonosításával foglalkozik. Egészségügyért is felelős kormánytagként persze a jelen magyarság megmaradásán is gondolkodhatna, például a járványhelyzettel kapcsolatos logikus, vitákat követő és átlátható döntésekkel. Beszélhetne mindenki számára világosan arról, hogy miért fontos a vakcina. Utóbbit meg is próbálta. Az érthetőségre törekvés jegyében így fogalmazott: „Az oltáshoz való viszonyulás egyre nagyobb számban tetten érhető, illetve az oltandók ezt deklarálják.” "Nekünk is feladatunk, hogy a nyelvet megőrizzük, mert nagyon erősen jön be épp azok miatt a technikai eszközök miatt, és a globális kommunikációs networkök miatt nagyon erősen nyomul ránk az angol nyelv, mint közvetítő nyelv, ami egy leegyszerűsített kommunikácós lehetőséget biztosít. Tehát nekünk nagyon kell figyelnünk ahhoz, hogy a magyar nyelvet továbbra is megtartsuk, megőrizzük." Ezt már Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója mondta az M5 Esti kérdés című műsorában a magyar kultúra napján. Amikor az állami televíziócsatorna műsorának szerkesztői jelezték a kultúra sokszínűségéhez való viszonyukat is: L. Simon László és Schmidt Mária mellett meghívtak ellenzéki kultúrpolitikust is. Dúró Dórát, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettesét, aki nemrég egy magyar könyv ledarálásával bizonyította a magyar nyelv és kultúra iránti elkötelezettségét. Így őrzik a mai felelősök a magyar kultúrát.  

Amúgy minden rendben

Halló, Bolgár úr, én vagyok a vonalban? Igen, ön, hallgatom. Sándor vagyok, a nevemet leadtam a kolléganőjének. Én annyit szeretnék csak mondani, hogy elmennek ezek a jó anyjukba. Miért gondolja ezt? Én nem gondolom, ezt mondom! Hetvenöt vagyok, nyugdíjas. Száztizenötezret kapok egy hónapban. Végigdolgoztam az életemet, kivan a tüdőm. Ezek meg szarnak rám. A nagyobbik gyerek Németben dolgozik, a kisebbik Pesten van, de jó ha évente egyszer hazajön. És kire haragszik, kedves Sándor? Hát ezekre. A kormányra? Naná, hogy. Meg a szomszédra is, mert szombatonként üvölteti a Kossuth Rádiót. Tudja, Bolgár úr, miket mondanak ott? Miket? Hogy dögöljenek meg a nyugdíjasok! Kedves Sándor, biztosan sok valótlanságot mondanak a közszolgálati rádióban, de azt biztosan nem mondják, hogy dögöljenek meg a nyugdíjasok. Talán csak a szociális ellátórendszer… Tudja mit, Bolgár úr, azt hittem, maga meg fog érteni, de már látom, hogy nem. Szóval maga is menjen a fenébe! … Utálom magukat! Minek kell ezt csinálni? Nem tudom, kedves uram, mire gondol, ez a Szivárvány rádió életmód műsora, ma a bélrendszeri panaszokról beszélgetünk. Önnek rendben vannak a belei? Milyen bélrendszer? Tudják maguk, milyen egyedül élni már húsz éve? Itt van ez a vírus. Még a kocsmába se mehetek le, azt is bezárták. Szar a világ. Mondjon egy okot, amiért érdemes élni! Nem tudom, nézek a technikus kollégára, esetleg egy másik hallgató… Milyen másik hallgató?! Ez egy rádió nem, beszélgettek az emberekkel. Akkor beszélgessél velem is! Két hete senki rám nem nyitotta az ajtót, a feleségem tavaly meghalt, és én sem akarok már tovább élni! Most akkor jöjjön egy kis zene, azután folytatjuk a beszélgetést a bélrendszeri panaszokról, a kedves hallgatókkal. … Élőben vagyunk? Igen, tessék mondani! Miért nem folytatják a Barátok köztöt? Lassan nincs egy nézhető műsor a tévében! … A vonalban a következő telefonáló, Merci! Szia, Merci, hogy vagy mostanában? Hát, Csabi, nem valami jól. Mi a baj, Merci? Nem is tudom, elmondhatom-e a rádióban, de az van, hogy napok óta elég rosszul érzem magam. Mi a baj, Merci, oszd meg a hallgatókkal, hátha tudunk segíteni. Nem is tudom Csabi… az van, hogy nincs értelme az életemnek. Úgy érted, hogy nehéz időszakon mész át mostanában? Hát… nehéz. Igen, nehéz. Mondhatjuk így is. Napok óta nem merek kimenni az utcára. Úgy érzem, utálnak az emberek. És én is utálom őket. Nem is tudom, Merci, mit mondhatnék, ez egy kívánságműsor… Esetleg kérhetnél zenét… Igen, azért hívtalak föl benneteket, hogy kérjek zenét. Csak közben nagyon rosszul vagyok, tudod? Egész nap fekszem az ágyon, és titeket hallgatlak. Hát ez nagyszerű, Merci, köszönjük, hogy hallgatsz minket, reméljük, ön is hallgat minket, kedves hallgató! Tehát Merci, mit szeretnél hallani? Bármit, rád bízom, nekem mindegy. Valami szépet, amitől könnyebb lesz. És kinek küldöd, kedves Merci? Senkinek. Csak magamnak. Kedves Merci, akkor szóljon neked az Ace of Base-től a Beautiful life, itt az FM száznyolcvannégy pont ötön!  

