Lendvai Ildikó;
tárca;
2021-01-30 08:05:07
Vécékefe-forradalom - több lap nevezte így a tiltakozáshullámot, amely végigsöpör Oroszországon. Múlt szombaton több mint száz városban vonultak az utcára, az előzetes fenyegetések, a járvány, a gyülekezési tilalom és a farkasordító hideg ellenére. Kezükben vécékefe. A kevéssé mutogatni való otthoni, és nem a 250 ezer forintos márkás porcelán, a hozzáillő 370 ezer forintos vécépapír-tartóval, amely Putyin Fekete tengeri csodapalotájában okoz művészi élvezetet a kiválasztott keveseknek.
Nehéz lehetett a legalkalmasabb jelképet kiválasztaniuk a bicskanyitogatóan drága, de legalább kellően ízléstelen luxuskellékek közül. Amelyeket ugyan megbámulnék, de még csak nem is érezném túl jól magam közöttük. Disneylandba oltott Téli Palota. Túl sok márvány, túl sok aranyozás, túl sok csicsa, lilába játszó bugyirózsaszín fotelok, bőr és bársony, baldachinos ágy, sőt márványbaldachinos monstre fürdőkád egy kisebb hadosztály méretére, cirádás kanapék és stílbútorok, Made in akárhol, ahonnan elég drágán kínálják. „Diktátorgiccs”-ahogy az egyik újság fogalmazott, emlékeztetve az ukrán Janukovics arany vécékeféjére is. Egy pszichoanalitikus megfejthetné, miért e rejtélyes vonzalom a hasonszőrűekben pont a vécékefék iránt. Régi dicsóségünk, hol késel az éji homályban: egykori mágnásainknak a táncosnők vagy a lovak voltak a szenvedélyük, a mostaniaknak a vécékefe. Amikor némi hápogás után hangjára talált Putyin sajtóosztaga, az állami tévék perdöntő érve az volt, hogy Putyin nem is szereti a vécékeféket. Ja, akkor minden rendben! Azért remélem, használja.
A tüntetőknek a vécékefét volt a legegyszerűbb a magasba emelni. A föld alatti jéghokipályát, alatta az atombiztos bunkerekkel, az amfiteátrumot, a méretes színháztermet (elvégre kultúremberről van szó, előbb-utóbb neki is lesz saját színművészeti egyeteme, lövészkancellárral), a sztriptízbárt és a biliárdtermet, a teaházhoz vezető völgyhidat vagy a lezárt tengerszakaszhoz vivő sziklaalagutat, a külön határőrállomást, az előkóstolók és az inashad szobáit nehezen vihették volna magukkal, azokból ritkán akad otthon. Pedig - noha alantas érdeklődésre vall-, én arra lettem volna a legkiváncsibb, a rúdtánchoz berendezett színpadon miért kell a rúdhoz külön lift is. Önök értik? Ha ez valami új erotikus divat, akkor én megint lemaradtam a korszellemről. Így voltam az antiliberalizmussal is. Ennek a rúdtáncos trükknek a helyszíne többfunkciós: amúgy vízipipa-szobának hívják. Aha. Vízipipipa. Az én időmben nem így mondták, pedig akkor még a polkorrekt diktatúrájában éltünk.
De nem csupa dőzs meg dorbéz, adtak a hitéletnek is. Az istennek, ami az istené, a császárnak, ami a császáré. Utóbbinak kicsit több jut. Azért Görögországból darabonként ideszállítottak, majd újra összeraktak egy többszázéves ortodox templomot. Pont, mint ahogy Kásler darabokból összerakja Mátyás királyt. Ezek a dolgok a kultúra mélyáramában nagyon is összefüggenek, Orbán megmondta, hogy az ortodoxiának kell megtámasztania a sajnos gyenge lábakon álló nyugati kereszténységet. Ne tessék ízléstelenkedni, nem konkrétan a liftező rúddal, hanem amúgy szellemileg.
Az igazi kérdés nem is az, miért van ilyen elementáris igényük a tekintélyelvű hatalom gyakorlóinak gazdagságuk demonstrálására. Inkább maguk és klientúrájuk, mint mások előtt, hiszen a javát strómanok hálózatával vagy a nyilvánosság előli lezártsággal rejtegetniük kell. A mi szegény miniszterelnökünk is kénytelen gazdasági analfabétának mutatkozni (üzleti ügyekkel nem foglalkozik, vagyona nincs), nyilvánosan csak pár tucat monstrestadionnal, a kertje végében a fociakadámiával, Várba költözéssel élheti ki vágyait. Ezt még értjük, a hatalmasok mindig szerették pompás külsőségekben is megtestesíteni uralmukat.
De könyörgöm, miért ilyen ízléstelenül? Hiszen nem műveletlen bunkókról van szó. Az egykori nagyurakról sincs túl jó véleményem, de közülük többen mecénásként azért valódi művészi értékeket segítettek életre. A Mediciek a bankhálózatuk pénzéből (juj, ennek nagyon Soros-szaga van!) Boticellit, Leonardót, Michelangelót támogatták. Mátyás királynak a Corvinákat köszönhetjük, a két Széchenyinek könyvtárat, Akadémiát, Lánchidat. Igaz, csak baj van mind a hárommal. Hogy jutottunk Leonardótól az arany vécékefékig?
A régieknek nem kellett úgy tenniük, mintha a nép egyszerű gyermekei volnának, velük együtt utálnák az ún. elitet, benne a magaskultúrát is. A mostaniakat viszont ez a póz legitimálja. Ettől populisták. Szándékoltan meghagyott sörhas fölött kigombolt kockás inggel az ember nem játszhat Medicit. Marad a kicsicsázott vécékefe, a luxusgagyi, a populista pucc.
Ez a hivalkodás szembeszökőbb, mint a nagyobb disznóságok. Többeket hergel a lepucérított egyenlőtlenség, mint a demokrácia sebei. Igazuk van. Szükséges, de nem elégséges a jogállamot megteremteni: az ellenzék zászlaján ott kell, hogy legyen a szörnyű társadalmi különbségek csökkentése, az igazság helyreállítása. Alapjövedelem? Minimumjövedelem? Tiborcz-adó? Azonnal kezdődjék a vita róluk!
Hogy a vécékefe mellett program is legyen a tiltakozók kezében.