nemi erőszak;

2021-03-23 06:16:33

Könnyű testi

A nő valahol Kistarcsán sétált a település egyik szélső utcáján, távol a központtól és közel a szántóföldekhez, ráérősen. Március 9-én nem volt különösebben jó idő, ha az ember sétálni indult, a déli napszakot választotta. Verőfény, napsütés, szélcsend, kis forgalom, kevés ember. A mezőgazdaság ilyenkor még nem veri föl a település szokásos nyugalmát. Más leírások szerint koradélután volt, és a nő hazafelé tartott a szélső utcák egyikén. Szokásos útvonal, csekély forgalom, a vírus elől a házukba húzódó szomszédok.

A hírekből nem olvasható ki, hogy közel járt-e a nő az otthonához, amikor a nyakára szorult az addig mögötte siető férfi keze. Azt sem tudni, egyáltalán észlelte-e, hogy a férfi a nyomában van, vagy azt hitte, csak hazafelé tart valaki valahonnan, miképpen ő is, és egyfelé visz az útjuk.

Rengeteg filmben láttam már, hogy egy nőt hátulról torkon ragadnak, és mindig a rendezői, forgatókönyvírói akarat döntötte el, hogy ilyenkor a támadó fojtott hangon instrukciókat ad-e, vagy éppen az áldozat kiált hörögve segítségért. Csakhogy a kistarcsai déli vagy délutáni pillanat valódi volt. Nem írta meg senki. Valódi volt a nő, akit talán megbénított a rémület, és a férfi is, aki ezt a tehetetlenséget arra használta, hogy a nőt az út közeli szántóföldhöz vonszolja. Beszélt hozzá? Filmekből eltanult agresszív monológot suttogott rekedten a fülébe arról, hogy ne merjen ellenállni, mert megöli? Mit látott a nő? A vöröslő tenyeret az arca előtt, az ujjak résein átvillanó tájat, amelynek részleteiből talán meg tudta állapítani, merre vonszolódik. Mit hallott? A rekedtes, izgatott hangot, amelyről megpróbálta felismerni támadóját, hiszen ismeri a környéki lakókat. Azt tisztán hallhatta, hogy egyedül van, nem segít rajta senki. A fülében pulzáló félelem miatt elveszíthette kapcsolatát az egyébként jól ismert környezettel. Csak a férfitenyeret érezte az arca előtt, a másikat a nyakán, és az erőt, amely magával rántotta.

Már a fagyott föld pergett a lába alatt, amikor felfogta, hogy fiatal a kéz, amely tartja, és ez a felismerés egy védekezésnyi időt engedett neki, de hiába. A férfi ellökte, és egész testével lefogta. Vajon tudta a nő, hogy letépik róla a ruháit vagy csak a márciusi hűvös levegőt érezte, ahogy egyre élesebben szabdalta meztelen testét? A férfi fojtogatta a nőt, aki már csak a levegőért harcolt, nem azért, hogy ne erőszakolják meg. Vannak prioritások, vezényel az agy. Lélegezni fontosabb. A férfi hamar végzett, de a lassan öntudatára térő nőnek nem hagyott több időt és megint neki esett. Fojtogatta és megerőszakolta. A biológia pillanatnyi csöndjében a nő végre képes volt lelökni magáról a férfit, és azt mondta, hogy terhes. A férfi arcon vágta és otthagyta.

A rendőrség gyors volt, a férfi már előzetesben van. A fizikai sérülés mértékének meghatározásakor az érvényben lévő rendőrségi szabályozás és orvosi terminológia szerint a nő „könnyű sérülést szenvedett” – írta a police.hu. Nyolc napon belül gyógyul. Ami meg nem, az nem a rendszer dolga.