Mert megértünk rá

Modellt váltott, és a magyar felsőoktatás egyéves költségvetésével felérő állami vagyont kapott tavaly a Mathias Corvinus Collegium. Gigaépítkezésekbe kezdenek, szintet lépnek a tehetséggondozásban is. Orbán Balázs kuratóriumi elnök, a kancelláriaminiszter helyettese szerint nem kell félni az ideológiai befolyástól.

– Gólvágó vagy söprögető?

– Tizenkét éves korom óta igazolt labdarúgó vagyok a megyei I. osztályban. Ha időm engedi, ma is lemegyek játszani. Leginkább a tartalék csapatba férek be, és ott is kapaszkodnom kell sebességügyileg. Gyors szélsőnek indultam, hátvéd lettem, de jó ideje befejező csatár vagyok. A bepattanó labdára megyek.

– Harcos vagy cseles?

– Harcos. Bár tudnék cselezni, de a Jóisten ezt a képességet nem adta meg.

– A harcos mivolta miatt van a bekeretezett Orbán-idézet a falán, miszerint „Öregeket a tanácsba, fiatalokat a csatába!”?

– Az idézet Gulyás Gergely beiktatásán hangzott el. Ez a mi feladatszabásunk, azért van kinn.

– Az országgyűlési csörték emberétől nem idegen a békés-babrálós könyvírás?

– Szeretem a parlamenti vitát, ami azért nálunk inkább udvarias kávéházi csevej – például a sokkal vibrálóbb brit alsóházi csörtékhez képest. De ha már könyv és stratégiai gondolkodás: egyes nyugati országokban a politikai, a gazdasági, a kulturális és az akadémiai vezető pozíciók élesen elkülönülnek egymástól. Egész életeket élnek le emberek anélkül, hogy váltanának a színterek között. Magyarországon már a reformkor óta egybemosódtak a szerepek, a magyar politikusok nagy része több világ között mozgott – legyen szó tudományról, oktatásról, művészetről. Ez azóta is így van. Kölcsey Ferencünk országgyűlési képviselő, Orbán Balázsunk polihisztor volt, a politikában szerepet vállaló Andrássyak gazdasági hatalmat is birtokoltak. De sorolhatnánk, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál…

– Eötvös Loránd fizikus, MTA-elnök, kultuszminiszter, aki a Mathias Corvinus Collegium számára is példamutató Eötvös Collegiumot alapította az édesapja emlékére. Tombor András Fidesz-háttérember, MCC-alapító, aki maga is Eötvös-kollégista volt, a 444.hu által idézett belső levelezésben az MTA-hoz és a Nemzeti Színházhoz hasonlította a Collegium várható felívelését. Az 500 milliárdos állami vagyonbefektetés valóban páratlan. Miért épp az MCC kapta?

– Megérett az intézmény erre, és megérett az ország is. A huszadik század második felétől a magyar felsőoktatásnak a tömegoktatási karaktere domborodott ki. Több fiatalra jutott ugyanaz az infrastruktúra, ugyanaz az oktatói gárda, tért nyert az írásbeli számonkérés, eltűnt a tutoriális jelleg, így esett a színvonal. Kivesztek a hagyományos tehetséggondozás intézményes formái, amelyek a nemzetközi versenyképesség garanciái lehetnének. A finanszírozási és intézményi struktúrák pedig alkalmatlannak bizonyultak a probléma kezelésére.

A koronavírus-járvány kellős közepén, amikor minden ország a túlélésért küzdött, Magyarország olyan állapotban van, hogy megengedheti magának, hogy komoly többletforrásokat rakjon az oktatásba és a tehetséggondozásba, erre szerintem minden magyar büszke lehet. Több ezer milliárd pluszforint áramlott, áramlik az oktatási ágazatba. A miniszterelnök már be is jelentett ebből 1500 milliárdot – ez önmagában többszöröse az MCC által kapott forrásoknak.

– Orbán Viktor az EU helyreállítási alapból érkező, összesen mintegy 5700 milliárd forintból ígér.

– Így van, de állami vagyon és hazai költségvetési források is megmozdulnak majd, a következő időszak nagy nyertese lesz a felsőoktatás.

– Hogyan tudja hazai forrásokból fejleszteni a szektort az állam, miközben a költségvetési hiány 9 százalék, mintegy 4 ezermilliárd forint?

– A források rendelkezésre fognak állni, nem úgy, mint a korábbi válság időszakában. Teljesen fordított a válságkezelésünk, mint a korábbi baloldali kormányé volt. Ők adót emeltek és megszorítottak, mi pedig adót csökkentünk és többletforrásokat teszünk a legfontosabb ágazatokba, így a gazdaságba, az egészségügybe, a családtámogatási és nyugdíjrendszerbe, valamint az oktatásba. Szerintünk máshogy nem lehet eljárni, s már most látszik, hogy a foglalkoztatás a válságot megelőző szinten van, a gazdasági visszaesés kisebb, mint az uniós átlag, s reméljük, hogy az újraindítás után a kilábalás is gyorsabb lesz. Ezt csak ezzel a filozófiával lehet megvalósítani.

