Helyi érdekű

Még nem tudjuk, milyen lesz a budapesti orosz HÉV, az viszont már tudható, hogy ha Orbánékon múlik, akkor a budapesti HÉV orosz lesz. Onnan lehet ezt tudni, hogy nemrég belenyúltak a pályázatba, kifejezetten az orosz Transmashholding helyzetbe hozása érdekében. Talán még emlékeznek, ez az a cég, amelyiknek a reggelire nemzeti szuverenitást, ebédre gazdasági szabadságharcot fogyasztó magyar kormányzat átjátszotta Magyarország utóbbi 30 évének legnagyobb vasúti járműgyártási projektjét, amelynek keretében így nem magyar, hanem orosz gyártású szerelvények kerülhetnek majd Egyiptomba.

Referenciának itt van rögtön a 3-as metró. Az ígéret ugyanaz volt, ami a HÉV-nél is, hogy a keleti verzió olcsóbb lesz. Nem lett olcsóbb, ellenben a vagonvázas konstrukció a 60-as évek műszaki színvonalát tükrözi, a különálló, átjárás nélküli kocsikból egy esetleges balesetkor nagyon nehéz menteni, illetve menekülni, a kirívóan magas áramfogyasztáshoz és karbantartási igényhez pedig alacsony utazási komfort (szagok, szellőzés, hiányzó légkondi) társul. Ezt tudja nyújtani egy olyan gazdaság, amely még a Szovjetunió idején beleragadt az olcsó energia, az olcsó munkaerő és az olcsó emberélet által meghatározott feltételrendszerbe, és nem is nagyon próbál kitörni belőle.

Európában az elővárosi vasúti járművek piacát a Stadler és az Alstom uralja. Az előbbi gyártókapacitást is létrehozott Dunakeszin (az Orbán-kabinet épp tavaly adta át a közös cégben lévő magyar állami részt az oroszoknak), vagyis azt sem lehet állítani, hogy ezeket a nyugati szereplőket ne lehetne rábírni az együttműködésre. Mutyizni talán könnyebb az oroszokkal, de simán lehet, hogy a valóság ennél is szomorúbb: a történetet végignézve sokkal inkább úgy fest, mintha Magyarországnak de facto orosz érdekszféraként ezekben az üzletekben nem is lenne választási lehetősége. Amibe természetesen az is belefér, hogy a 200 milliárdos orosz HÉV-vel kell fizetnünk a szintén olcsónak mondott (de egyelőre nem nagyon érkező) orosz Covid-vakcináért.