Előfizetés

Ingatag gazdaság - gyenge forint

A romló koronavírus helyzet mellett - okkal -, egyre több szó esik a romló, gyengülő forintról. Az elemzők egy része már azt pedzegeti, hogy az euró ára hamarost' megközelíti/eléri a rekordnak számító 370 forintos szintet. A forintárfolyam olyan a gazdaságnak, mint az embernek a testhőmérséklet: a szélsőséges kilengések bajt jeleznek. Esetünkben a túl gyenge forint azt mutatja, hogy valami nincs rendben a gazdasággal. A mostani forintgyengülés ezért nem is meglepő, hisz a tavalyi öt százalékos GDP-esés után a harmadik vírushullám emelkedő oldalán, de már több ezer halottal a hátunk mögött még nem tudni, hogyan lábalunk ki ebből a társadalmi-gazdasági válságból. Amíg nem lehet látni, hogy mikor csökken a fertőzés a kezelhető szintre, addig nem lehet nyitásról beszélni: marad a bizonytalanság és a gyenge forint. Ám miként a láz, úgy a hazai deviza árfolyama is befolyásolható. Így igazat adhatunk a kétkedőknek, hogy hiába jutunk majd túl a harmadik hullámon, akkor sem fog számottevően erősödni a forint. Ugyanis ez sem a kormánynak, sem a jegybanknak nem érdeke. Mind a két szervezet – más-más megfontolásból ugyan – a minél gyorsabb újraindításban érdekelt. Ennek érdekében szórja a kormány az ezermilliárdokat a haveri cégeknek, míg a jegybank az olcsó hitelekkel és az alacsony kamatokkal próbálja felszínen tartani a gazdaság szereplőit. A pénzszórás nyomán a gazdaságba gyakran értelmetlenül kikerülő sok pénz és az alacsony kamatok következménye pedig a gyengülő forint, annak meg a megugró infláció. Bár a jegybank elsődleges célja az infláció elleni harc, ám úgy tetszik, különösebben nem izgatja a magyar jegybankárokat, hogy a következő hónapokban akár öt százalék feletti árindexszel is szembesülhetünk. Egyszerűen elnéznek az árhullám fölött, és a szemük előtt az lebeg, hogy az év végére három százalék közelébe süllyed a mutató. Az MNB ráadásul váratlan segítséget kapott az amerikai jegybanktól: miután a Fed kinyilvánította, hogy nem nyúl bele a pénzpiaci folyamatokba, a dollár gyengülni is kezdett, vagyis a forint átmenetileg levegőhöz jutott, az erős dollár nem gyengíti tovább. Ám míg az amerikai jegybank 2,4 százalékos dollárinflációt kezel, addig idehaza 4-5 százalékos forintinflációt láthatunk majd. Ennél a szintnél lépni kellene a jegybanknak a szigorítás irányába. Az MNB igazából már meg is kezdte a maga láthatatlan beavatkozását, ám nem a kamatok emelésével, hanem a hazai állampapírpiacon az államkötvények vásárlásával. Ezzel ideig-óráig szinten tartja a kamatokat, így végső soron a forint-euró árfolyamot is. Forinterősödés azonban csak  gazdaság beindulásától, fenntartható működésétől várható. A vállalkozások nagy része kivéreztetett helyzetben várja az indulást, heteken vagy egy-két hónapon belül kiderülhet, hogy a kormány eddigi segítsége egyáltalán a túléléshez elegendő volt-e. Vésősoron a társadalom átoltottsága és a cégek életképessége együtt határozza majd meg, hogy kilábalás, vagy a negyedik hullám és az újabb válság jön-e. 

