Előfizetés

Figyelmeztet az Agrárminisztérium: mindenki legyen óvatos, ha csíkos kismalacot lát

MTI
Publikálás dátuma
2021.02.28. 17:24
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Óvatosságra intenek a vaddisznók ellési időszaka miatt.
Az AM vasárnap a Facebook-oldalán a túrázókat arra figyelmeztette, legyenek óvatosak, ha csíkos kismalacot látnak. Fontos, hogy a turistautakról ne térjenek le, a kutyát pórázon sétáltassák, és sötétedés előtt hagyják el az erdőt – tették hozzá. Már tart a vaddisznók ellési időszaka, és ilyenkor a kocák különös gonddal vigyázzák a kismalacok életét és keményen fellépnek, ha vélt vagy valós ellenséget észlelnek a közelükben.
Az AM a Budakeszi Vadaspark bejegyzését is megosztotta, amelyben azt írták: az állatok ösztösen kialakult tulajdonsága, hogy félnek az embertől, ha tehetik tartják a távolságot és inkább elmenekülnek. Mindezek mellett az erdei séta során vagy az erdőhöz közeli lakott területen is előfordulhat, hogy valaki vaddisznóval találkozik. Ezért az első és legfontosabb szabályként azt emelték ki, hogy mindig érdemes figyelni. Ha valaki csörtetést hall, meg kell állni és várni addig, amíg a zörej elhalkul. Ha valaki anyakocával és malacaival találkozik, lehetőség szerint el kell sétálni, hagyni kell, hogy a konda békésen elszaladjon. Ha az országúton ugrik a jármű elé egy vad, fékezni kell és meg kell várni, amíg átkel az úton. Számítani kell arra is, hogy a kocát a konda többi tagja vagy a kandisznót a többi társa is követheti – emelték ki, hangsúlyozva a sebességi korlátozás, valamint a vadjelező táblák figyelésének fontosságát is.

Összefognak a közös ellenség ellen a csimpánzok

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.02.27. 10:10

Fotó: TESNI WARD/Biosphoto / AFP
Éberebbé és stresszesebbé tette az állatokat egy idegen hang, de még akkor sem fordultak a társaik ellen, amikor kevés volt az élelmük.
Fenyegetettség esetén az emberek – általában – összetartóbbá és együttműködőbbé válnak. A Kiotói Egyetem kutatócsoportjának kísérletének eredménye szerint ez történik az egyik legközelebbi rokonunknál, a csimpánzoknál is – írta a Phys.org alapján a National Geographic.    A tudósok a csoporton kívüli fenyegetés hatásainak felméréséhez egy potenciális veszélyforrást szimuláltak, majd dokumentálták az egyedek viselkedését. Csimpánzok öt csoportjával idegen példányok hangjait hallgattatták meg, egy kontrollcsoportban pedig varjak hangját játszották le. Az eredmények azt mutatták, hogy az ismeretlen hangoktól az állatok éberebbé és stresszesebbé váltak, de ez nem váltott ki csoporton belüli agressziót. Sőt a kontrollcsoporthoz képest sokkal békésebbek is voltak a majmok, még akkor is, ha kevés élelem jutott nekik. Jamamoto Sinja, a kutatócsapat tagja elmondta, ez az első alkalom, hogy kísérleti úton sikerült bizonyítani a csoporton belüli összetartást csimpánzok esetében. A tudósok most a bonobókon vizsgálják a jelenséget, hogy kiderítsék az emberekkel közös erős evolúciós történet áll-e a csimpánzok viselkedésének hátterében vagy megfigyelhető más emberszabásúaknál is. 