Kádernoszter

Kaderják Péter energia- és klímaügyi államtitkár leváltása híven tükrözi Orbánék káderpolitikáját. Az egykori Fidesz-alapító szakkollégista, az energiahivatal első Fidesz-kabinet alatti vezetője elvbarátai újjáválasztásával, 2018-ban került a posztra, amit a kormányfő – inkább ön-, semmint közérdekből, de mindenesetre - kiemelten figyel. Kaderjáknak kezdetben szüksége volt némi zsilipelésre, hisz a Corvinuson működő, addig általa vezetett kutatóközpontot mindig is alapos, önálló, az aktuális kurzusirányoktól független energetikai szakvélemények jellemezték. Igaz, a kormánnyal sem helyezkedtek szembe, így Orbánék szintén megkerülhetetlen szakintézményként tekintettek rájuk. (Bár a miniszterelnök körül számtalan, a pénzünkkel rogyásig kitömött, udvari megmondó lebzsel, azért valakitől meg kell tudni a frankót is, ugyebár.) Államtitkárként Kaderják megkísérelte hát egy lapra hozni addigi álláspontját a kormányéval. Helyzetét némiképp könnyítette, hogy az általa kutatóként finoman leszólt Paks 2-t éppenséggel egy önálló miniszter viszi. A szakma örömmel fogadta kinevezését a posztra, amit addig a Soros ellen rózsafüzérrel küzdő egykori Mol-jogász, Aradszki András töltött be. Bár hamar kiderült, hogy a szakmai Kánaán még várat magára, az államtitkár mégis láthatólag igyekezett a tudományt, a tényeket legalább egy szempontként a kormány figyelmébe ajánlani. Mindemellett a hivatalos politikai irányvonallal – vagyis a közműpénzlenyúlás szolgálatába állított propagandával – sem helyezkedett soha nyíltan szembe. Sőt azt – a vállalhatóság határáig – képviselte is. Orbán Viktor államában ez a középutas felfogás sem életképes. Akkor sem, ha a kormányfő látszólag bátorító. (A szintén exmolos Holoda Attila 2012-ben három hónapig bírta, aztán pedig ellenzéki várospolitikusnak állt.) Az elhivatott szakmaiságnak Orbán putyini államszervezetében nincs helye. Magyarországot mára az állami szintű korrupció, a barátok, rokonok, strómanok és oligarchák maffiaszerű szövedéke hálózza be és táplálja. Nem létezik olyan független, tudományos álláspont, amely előbb-utóbb ne ütközne valamely, Orbánhoz becsatornázott haver érdekeibe. Egy ideig udvariaskodhatunk, mennyire tisztel mindenki mindenkit, de a töréspont előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik. Amikor dönteni kell: elvek vagy a pénz. És ilyenkor Orbán mindig utóbbira mutat. Nyilván, hisz ez saját képére formált rendszere lényege. Szóba se kerülhet holmi külső, elvont vélemények elsőbbsége. Lényegében ugyanez vezetett Kaderják államtitkár-társa, a hulladékügyeket két éve átvevő Boros Anita bukásához is. A hivatalos magyarázat, miszerint posztjuk nagyobb brüsszeli jártasságot kíván, ordas kamu: eddig pont a most menesztett vezetők képviselték azt az uniós álláspontot, amit a kormányfő és köre kíméletlenül lesöpört. Félreértés ne essék: a szakmára ezután is kiemelten számít a kormány. Mégpedig azért, hogy „függetlenszakmai” sztaniolba csomagolva eladják Orbánék újabb és újabb lenyúlásait. Jöhetnek az udvaroncok.