Daft Punk;

2021-02-25 11:30:00

Búcsúznak a robotok

Közel három évtized zenélés után feloszlott a Daft Punk nevű francia elektronikus duó.

A Daft Punk nevű formáció két robotmaszkot viselő dj-je - Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo - hétfő este videón jelezte a rajongók felé: huszonnyolc év után abbahagyják a zenélést. Az Epilógus című kisfilmben a két robot egy sivatagban sétált, mígnem egyikük levette a bőrdzsekijét, majd a társát arra kérte, hogy nyomja meg rajta az önmegsemmisítő gombot. Egy perc múlva a távozó robot teste apró darabokra robbant szét, míg a másik egyedül maradva elsétált a naplementében.

A Párizsban 1993-ban alakult duó kétségkívül meghatározó az elmúlt évtizedek pop és elektronikus zenéjében. A könnyed és dinamikus slágereik, úgymint az Around the World, a One More Time vagy a Get Lucky nemcsak a zenecsatornák kedvelt számai voltak, de örökre beírták magukat a zenetörténetbe. A két előadó azonban nemcsak emiatt volt emlékezetes: 1999-ben elhatározták, végleg elfedik az arcukat, így innentől fogva csak és kizárólag robotmaszkban jelentek meg.

Bár már az első, 1993-as Homework című albumuk idején se nagyon mutogatták magukat, a hírnevük azonban évről évre nőtt a repetitív, mégis dallamos zenéikkel, és a hozzájuk készült bizarr videoklipekkel, melyekhez a szakma legjobb rendezői közül válogattak. A szürreális filmjeiről ismert Michel Gondry készítette az Around the World című videót, melyben egy lépcsőzetes és körbeforgó építményen lejtettek táncot különféle csontvázak, robotok és múmiák, míg a Spike Jonze rendezte Da Funk klipben egy embertestű kutya járta magányosan New York utcáit.

A Daft Punknak az igazi áttörést mégis az 1999-es Discovery lemez hozta, melynek One More Time című dala rövid időn belül diszkóhimnusszá vált, a hozzá készült öt perces japán rajzfilm pedig vizuális csoda lett. Ebben egy idegen bolygón zajlott koncert, melyen világoskék földönkívüliek rázták egy szintén világoskék színű popcsapat zenéjére. A Daft Punk ezúttal is biztosra ment: a klip elkészítéséhez az űroperáiról híres japán rajzfilmrendezőt, Leiji Matsumotót is felkérték, a végeredmény pedig egy egész estés film lett. A további klipekben így folytatódott a világoskék zenekar története, akiket egy gonosz zenei producer túszul ejtett, a Földre vitt, és arra használt fel, hogy a zenéjükkel meggazdagodjon.

1999-ben aztán a két dj stílusa is megváltozott: ettől az évtől fogva váltak robotokká, így bárhol is jelentek meg – legyen az tévéinterjú, egy díjkiosztó, vagy koncert –, mindig egy ezüst és egy arany színű maszkban léptek a színpadra. A 2004-es Human After All (Elvégre emberek vagyunk) című lemezükön aztán még jobban ráerősítettek erre az image-re, az új zeneszámok is olyanok lettek, mintha azokat tényleg robotok csinálták volna. A korábbi diszkódallamok eltűntek, a helyüket monoton, gépies és ipari hangzás vette át. A korong nem is lett olyan sikeres.

A robot image viszont bevált, a Daft Punk 2007-ben még egy saját mozifilmet is rendezett, amelyben ők játszották a főszerepet, majd a következő Alive 2007 című albumuk turnéját egy nagyméretű és neon színekben játszó piramis tetején vezényelték le, amely a zeneszámok ütemére stroboszkópként világította be a táncteret. A lemez a szakma részéről is elismerést nyert, a duó 2009-ben Grammy-díjat kapott a Legjobb Dance/Elektronikus Album kategóriában.

Ami ezután következett már az image végső megerősítéséről szólt: az amerikai rapper Kanye West feldolgozta az egyik számukat, a duó aztán felbukkant a Tron: Örökség című sci-fiben – persze robotokként –, az utolsó, Random Access Memories lemezükön pedig visszatértek a diszkó világához, és olyan vendégelőadókat hívtak meg, mint Pharrell Williams vagy a „diszkó apjaként” aposztrofált Giorgio Moroder. A Grammy-díj ezúttal is járt.

Az utolsó hat év aztán csendesebben telt, mígnem hétfő este megjelent a búcsúvideó. A Daft Punk azóta sem nyilatkozott arról, hogy miért oszlottak fel, így a rajongók is csak találgatnak. Egy dologban viszont biztosak. A zenéjük örök.