Gulácsi eltussolása védhetetlen

Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy a sportnapilap és kormányzati médiumok hallgattak a magyar kapus kiállásáról a szivárványcsaládok mellett.

A hazug világ két „gyönyörű” példáját láthattuk a múlt héten. A Leipzig–Mönchengladbach német bajnoki mérkőzés 93. percében Sörloth előbb két kézzel eltolta magától őrzőjét, majd a hálóba fejelt, és Gräfe játékvezető, valamint a VAR-szoba néhány különös embere – nem tudok jobb szót – pofátlanul megadta a gólt, mellyel 3-2-re fordítottak a lipcseiek. A gladbachiak hevesen tiltakoztak, de majdhogynem a szemükbe nevettek. Azért azt a VAR-szobás delegációt megkérdezném arról, nem kellene-e örökre visszavonulni a futballtól vakság vagy morális alkalmatlanság miatt.

Erkölcsileg elvéreztek mások is. Na, nem a Magyar Nagydíjat (Grand Prix-t) érdemlő Gulácsi Péter. A lipcsei háló őre, hazánk jelenlegi futballjának első számú alakja, aki nemrégiben a német Bundesliga teljes mezőnyében a legjobbnak találtatott, kiállt a szivárvány családok mellett ezzel a valójában kikezdhetetlen, nálunk azonban éktelen haragot is kiváltó mondattal: „Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogyan minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember.”

A nyilatkozatot elhallgatta a nemzeti sportújság is. Hogy a politikai Hyppolit-média egy szót nem ejtett róla, az – bár egyáltalán nem természetes – Magyarországon már nem kelt meglepetést. A mi huszonegyedik századi honunkban a „közszolgálati” televízió műsorait sem nézi józan ember, annyira süt azokból az egyoldalúság, minek lényege a feltétlen simulás a hatalomhoz. (Nem kell aggódni, ha egyszer – bármikor – kormányváltás lesz, az örök takarítók ugyanolyan munkafegyelemmel tisztítják majd fényesre az új garnitúra ülepeit, amilyen makulátlanul gondozzák a jelenlegi kollekciót. Aki fentről pucol, annál már nem sikálnak, a helyettük beülőket meg leápolják szépen.)

Szóval, nem lehet könnyű a sportlapnál annak, aki hivatásának képzelte az újságírást. Az orgánum ugyanis politikai alapon informál vagy ken el: azonnal közli Szíjjártó külügyér bejegyzéseit, és impozáns obeliszket állít egy másik pártkatonának, aki tíz esztendeje az FTC elnöke, de nem számol be Gulácsi humánus megnyilvánulásáról. Kíváncsi vagyok, készül-e a Harót- vagy Lénárt-emlékmű is, elvégre e két elöljáró szintén évtizedig állt a Ferencváros élén, ráadásul az akkori és a mostani futballistákat nem helyezném egy kalapba, annyival különb futballt játszottak a régiek. Dr. Lénárt Lajos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese ezekkel a szavakkal avatta fel az FTC új stadionját 1974. május 19-én, a Vasas elleni 0-1 alkalmával: „Mindenkinek köszönjük a segítséget, a szakszervezetnek, az intézményeknek, a magánszemélyeknek. Külön is megköszönöm pártunk és államunk megértő segítségét.”

A pártigazgató Kubatov sem mondhat mást, hiszen a párt és az állam most is ott segít, ahol csak tud. Sőt annyi pénzről, amennyi napjainkban árad az így is szegényes magyar futballba, Bálint, Ebedli, Nyilasi, Branikovits nem álmodhatott. Ezzel együtt 1975-ben – a többi közt a Liverpool kiejtésével – KEK-döntőt vívott a Ferencváros, míg a mostani évadban egyetlen pontot „gyűjtött” a Bajnokok Ligájában. Ezért különösen szórakoztató hallgatni olyan, közéletileg kikezdhetetlen kommentátorokat az FTC-nek nyolcat gurító Barcelona rettenetes kríziséről, akik az NB I-es közvetítések alkalmával agyba-főbe dicsérik a hazai rangadók rangadóit, mondjuk, a Kisvárda–Mezőkövesd világcsúcs-találkozót.

Nem mellesleg, egy másik korábbi ferencvárosi labdarúgó, az autonóm szakkommentátor Hrutka János Gulácsi megnyilvánulásához hasonlóképpen figyelemre méltón fűzte a kapus fellépéséhez: „Kiállni a közvélemény elé, vállalni önmagad, jó szándékú gondolatod, esetleges építő jellegű kritikád, ismerve hozadékát és annak mértékét, igazi bátor, szabad tett. Ha egyetértesz azzal, amit mondani, közvetíteni akar, ha nem, becsülendő. Így születnek hősök, példaképek, a pályán és a pályán kívül egyaránt.”

Szép az, ha valaki szuverén. A legszebb pedig az emberség.

Azaz Gulácsit eltussolni (elkussolni): védhetetlen.