No de hogy leszünk Ausztria?

Magyarország mindig épp öt évre van az euró bevezetésétől – ez volt a gazdasági újságírók favicce a 2000-es évek fordulóján. Akkor ugyanis még látótávolságban volt az a fejlettségi szint, amely minimális követelménye az euró bevezetésének. Ma már ez a távolság inkább 10 évre tehető, de ami még fájóbb, hogy Ausztria fejlettségétől 30 évre vagyunk. Pont úgy, mint 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltás hajnalán, amikor azzal kalkuláltak az akkori okosok, hogy úgy 2020-ra, 2030-ra talán megközelítjük Ausztria életszínvonalát. Most ott tartunk, hogy nem hogy az osztrákokhoz közelítenénk, hanem a románok és a bolgárok életszínvonalához konvergálunk, pontosabban ők zárkóznak föl hozzánk.

A magyar politikai-gazdasági elit eljátszotta az uniós csatlakozással megkapott történelmi lehetőséget, amiről azt hittük, hogy csak egyetlenegyszer fordulhat elő. De a koronavírus-válság a maga gazdasági, emberi, szociális tragédiái árán egy újabb lehetőséget ad az országnak a modernizációra, amire még pénz is lenne, hisz az uniós helyreállítási alapból és a rendes uniós támogatásokból tízezer milliárd forintos nagyságrendű tőke érkezik az országba, amit két éve nem is remélhettünk.

Már csak azt kellene kitalálni, mit is akarunk kezdeni ezzel a Magyarországgal. Ugyanis ötletből sokkal nagyobb a hiány, mint a pénzből. Látva a kormány 2020-as „gazdaságvédelmi” mentőcsomagját, a legkisebb ötlet sincs benne a modernizációra. A kormány tavaly úgy költött el 4000 milliárdnyi gazdaságvédelmi pénzt, úgy teremtett rekordközeli államadósságot, hogy sem a szociális, sem a gazdasági védelemre nem áldozott érdemben, de a modernizációra sem jutott. A kulcs a „munkahelyek megvédése” volt, ezen címszó alatt egyes haveri turisztikai cégek akár tízmilliárdokat is leakasztottak, de alig volt olyan közepes gyártó cég, amely ne kapott volna egy-két százmilliót, esetleg milliárdot valami gépberuházásra, amely állítólag megvédte a munkahelyeket.

A kormány beruházásösztönzési programja a 2021-23 évek gazdasági növekedésének felpörgetésére koncentrált, nem pedig arra, hogy megkezdődjön a magyar gazdaság, az egészségügyön és az oktatáson keresztül pedig a társadalom modernizációja. Újabb és modernebb gépektől nem lesz hatékonyabb és versenyképesebb a magyar gazdaság, ha nem tudjuk növelni a hazai hozzáadott értéket. Ehhez a tudást kell emelni.

A magyar kormánynak nincs értelmezhető jövőképe, ami lassan érhetővé válik, hisz számukra ma már 2022 politikai túlélése a kérdés, nem Magyarország modernizációja. A másik baj, hogy a formálódó ellenzéki oldalnak sincs még érdemi víziója a jövő Magyarországáról. Egy koherens program nemcsak azt tenné lehetővé, hogy az ellenzék tematizálja a politikai diskurzust, hanem elindulhatnának azok a háttérmunkák, amelyek megalapoznák az oktatás, a szociális rendszer, az egészségügy, a gazdaság modernizálását. A cél egyelőre még nem Ausztria, nem is az euró – bár ez jó horgonya lehet a törekvéseknek –, hanem a leszakadásunk megakadályozása lenne.