Nincs több idő

Sorsdöntő időszak áll előttünk. A következő években komoly változásokra kell felkészülnünk, és alapvetően meg kell reformálnunk a gazdaságunkat és társadalmi rendszereinket, hogy a súlyosbodó globális problémákkal szembe tudjunk szállni. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, ha nem lépünk, akkor vége lesz a ma ismert civilizációnknak. Tágabb közösségünk, az Európai Unió ezt már felismerte és cselekedett is. A következő, 2021-2027-ig tartó költségvetési ciklusban minden korábbinál nagyobb forrás áll rendelkezésre. Magyarországnak mintegy 51,5 milliárd euró, vagyis 18 500 milliárd forint EU-s fejlesztési és válságkezelési forrás jut. Ezekbe a számokba az ember beleszédül, szinte felfoghatatlan összegekről van szó. Soha nem látott lehetőség előtt áll az ország, de egyben jó eséllyel ez az utolsó esélyünk is. Ennyi fejlesztési pénzt nagy valószínűséggel soha többet nem kap Magyarország. Lehetőség, de egyben felelősség is, hiszen hosszú távra eldől a sorsunk. Ha nem élünk vele, ha ezt az esélyt is felemészti a fideszes korrupció, ahogy az eddig forrásokat, akkor hazánk végérvényesen leszakad. Ezt a fejlesztési és válságkezelési forrást a zöld átállásra, az oktatás fejlesztésére, a digitalizációra, a társadalmi kohézió növelésére és más fontos feladatokra lehet majd felhasználni. A pénz egy része, mintegy 5760 milliárd forint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) származik. Ennek a 62 százaléka hitel és 38 százaléka vissza nem térítendő támogatás. A többi forrás pedig a „hagyományos” költségvetési alapokból érkezik. Nagyon nem mindegy, hogy a magyar GDP 40 százalékára rúgó 18 500 milliárd forintos összeget mire és hogyan költjük el. Nem lesz elég neoliberális módszerekkel újraindítani a gazdaságot, mert akkor csak ott folytatnánk, ahol a járványhelyzet előtt abbahagytuk. Továbbra is felélnénk a bolygót, kiszipolyoznánk a természetet, és robognánk tovább a pusztulás felé. Megérett az idő az igazi zöld forradalomra. Fontos, de nem lesz elég, ha látványelemként építünk néhány szélerőművet, vagy ha betiltjuk a műanyag zacskókat. Paradigmaváltás kell, a gazdaság minden területén döntő szempont kell legyen a fenntarthatóság! A globális piacnak kiszolgáltatott és fenntarthatatlan gazdaság helyett reziliens, azaz ellenálló, körkörös, azaz hulladék nélküli és távlatosan nem növekvő gazdaság kell. Ennek az alapja a hazai piacra alapvető szükségleti cikkeket termelő kisvállalkozások megerősítése. Alapvető szükségleteink kielégítése nem függhet attól, hogy a Föld túloldaláról mikor ér ide a szállítmány, ha ideér. Az energiát, az élelmiszert, a tisztálkodási és tisztítószereket, az építőanyagot, közlekedési eszközöket, a fő ruházati cikkeket meg kell tudnunk termelni és javítani itthon, vagy regionális keretek között. Ez a válságálló gazdaság alapja. Nagyon fontos, hogy a megújuló energiaforrások támogatása ne zöldmezős napelemparkokat jelentsen, hanem a háztetőkre szerelt napelemeket vagy a szélenergiát: a mai energiapazarlás helyett a takarékosságot és az energia szegénység felszámolását.  Alapvető reformok kellenek a mezőgazdaságban is. Az Európai Zöld Párt jelentése is bemutatta, hogy rendszerszintű problémák vannak – jelenleg az adófizető állampolgárok a Fidesz hűbérurait támogatják adóforintjaikkal. Az LMP agrárpolitikai célja az országos és térségi élelmiszerbiztonság megteremtése, az elérhető árú, egészséges, helyben termelt élelem, az ökológiai és klímaválsággal kapcsolatos problémák megoldása.  Sajnos a magyar kormány által társadalmi egyeztetésre bocsátott Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terve dokumentum teljesen nélkülözi az átfogó koncepciót, hogyan lehet Magyarországot végre fenntartható pályára állítani, és egyben a jóléti társadalom feltételeit megteremteni. Úgy biztosan nem, hogy jól hangzó, zöldnek tűnő címeket adnak a fejezeteknek, de tartalmilag nem változtatnak a Fidesz által eddig is vitt neoliberális módszereken. A klímaváltozás már érezhető és súlyosbodó hatásai a jelenlegi gyakorlat teljes reformját követelik meg. Hely hiányában csak egy konkrét példa, mi a különbség a kormányzati gondolkodás és a mi zöld világunk között: nem a kutakat kell egyre jobban lemélyíteni (50 majd 80 méterre), és a vizet alólunk az utolsó cseppig kiszivattyúzni, hanem olyan tájhasználatot, vízvisszatartó és talajmegújító rendszereket kell támogatni, amelyek révén hosszú távon megőrizhetők természeti erőforrásaink. Sokan talán marginálisnak gondolják e felvetést, pedig pontosan bemutatja a rövid távú haszonelvű és a hosszú távú felelős hozzáállás közötti különbséget. A források felhasználására vonatkozó terveket áprilisban kell benyújtani Brüsszelben, és teljeséggel elfogadhatatlan lenne, hogy ilyen súlyú kérdésekről ne essék szó az Országgyűlésben. Ezért is kezdeményeztem parlamenti vitanapot - amelyre március 22-én kerül sor -, hogy szembesíthessük a kormányt a valósággal. Akkora esély előtt állunk, amit nem szabad elmulasztani, mert itt már nem az a tét, hogy később a mostani vezetőknek negatív lesz-e a megítélésük a történelemkönyvekben, hanem hogy 100-200 év múlva lesznek-e történelemkönyvek. Nincs mese, ezt az uniós forrást – vélhetőleg utolsó nagy fejlesztési keretet – úgy kell felhasználni, hogy abból az ország profitáljon. Ez a forrás nem folyhat el korrupciós csatornákon, nem szolgálhatja néhány ember vagy csoport gazdagodását az ország fejlődésének kárára.