– Akkor vissza az alapkérdésre: miért pont az MCC?

– Az átalakítás részeleme, hogy a legtehetségesebb magyar diákokkal való ingyenes foglalkozásra is legyen dedikált intézmény, amely jelen van az egész Kárpát-medencében. Mivel nem volt a palettán más hasonlóan széles fókuszú intézmény, csak az MCC jöhetett szóba. Volt létező általános iskolás programunk több száz gyerekkel, középiskolás programunk több ezer gyerekkel, bentlakásos egyetemi programunk több száz hallgatóval, és mindezt 25 éves múlttal, know how-val, saját könyvkiadói struktúrával, nemzetközi kapcsolatrendszerrel értük el. A kereslet és a kínálat találkozott. Az Országgyűlés hozott egy jó döntést, és megtámogatta a projektet, éspedig az anyagi, a szervezeti és az intézményi függetlenség megteremtésével, ami a hosszú távú működés előfeltétele az oktatásban.

– A függetlenségi érvek kritikájaként megfogalmazható – a TASZ is így tett –, hogy az egyetemi kuratóriumokba kormánytagok, kormányközeli szereplők és cégvezetők kerülnek.

– Ennél durvább a helyzet: nemcsak politikusok vannak a kuratóriumokban, hanem gazdasági szakemberek, a kultúra területéről érkező, komoly életrajzzal rendelkező személyiségek, üzletemberek, klasszikus mecénások. Olyan tudás, megközelítési mód, kapcsolatrendszer, érdekérvényesítő képesség gyűlik össze a kuratóriumokban, ami a meglévő struktúrákban nincs jelen. Másként nem lenne értelme az átalakulásnak. Egyébként, a Yale vezető testületének tagja az állam kormányzója, a Humboldt Egyetemen pedig a vezető testület tagja Berlin baloldali polgármestere és a Bundestag volt alelnöke. Nemzetközi szinten bevett dolgokról beszélünk.

– Az Eötvös Collegium hivatkozott névadója, a közoktatásügyi miniszter Eötvös József szerint: „A gyermekre minden hat, s mentül különbözőbbek a hatások, annál inkább várhatjuk, hogy kifejlődése ferde s egyoldalú nem lesz.” Az oktatói gárda színes, de azt nehéz nem észrevenni, hogy a programok előadói között kormányzati vagy kormányközeli előadók szerepelnek. Ez így nem lesz ferde és egyoldalú?

– Azt a megközelítést fogadnám el, hogy nem egyoldalú. Ha akarnánk, akkor se tudnánk egyoldalúvá tenni, mert a gyerekek nem fogadnák el. Ezek a fiatalok tehetségesek, öt éve tanítom őket, minden elsős évfolyammal kapcsolatban vagyok, és biztosan állíthatom, nem lehet őket megetetni politikai alapú, egyoldalú megközelítésekkel. Nyitottak a világra és kritikusak. Mindenkinek van egyértelmű világnézete, ahogy nekem is volt egyetemistaként, ami végül is ide konvergált, ahová jutottam. De már akkoriban is Népszabadságot és Magyar Nemzetet is olvastam egyszerre.

– Nem hiányzik az egyik?

– Nem. Van helyette másik. A Népszava kiválóan betölti az űrt, örülök és gratulálok hozzá.

– Nagyon kell igyekeznünk, mert nagyszerű újság volt.

– Így van. A sokoldalú nézőpontoknak az MCC állandóan teret ad. Schiffer András is tanítani fog, Hack Péter évek óta viszi a retorikakurzust, a népszavás Kósa András és a mandineres Szalai Laura is meghívott oktató Boris Kálnokynál. Természetesen ugyanígy vannak rajtam kívül is markánsan jobboldali oktatók, sokszor volt nálunk különböző formációkban például Gulyás Gergely, Trócsányi László, Kónya Imre vagy éppen Szánthó Miklós. A most összeállt, mindenki számára megismerhető főállású oktatói gárda – ami nem azonos a meghívott oktatókkal – szakmai legitimációja pedig még a kritikus megszólalók szerint is megkérdőjelezhetetlen.