Balaton: több víz, kevesebb demokrácia

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2021.02.27. 09:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Két éve határozta el a kormány, hogy 10 centiméterrel – 110 centiméterről 120 centiméterre – megemeli a Balaton nyári szabályozási vízszintjét. A látszólag nem túl jelentős változás ugyanakkor olyan beruházásokat indokol, amelyek belenyúlhatnak a tó ökoszisztémájába, veszélyeztetve a biológiai egyensúlyt és a vízterület „egészségi állapotát”.
Hogy a Balatonnal valami nincs rendben, azt az újabban megint egyre gyakoribb algavirágzások jelzik: a tavaly nyájon is felbukkant, a fürdőzők egészségét is veszélyeztető algavirágzás azt jelzi, hogy tó túlterhelt, nem tud megbirkózni azokkal a külső hatásokkal, amelyek az emberi tevékenység nyomán jelentkeznek. Nincs olyan szakértő vagy szakmai tanulmány, amely szerint a vízszintemelés enyhítene a problémán – sőt, a hatás akár ellentétes is lehet: a magasabb vízszint és az ahhoz kapcsolódó partfeltöltés újabb bajok forrásául szolgálhat. Alighanem tisztában van ezzel a kormány is: csupán a környezeti hatástanulmány (ezúttal az online térbe terelt) kötelező közmeghallgatása előtt tették közzé magát a 700 oldalas dokumentumot, de magát a közmeghallgatás tényét is csak alig több mint egy héttel előtte hozták nyilvánosságra, tartva tőle, hogy a lakosság nem fogja egyöntetű lelkesedéssel fogadni a talajszint 2-től akár 50 centiméterig terjedő mértékű megemelését, és mindazt, ami vele jár. A beavatkozásról 2019 márciusában kezdtek el szállingózni az első hírek – akkortól tudható például, hogy a vízszintemeléshez korszerűsíteni kell a Sió-csatornát. A munkát a Strabag-Colas páros nyerte el 12,3 milliárd forintért, de néhány hónappal később a Magyar Közlönyben ugyanez már 19 milliárd forinttal szerepelt. Az első becslések arról szóltak, hogy az önkormányzatoknak további mintegy 75 milliárdot kell a partmagasításra költeniük; feltételezhető, hogy ez az összeg is hasonló mértékben emelkedik majd.
Az okokat eddig sem a kormány, sem más nem tisztázta egyértelműen. A kormányzati kommunikációban jobbára a turizmus szerepel, de utoljára 2006-ban fordult elő, hogy a tó vízszintje ténylegesen korlátozta az idegenforgalmat, tehát nem biztos, hogy ez a valós indok. Amikor a Balaton látványosan leapad, rendre fölmerül a vízpótlás kérdése – vagyis az, hogy a Zalán kívül valamilyen más vízfolyás vízgyűjtőjéről is terelhessenek vizet a tóba, ennek azonban sokféle ökológiai kockázata van; a Népszava úgy értesült, hogy a kormányzat most azzal igyekszik meggyőzni a vízszintemelés civil, vízügyi illetve önkormányzati hátterű ellenzőit, hogy ha sikerül megvalósítani, akkor nem lesz szükség vízpótlásra. A valódi motiváció helyi forrásaink szerint inkább a hajózás, pontosabban a vitorlázás, illetve a legalitás határát már most is túllépő motoros kishajók tulajdonosainak érdeke illetve nyomása: az elmúlt években látványosan gyarapodott a jelentős anyagi és presztízsértékű, a Balaton helyett inkább a tengerre való járművek aránya, amelyek számára nem csak a kikötőhelyek száma jelent szűk keresztmetszetet, hanem az alacsony nyári vízmélység is. Akármi is a mögöttes szándék, az bizonyos, hogy a vízszint megemelése előtt hozzá kell nyúlni a partfalhoz, ami a problémák újabb kimeríthetetlen tárházát nyitja meg. Ahogyan az egyik tiltakozó szervezet, a Nők a Balatonért Egyesület képviselői lapunkat tájékoztatva megfogalmazták, mindenképpen szükség van a befolyó kis patakok és csatornák rendbetételére, valamint 15 veszélyeztetett településen a part menti területek mérnökbiológiai átalakítására, feltöltésére. Ám a kezdeti, a szintemeléshez tényleg nélkülözhetetlen munkákon jócskán túlnőve a terv mára hatalmasra duzzadt: 33 település összesen 73 strandján, illetve parti sétányán terveznek 10-20 méter szélességben feltöltést. A fakivágásokkal is számoló hatástanulmány szerint „A partvédőmű megemelése esetén a mögöttes területek feltöltése elengedhetetlen, hiszen, ha azok mélyebben maradnak (…), még nehezebbé válik az esetlegesen átcsapó vizek elvezetése, romlik a közterület és a tó közti kapcsolat. A feltöltés azonban a meglévő strandgyep óhatatlan felszámolásával, a fák gyökérzetének betöltésével jár (…) Megjegyezzük, hogy néhány helyen a tervezett beavatkozások nemrég felújított sétányok, parkosított felületek mentén valósulnak meg." (Az említett fejlesztésekre az elmúlt három évben 165 strandon összesen 10 milliárd forintnyi közpénzt költöttek.) További kockázat, hogy ha a feltöltési hullám megindul, újabb berkek tűnhetnek el a parti zónából. A berkek azok a nádas területek, amelyeknek kulcsszerepük van az egyedülálló ökológiai rendszer fenntartásában, a Balatonba folyó vizek megtisztításában és a tó tisztán tartásában – minél kevesebb marad belőlük, annál gyakrabban várható a Balaton egészségének látványos elromlása. (Mint ahogy az utóbbi évek algavirágzásai is összefügghetnek a feltöltések-beépítések meglódulásával.) Ráadásul a magasabb vízszint a tó nádasainak egy részét is megfojthatja.
A civilek mindenesetre valódi egyeztetést és tudományos érveket szeretnének; szerintük a Balaton túl értékes ahhoz, hogy egy ilyen kérdést látszat-meghallgatással, szük gazdasági érdekcsoportoknak kedvezve lehessen eldönteni. Kicsiben hasonló folyamat zajlik egyébként a Velencei-tavon is: egyrészt ott is jelentősen megemelték a partfalat – érdemi indoklás és társadalmi egyeztetés nélkül –, másrészt rendre fölmerül a gyanú, hogy a tó mostani, aggasztóan alacsony vízszintje sem „magától”, hanem a partfalbetonozást megkönnyítő vízleeresztések nyomán alakult ki.