A mese

Varga Judit új szintre emelte a jónépet irritáló, látványos gazdagodást követő menetrendszerű magyarázkodást. Ő a Fidesz 2.0, a táskahordásban megizmosodott fideszes kurázsi papákhoz képest nemzetközi szinten jártas, több nyelven beszélő, áramvonalas fiatal technokrata, akinek cinizmusa a cégvilág karrieristáinak a szorgalmával, katonás fegyelmével továbbá skizofréniájával párosul. Ő a multicéges álombeosztott, aki legyen szó taposóaknát gyártó nagyvállalatról, vagy gyereket betegre hizlaló üdítőital multiról, mindenkor betűpontosan mondja fel a marketingszöveget. Az pedig sem őt, sem a cégét nem érdekli, hogy hazafele menet a céges kocsiban Bob Marley-re lazít, odahaza pedig szigorúan csak frissen facsart gyümölcslevet tesz a gyerekei elé. Momentán egy szélsőjobboldali politikai erő kirakatarca.

Macsó gazdái vele adják el a mesét, hogy a templom-szülőszoba-konyha szentháromság és a női emancipáció mennyire összepasszol, a keresztényfundamentalizmus hű de cool, levegőtlen nyomorúsága pedig maga a szabadság.

Varga eminensként tovább szövi a mesét. Már, ha annak lehet nevezni, hogy egy háromgyerekes családanya harcolt a tranzitzónák fennmaradásáért, ahol a magyar hatóságok százával nyomorgattak menekült gyerekeket és a szüleiket a senki földjére vetett, szögesdróttal körbevett levegőtlen műanyagkonténereiben.

Magának és családjának természetesen kissé más lakhelyet képzelt el, véletlenül egy budai luxusvillát, ami persze szíve joga. Az más kérdés, hogy próbára teszi az össznépi gyomorfalat, amikor egy ilyen ember a „családját ért támadásról” önérzeteskedik. Pláne, hogy annak kapcsán, hogy milyen pitiáner ügyeskedésekkel zajlott az a fészekrakás. Például CSOK-ból újította fel a balatoni nyaralóját. Az pedig mindent elmond a rendszerről, hogy Magyarországon ma olyan alak az igazságügy-miniszter, aki szemrebbenés nélkül a jónép arcába mondta: azért vették fel a CSOK-ot, mivel ő és hasonlóan ambiciózus férje Brüsszelből hazatérve egy 128 fős balatonfelvidéki zsákfaluban képzelték el a jövőjüket.