A programelemek döntő hányada esetén pedig az „egyoldalúságra vonatkozó” kérdés értelmezhetetlen, mert az MCC – nem győzöm hangsúlyozni – nemcsak egyetemistákat támogat, hanem van egy 10–14 éveseknek szóló, úgynevezett FIT (Fiatal Tehetség) programja, és egy középiskolásprogramja is – ezekben több ezer gyerek vesz részt. Politikáról itt szó sem lehet, a legfiatalabbaknál még társadalomtudományról sincs szó. Környezettudatossággal, fizikával, élettannal, egészségtannal foglalkoznak. A kíváncsiságot, a világra való nyitottságot próbáljuk felpiszkálni bennük. Nem is oktatás ez, hanem egyfajta élményalapú pedagógia. A középiskolások persze már igénylik a társadalomtudományokat, a filozófiát, a politikatudományt, a vitaköröket. De ez is sokkal tágabb perspektívájú történet, mint a napi pártpolitikai csatározások.

– Terveznek új tudományterületeket?

– Igen, jelenleg hatféle iskolánk van: jogi, közgazdasági, nemzetközi kapcsolatok, társadalomtudományi, média és pszichológia. Történelem, bölcsészet és több más irányba is nyitunk. Emellett működik a kollégiumi nevelési program is, egyebek között a sportban, az irodalomban, a vallásban vagy akár a zenében mélyedhetnek el a fiatalok. Azt gondoljuk, hogy a legtehetségesebb gyerekeknek nem szakbarbár, hanem egyfajta reneszánsz emberekké kell válniuk. Egy dolgot azonban mindig elmondok: ez egy magyar tehetséggondozó program. Az a küldetése, hogy a magyar tehetségek közül minél többen fussák be azt a pályát, amire képesek. Azért, hogy akik néhány generáció múlva majd meghatározzák Magyarország politikai, gazdasági, kulturális irányát, patrióta, hazafias alapon gondolkodjanak, magyar szemüvegen keresztül nézzék a világot.

A reformkorban vagy a dualizmus korában minden nagy emberünk járt külföldön, sok tapasztalatot szerzett, rengeteg jó gyakorlatot ismert meg, felvette a versenyt az akkori világelittel. De hazajött, és a maga helyén a saját tengelye körül forgó Magyarország felépítésén dolgozott – ahogy Széchenyi mondta. Voltak persze viták, például Kossuth és Széchenyi számos dologban nem értett egyet, de hogy a nemzet javáért tettek, a nemzet boldogulása volt a legfontosabb, azt senki nem kérdőjelezte meg.

– Fideszes politikusok gyakori megszólalása szerint a magyar ellenzék nem a nemzet része. Ez hogy lehetséges?

– A probléma létezik, ha nem is ennyire leegyszerűsítve. Az ellenzék nem monolittömb, hanem töredezett, és domináns pozícióba kerültek benne azok az erők, amelyeket egykor internacionalistának hívtunk, és akik ma az Európai Egyesült Államok gondolatát dédelgetik. Ez több hatáskört jelent Brüsszelnek és bármilyen másik külső igazodási pontnak, kevesebbet Budapestnek, Berlinnek és Varsónak, minden nemzetállamnak. Ilyen korábban soha nem történt Magyarországon: soha nem volt olyan, hogy egy szabad parlamentáris rendszerben az ellenzék ne még több hatáskört követeljen az országnak, hanem még kevesebbet. Ez probléma, mert kiszolgáltatja az egyik politikai oldalt a külföldi befolyásnak, ami ellen a magyar politika ezer éve hagyományosan küzd.

Nem is ért vele egyet minden ellenzéki szereplő, de egyértelmű, hogy a kritikusok a mostani ellenzéki összefogásból kiszorultak, nekik nem osztanak lapot. Ezért érzem azt, hogy most nem lenne jó kezekben az ország más politikai irányítás alatt. Ha mi nem kormányzunk jól, ha nem gyakorlunk kellő szerénységet, ha nem figyelünk az állampolgárokra, az évtizedekre viheti rossz irányba az országot.

– A magyar politika ezer éve az országot megszállni, gúzsba kötni szándékozó külföldi törekvések ellen küzd. Tisztességes dolog az EU-t ilyen színben feltüntetni, amelytől épp most vár az ország 5700 milliárdot? És ha már a nemzeti hatáskör – mintha a kabinet félne élni a jogaival: például Nagy-Britannia az EU-t kihagyva rendelt vakcinákat, hogy gyorsabban olthasson. A magyar kormány – minden veszélyhelyzeti felhatalmazása ellenére – nem tett ilyesmit, és most az EU-t kárhoztatja azért, hogy kevés oltóanyagot szerez be és lassan.