Tagadja a jogállamiságot, de él vele

Az igazságügyi miniszter hétfőn reggel a közrádióban kijelentette: nem hagyhatták, hogy a jogállamisági feltételrendszerről szóló uniós rendelet mint egy "jogállamiságot sértő uniós norma" maradjon hatályban. A magyar kormány keresetében azzal érvel, hogy a rendeletnek egyrészt hiányzik a jogalapja, másrészt nem egyértelmű, hiszen a jogállam fogalma nemzetközi szinten definiálhatatlan. Ez két ponton is ellentmondásos: egyrészt ha Varga Judit szerint a jogállam fogalma nemzetközi szinten definiálhatatlan, akkor értelmezhetetlen, hogy mi alapján állítja, az uniós norma sérti a jogállamiságot. A definiálatlan jogállamiságot? Ez így szabályos öngól, mert ha azt állítja a magyar kormány, hogy az uniós norma sérti a jogállamiságot, akkor a magyar kormánynak a kötelezettsége meghatározni, hogy mi az a jogállamiság, amit – szerintük – sért az uniós norma. A másik ellentmondás: az uniós bíróság (mint jogintézmény és mint ítélkező fórum) is annak a jogállamiságnak a része, amely jogállamiságot Orbán tagad. Ha nem létezne jogállamisági mechanizmus, Orbánnak nem lenne hová, kihez fordulnia a sérelmével. Márpedig ha következetes lenne, nem fordulna ahhoz a bírósághoz, amely bíróság már önmagában a létezésével is a jogállamisági mechanizmust jeleníti meg. Ez így nagyon álságos: tagadja a jogállamiságot, de él vele. Azt is állította Varga Judit, a saját közösségi oldalán: ha az uniós kondicionalitás rendeletet egy ügyvédnek kellene alkalmaznia, nagy gondban lenne. Valószínűleg el sem vállalná a megbízást. Ki merne tényállást felvenni egy olyan ügy képviseletében, ahol a vonatkozó jog úgy szól: aki nem tartja tiszteletben a jogállamiságot, azt meg kell büntetni? Megint ugyanaz az ellentmondás: hogyan lehet tiszteletben tartani azt a jogállamiságot, amely definiálhatatlan? Akkor mi is az a jogállamiság, amit tiszteletben kell(ene) tartani? Amúgy mielőtt Varga Judit az uniós jogalapot hiányolja, nem ártana előbb a saját portájuk előtt sepregetni: úgy rendelték el a járványveszély helyzetet, hogy az általuk alkalmazott alaptörvény a járványnak még csak a fogalmát sem ismeri. Ráadásul jelen pillanatban semmilyen törvény nem definiálja, hogy mi is az a járvány. Akkor hogy is állunk a jogalappal? Azt már utóiratként fűzöm hozzá, hogy a Fidesz alapszabálya sem felel meg a törvényességnek. A Polgári Törvénykönyv alapján a pártoknak évente legalább egyszer kötelező pártkongresszust tartani. A Fidesz az egyedüli magyar párt, amelyik ennek nem felel meg. Az alapszabályuk alapján azóta is, mind a mai napig csak kétévente van kongresszusuk: tehát nem törvényesen működnek.