A fotográfus, aki látni tanított képről képre

A XX. század egyik legjelentősebb fotográfusa, Dorothea Lange változatos munkássága a kaliforniai Oakland Múzeum digitális archívumában kalandozva tárul fel előttünk.

„A fényképezőgép olyan eszköz, amely megtanítja az embereket, hogy miként lássanak nélküle.” E gondolatok mentén fényképezett a XX. századi amerikai dokumentarista fotográfia meghatározó alakja, és e gondolatok mentén tanítják fényképei napjaink nézőit is a látás lényegére. Dorothea Lange neve hazánkban talán kevésbé ismert, életművéről ezúttal azonban alaposabban is tájékozódhatunk, mivel hagyatékának őrzője, a kaliforniai Oakland Múzeum (OMCA) a fotográfus több száz fényképét bemutató online archívumot hozott létre, amely részletes betekintést nyújt pályája alakulásába.

Dorothea Lange Németországból Amerikába vándorolt szülők gyermekeként 1895-ben született a New Yersey-i Hobokenben. Fiatalkorát nehézségek sora határozta meg: hétévesen gyermekbénulása volt, amelyben jobb lába maradandó károsodást szenvedett, majd néhány évvel később apja elhagyta a családot. Sandra S. Phillips, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) kurátora ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Lange azon erős képességét, hogy azonosuljon a kirekesztettekkel, ez a két lesújtó érzelmi élmény formálta: a rokkantság és az elhagyatottság.” Tizennyolc évesen már fényképezni kezdett, 1917-től Clarence H. White portréfotográfusnál tanult, és hamarosan saját műtermet nyitott San Franciscóban, amelyet a harmincas évekig üzemeltetett, ekkortól fordult igazán a szociofotográfia felé.

Az online gyűjtemény végigköveti a korai években készült stúdiófotóit, személyes – családjához, barátaihoz kötődő – munkáit, az amerikai gazdasági összeomlás és a második világháború éveiben, majd azt követően készült felvételeket. A fotográfus főként az 1929-ben kirobbant válságot követő „nagy depresszió” évei alatt készített képeivel vált ismertté: a harmincas évektől sokat utazott, hogy a nélkülözésben érintettek életkörülményeit, hétköznapjait megörökítse, segélykérést is közvetítve képeivel. Előbb dokumentálta a hajléktalan, munkát kereső, az utcákon élő emberek sorsát, s hamarosan a New Deal program keretében a vidéki szegénység felszámolására létrehozott Mezőgazdaság-védelmi Hivatal (Farm Security Administration – FSA) megbízásában kezdett dolgozni: figyelme az amerikai vidék felé irányult, kamerájával az egyre elszegényedő, az otthonukat elhagyni kényszerülő, a szárazság és homokviharok sújtotta területeken élők mindennapjait rögzítette.

A nemzetet érintő krízis következményeihez a személyes felől közelített, munkamódszere az empátiában gyökerezett, gyakran megismerkedett fényképe alanyával, képeihez sokszor rövid feljegyzéseket is fűzött. A gyűjtemény külön fejezetet szán Dorothea Lange legismertebb, Migrant Mother („Vándorló anya”) című fényképének, amelyet egy hosszú utazás végéhez érve, megszokott munkamódszereitől eltérően – csupán érintőlegesen váltott szót a kép alanyával –, egy mezőgazdasági munkásról és gyermekeiről készített Kaliforniában. A harminckét éves, hétgyermekes édesanya, Florence Owens Thompsonról készült fénykép rövid idő alatt a korszak szimbólumává, az „emberi szenvedés időtlen metaforájává” vált. Noha a képet ellentmondások övezik, ahogy etikai kérdések is felmerültek annak kapcsán, miként válhat az egyén szimbólummá, a fotó közvetlennek tűnő hatása sem elhanyagolható: az amerikai kormányzat élelmiszersegélyt küldött az érintett területekre.

Az online térben böngészve szintén részletes, önálló fotóesszéket láthatunk a legkülönfélébb témákban, többek között a világháború éveiben fellendülő ipari tevékenységről készült felvételekből, a Pearl Harbor-i támadást követő japán-amerikaiak internálásáról szóló dokumentációból, a fotográfus nemzetközi utazásainak fotóiból, a Life magazin számára az ötvenes évek ír vidékeiről készült, vagy a Utah állambeli mormon közösségeket bemutató képekből. Dorothea Lange fekete-fehér fényképei nem kizárólag a változást átélő amerikai társadalom évtizedeit, hanem az emberi létezés sokszínűségét is megragadták. Holott a fotográfus gyakran megbízások keretében tevékenykedett, az objektivitás szűrőjén át végezte munkáját, a nehézségeket, igazságtalanságokat, s az egyenlőtlenségeket dokumentáló képeivel az egyéni sorsok jobbá tételéért küzdött. Fényképei meghatározó kordokumentumok, üzenetei máig érvényesek.

Infó

Dorothea Lange Archive

Oakland Museum of California