– Árnyaltabban látom a dolgokat. A könyvemben is arról írok, hogy a magyar történelemből azt tanulhatjuk meg, hogy ha van a kontinensen valamilyen nemzetek közötti együttműködés, akkor Magyarországnak ott a helye benne és korrekt viszonyra kell törekedni. A források is ennek a korrekt viszonynak a keretei között jönnek: mi is lemondunk bizonyos jogokról, például a piacaink védelméről, s ezt az EU is elismeri azzal, hogy támogatja a konvergenciát. A gond épp ott van, hogy miközben nagy baj van, a tagállamok összefogtak, Brüsszelnek pedig csak profin le kellett volna bonyolítania a beszerzést, elrontanak mindent, s az uniós állampolgárok rosszabbul járnak, mint a nem uniósok. Miközben a politikai ideológiai csatározásokban meg továbbra is élen járnak a brüsszeli intézmények. Ez elfogadhatatlan, ezért mi is a saját beszerzési csatornáinkon is elindultunk, s az a cél, hogy a magyar átoltottsági szint nemzetközi szinten is kiemelkedő legyen, ugyanis ez az újraindítás előfeltétele.

– Mi a helyzet a világban a tehetséggondozás területén?

– Tanulmányoztunk más intézményeket, vannak kiváló példák, de az a komplex szemlélet, amiben az MCC dolgozik, hungarikum. Muszáj kimondanunk, hogy a globális oktatási központokban nemzetközi elit épül, esetleg az agyleszívás révén egy nagyobb nemzet intellektuális erejét növelik. Mi ezt nem akarjuk. Mi a magyar nemzet intellektuális erejét akarjuk növelni. Lássanak világot, tanuljanak ezekben a központokban – mi ebben segítünk is –, de a magyarság felemelkedését tartsák szívügyüknek. Egy példával élve: lássák és ismerjék a jegesmedvét, de a búbos bankát akarják megmenteni.

– Mindkettőnek élnie kell.

– Egyetértek, de a jegesmedvét ne a magyar gyerek mentse meg. Mentse meg a búbos bankát.

– És ha elplántálnánk a gondolatot, hogy Isten minden teremtményének joga van élni?

– Ez messzire vezet, de a teológia is ismeri a felelősségi körök rendszerét: mi elsősorban magunkért, a családunkért, a környezetünkért és nemzeti közösségünkért viselünk felelősséget.

– Magyarország az unióban a legkorruptabb szinten van, igaz, a kormány által sorosistának tekintett Transparency International szerint. Sikerülhet tiszta kézzel elkölteni azt a 100 milliárd forintot, amiből 35 Kárpát-medencei városban 10 ezer diák tehetséggondozásának a feltételeit teremtik meg?

– Ez nem lehet kérdés. A TI-seket régóta ismerem, elmegyek a vitájukra, de nem értek egyet a módszertanukkal. Az eredmény politikailag motivált, ezért nem fogadom el. Ahogy korábban is nyilatkoztam, a kapott vagyon a közvagyon része, ami alapítványi formába került, a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó szigorú nyilvánossági és gazdálkodási szabályoknak megfelelően működünk. Épp most küldtünk meg közérdekű adatigénylésre válaszul majdnem ezeroldalnyi dokumentumot a kérelmezőnek. Az is kulcsfontosságú, noha a következő időszak legnagyobb ilyen típusú beruházásai közé nem kerülünk még így se be, de a Mathias Corvinus Collegium infrastrukturális beruházásai átlátható közbeszerzések legyenek. Nincs semmi takargatnivaló, minden a programokra és az ahhoz szükséges infrastruktúrára megy, s azért, hogy ez mindenki számára egyértelmű legyen, személyesen is garanciát vállalok.

– Tilo Schabert német politológus professzor Mandiner-interjújából idézett a könyvbemutatóján: „A politika utazás, és a végén derül ki, hogy jó ember maradtál-e.” Mit vár a kormánytól és az MCC-től, hogy a végén ne legyen nagy a búslakodás?

– A kormánytól azt várom, hogy ragadja meg a lehetőséget. Az ország szuverenitása végre teljes, és bár eltűnt a stabil világrend és bizonytalan a geopolitikai helyzet, rajtunk múlik, hogy ne egy külső hatalom diktálhassa a tempót, hanem mi magunk. Ha megvan a tehetségünk, az erőnk és az akaratunk, akkor végre tudunk egy jó évszázadot csinálni. Ez a magyarságnak sajnos jó néhány évszázada nem akart összejönni. Most itt a lehetőség, s ez a kormány pályára tudta állítani, és remélem, hogy hosszú ideig pályán tudja tartani az országot. És kívánom, hogy a mostani kormány után is legyenek olyan kormányok, akár nem is feltétlenül jobboldaliak, amelyek ugyanebben a gondolkodásmódban dolgoznak. Az MCC-től pedig azt várom, hogy hozzá tudjon járulni mindehhez, és az intézmény be tudja járni azt a fejlődési pályát, amelyet a reform- és dualizmuskori, megkérdőjelezhetetlenül a nemzet javát szolgáló projektek bejártak, jó irányba lendítve hazánk sorsát.