Heti abszurd: Lappantyú, griff, pénzmadár

„Talán, ha a griffet és a kecskefejőt egy politikai Micsurin összemixelné, az lehetne a Fidesz-madár. Amelyik karma között most mintegy 5700 milliárdot tart, méghozzá a lehető legnagyobb csendben.”

Aki madárként akarja leírni a Fideszt, készüljön hosszú-hosszú homlokráncolásra, akkor is, ha okos ornitológus. A hatalom – az eredetmítosz pátoszával – turulnak festi magát. Csakhogy a karmai között akkora zsákmányt tart (most éppen 5700 milliárdról lesz szó, lásd: később), hogyha arra egy kerecsensólyom röptében csapna le, azonnal beleállna a földbe. És bizony ilyen méretes konccal a legnagyobb hazai sasfajta sem bírna szárnyalni, de még – ha úgyis árad a kormányzati sztyeppeérzés – a Közép-Ázsiában honos szirti sas sem lenne képes effajta erőemelésre, holott ezzel a kazah és a mongol vadászok farkasra mennek. (Rövid technológiai leírás: a madár rácsap az ordasra, a hátát célozza meg, és karmait a gerincébe vájja. Az eredmény bénulás vagy halál.) Ázsia kopár hegyei közül egyedül egy mesemadárnak sikerülne ez a mutatvány, az oroszlántestű, sasfejű griffnek – csakhogy ennek a lénynek a lényege, hogy nem létezik.

Ám hiba lenne kukacoskodni, hadd legyen csak griff a Fidesz (reméljük, e csodajószágnak nem derogál). Viszont a griff alapismérve, hogy nem rejtőzik, nem lesből csap le, rettenetes fizikai ereje tudatában nyíltan repül rá áldozatára/ellenfelére. A Fidesz viszont gyakran radar alatt navigál zsákmányra, szinte észre sem venni, amint elhúz a közbeszerzési égen vagy a jogalkotási mocsár felett. Ha a hatalomhoz hasonlóan titkolózni próbáló madárcsoportot keresünk, akkor szinte kínálja magát a lappanytúké. A népnyelv kecskefejőként ismeri e kis madarakat, amelyek éjszaka portyáznak és csapnak le kérlelhetetlenül mindenre, miközben aprócska testükhöz képest brutálisan nagyra képesek tátani a szájukat, hogy mindent, de mindent lenyeljenek. Ha úgy tetszik, ők a madárvilág kisgömböcei, csakhogy a népmesei szörnyecskével ellentétben nem képesek testméretüket is tetszés szerint növelni – így mégsem alkalmasak hatalmi szárnyasnak.

Talán, ha a griffet és a kecskefejőt egy politikai Micsurin összemixelné, az lehetne a Fidesz-madár. Amelyik karma között most mintegy 5700 milliárdot tart, méghozzá a lehető legnagyobb csendben. Ez a pénz az uniós gazdaságélénkítő csomag támogatási és hitelrésze. Aminek elköltéséről érdemi társadalmi vitát kellene folytatni, de a kabinet nem párbeszél, egy gyér forgalmú honlapon publikálta, mire is menne a sok-sok milliárd – és az ország életminőségét eddig négy civil szervezet véleményezte, többek között egy természetjáró egyesület és az Amerikai Kereskedelmi Kamara. Nem tűnik reprezentatív, össznépi diskurzusnak.

Persze lehet, hogy nem kellene félig valós, félig mesebeli madárral kísérletezni, elegendő lenne Mészáros Lőrincet madárpozícióban (gubbaszthat, költhet, károghat – vagy csak simán szárnyakat kap) ábrázolni. Hisz a jelek szerint nincs olyan préda, ami lohasztaná zsákmányolókedvét: egyetlen év alatt mintegy 72 milliárd forinttal növelte vagyonkáját (ez napi 197 millió forintnyi gyarapodás), aminek értéke így alulról súrolja a 480 milliárd forintot. És bizony nem kérdés, hogy ő a valaha élt leggazdagabb magyar. Igaz, ha a griffet megalkothatta a közép-ázsiai fantázia (nevezzük kipcsák szellemnek), akkor a magyarok is adhatnak egy csodaszárnyast a világnak – például a boldogság pénzmadarát. (Ezúton kérünk elnézést Pimpikétől, Az erdő kapitánya című mesefilm szuperhősétől.)

Viszont az is igaz, hogy nem feltétlenül e két alapismérv (zsákmányejtő és -cipelő képesség, illetve rejtőzködési készség) kellene meghatározni, milyen fajta is a NER-madár. Lehet ez a kritérium a madárvilágon belüli szolidaritás is. Közismert, hogy a madáretetőket több faj látogatja – és eltérő táplálkozási módjával támogatja egymást. (Például a magot kicsi kemény csőrükkel hántoló verebek után mindig marad annyi magbél, ami elég a pucolással nem boldoguló fajoknak.) Bőség esetén nincs is baj. Ám ha fogy az élelem, kezdődik a villongás. És ebben élen járnak a cukinak tűnő cinkék. Amelyek rárepülnek a kisebb madarakra, és előszeretettel fogyasztják például az agyukat. Nos, nagyjából ehhez a tempóhoz hasonlítható, amikor az egészségügyi kormányzat úgy döntött: aki hat hónapja nem fizetett tb-járulékot, azt immár nem látják el mindaddig, amíg nem rendezi a hátralékát. Nem vitás, a társadalmi szolidaritás megköveteli, hogy mindenki kivegye a részét az egészségügy fenntartásából. De azt is, hogy egy járvány közepette – miközben sok ezren veszítik el az állásukat – a kormányzat kellően érzékeny legyen, és ne lökjön a semmibe költségvetési hiányra hivatkozva.

Akinek meg elege van a madarakból, főleg, ha politikaiak, az foglalkozzon a mormotákkal. Például Észak-Amerika időjósával, Phillel, aki úgy becsüli: hat hétig velünk marad még a tél. Már ha ezt a hűvösnél alig hidegebb maszatolást télnek lehet nevezni.