Búcsú Gonda Jánostól

Hosszan tartó, évekig méltósággal viselt súlyos betegsége következtében, 89 évesen, március 10-ére virradó éjszaka elhunyt Gonda János, Széchenyi-és Erkel -díjas zenepedagógus, zongoraművész, zeneszerző, a Magyar Jazz Szövetség alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke, tette közzé Sárik Péter dzsesszzongoraművész szerda délelőtt Facebook-oldalán.

Gonda János zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte 1953-tól 1958-ig a zenetudományi szakon, majd 1956 és 1961 között zongora szakon. 1962-ben megalakította a Qualiton együttest, amellyel elkészítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát. Számos formációval fellépett, felvételeket készített szextettjével, szólóban és a hatvanas évek végén alakult Gonda-Kruza Quartet-tel. Koncertezett Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Lengyelországban, Svédországban és Jugoszláviában, és Ausztráliában is.1965-ben megszervezte és sok éven át vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakát, amely 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének tanszéke, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszéke lett. 1972 és 1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke, majd 1984-től vezetőségi tagja volt. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, illetve jazz szakosztályának vezetője volt. Az 1990-ben megalakult Magyar Jazz Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Szerzeményei elsősorban jazzdarabok, de komponált filmzenét, musicalt, dalokat, színházi kísérőzenét, valamint táncjátékokat, és szimfonikus dzsesszművet is. Két évtizeden keresztül szerkesztette a Jazz című szaklapot, az 1965-ben megjelent Jazz - Történet, Elmélet, Gyakorlat, és az 1982-ben kiadott Mi a jazz? című könyvei a magyar dzsesszoktatás alapműveinek számítanak. „Ha nincs Gonda János, akkor nincs magyar dzsessz olyan módon, ahogyan ma létezik” – mondta el lapunknak Sárik Péter, aki két évig volt tanítványa, és később is tartotta vele a kapcsolatot, mindig számíthatott baráti tanácsaira. Hozzátette, azzal hogy Gonda több, mint ötven éve, a kommunizmus idején dzsessziskolát tudott alapítani, majdnem hogy a lehetetlent valósította meg. Akkoriban a dzsessz azért tartozott az éppen csak tűrt kategóriába, mert ennek a zenének van a legnagyobb szabadságfoka, és olyan intellektuális tartalma is, ami az akkori elnyomó rendszernek egyáltalán nem tetszett.