A Döglégy Projekt

Ökológiai egyensúly ide vagy oda, nem kedvelem a döglegyeket. Nem tudok megbarátkozni azzal a szokásukkal, hogy mások vesztéből gyarapodva hizlalják a potrohukat. Ők az élővilág hullarablói: azonnal ott rajzanak, ha egy élőlény elpusztul vagy megsebesül, és rárakják a petéiket. Aztán ezek az undorító kis izék nyálukkal elfolyósítják a beteg szöveteket, és gátlás nélkül felzabálják azokat. A legkevesebb, amit mondhatok, hogy a döglegyekből hiányzik a szolidaritás, ellenben túlteng a mohóság.

Nem is lehet hibáztatni elitünk azon tagjait, akik követik a sikeres példát. Rászállnak a járványban kivérzett ország sebeire, és azokból táplálkoznak. Bekebeleznek mindent, állami támogatást és hitelt, ingó és ingatlan vagyont, aminek a közelébe jutnak. Kiszagolják, benyálazzák, felszippantják – épp, ahogy a zoológiában leírjak a döglégy-nemzetség étkezési módszereit. Kihasználják legyengült immunrendszerünket, tompuló érzékszerveinket, a járvány miatti izolációnkat, fáradó figyelmünket. Szokták őket „a válság vámszedőinek” nevezni, de már rég nem csak vámot szednek: viszik az egész rakományt, viszik az országot. Viszik a Balatont, viszik a közpénzt, viszik az önkormányzatainkat, viszik a kultúránkat, viszik a sajtónkat. Lassan nem tudni, amit széthordanak, az már a tetem, vagy még csak sérült test.

Kis haszonlesők a nagy bajok idején persze mindig voltak. Emlékszünk A nyomorultakból a Thénardier-házaspárra? Férjuram ott bóklászott a waterlooi csatamezőn, élvezetes hullarablással ütve el az időt. A Kárpáthy Zoltánban is ott eveznek a nagy árvízen a fosztogatók is. Csakhogy megjelennek Wesselényiék, és kirakják őket a dereglyéből.

Na, ez a különbség. A mi állami elitünknek esze ágában sincs rendet csinálni. Ők is a rablók dereglyéjében ülnek. A Néppárttal való szakítás minden gazdasági és politikai gátlásuktól felszabadította őket, ld. legfrissebben a Klubrádió sorsát.

Nem volt elég a kiváltságos családok, cégek eddig is szemérmetlen gazdagodása. Közben a koratavaszi fagyokban sok helyen kifogyott a tüzelő, százezernyi gyerek esik ki laptop, gép híján a digitális oktatásból, emelkedik az infláció, fizetés nélküli szabadságon kell otthon maradni a gyerekkel. Ám a Mászáros-félék vagyona a járványban csak nőtt. A pénteki hírekben (már persze nem a közrádióban, hanem a Klubban) az első hír a rémisztő halálozási arány. Népességarányosan túlhaladtuk az olaszt, pedig hogy elszörnyedtünk az ottani, halomba rakott holttestek látványán! A második, hogy Mészárosék újabb koronaékszerként már résztulajdonosai lettek a legnagyobb hálózattal rendelkező Tigáznak is. Hát micsoda ország ez?

A számítások szerint a gazdaságvédelemre fordítandó összegek háromnegyedét nem a védelemre fordították. Ebből ment az Atlétikai Központra, a Budapest-Belgrád vasútvonalra (na, vajon kiknek az érdekeltsége?), a Várnegyedre (na, vajon kinek a rezidenciája?), sport- és egyházi kiadásokra. Nem az a baj, hogy ment a határon túlra is: a gyűlölködő ”románozás”, „ukránozás” épp olyan méltatlan, mintha itthon cigányoznánk, buziznánk, zsidóznánk. Ha embereknek segítenek vele, akkor csak menjen. De ne focira, ne az ottani sportkluboknak és tulajdonosaiknak, ne a választási csalások csatornáinak kibélelésére!

És még jó, ha valamit tudunk a pénz útjáról. De a döglégy is a nyálával úgy elfolyósít maga körül mindent, hogy már nem látszik, hol végződik a légy, és hol kezdődik a fölemésztendő tetem. A bizalmasok kezére játszott irdatlan alapítványi vagyonnal is ez lett. A közpénzt magyar népszokás szerint jól megköpködték – apád, anyád ide jöjjön, a mieink zsebébe! -, amit cseppfolyóssá válva könnyedén kiszívhatnak az éhes, mindig éhes szájak.

Most kiteljesedett a Nemzeti Döglégy Projekt. Azokban a napokban, amikor épp a hétvégi oltásakció előkészítése folyt, hirdették ki az eredményt: ki lesz jogosult a jövőben a tönkrement vállalkozások felszámolására. Az oltás szervezése látványosan kudarcot vallott, nem úgy a felszámolók kijelölése. Utóbbira valószínűleg több gondot fordítottak. Elvégre a hitelmoratórium lejártával tömeges felszámolások várhatók. A piac tehát szép nagy lesz. Szép kövérre hízhatnak a Döglégy Projekt nyertesei is. Nem a felszámolók munkájára sajnálom a pénzt, bár az sem kicsi. De világos, hogy a baráti felszámoló cégek segíthetnek abban is: jó kezekbe kerüljön a sok tönkrement vállalat, becsukott bolt. Hadd folytatódjon a vagyon centralizációja. Ha a járvány besegít, hát minden rosszban van valami jó.

Szóljon, aki meglepődik, hogy a felszámolásra jogosultak között tényleg sok a jóbarát. Papcsákhoz, Sesztákhoz, Bajkaihoz, a volt belügyi államtitkárhoz, egy korábbi fideszes önkormányzati képviselőhöz, persze Mészárosékhoz vagy a TV2 egyik tulajdonosához köthető cégek. Az élükön csupa megbecsült, tekintélyes férfiú.

Ja, nem mondtam? A döglégy amúgy tetszetős lény. Szép színekben pompázik, fényes, aranyló szárnyai vannak. Ha beszélni tudna, nagyon szépen mondaná, hogy senkit sem hagy magára az út szélén.

Nem is. Inkább rárepül a sebeire, vérét szívja, szöveteit emészti. A pusztulásból él. Egész jól.