Előfizetés

Koronavírus elleni küzdelem: lenne hatékony uniós segítség

Gál Mária
Publikálás dátuma
2021.03.26. 09:00

Fotó: NUNO CRUZ / AFP
Minden olyan tagországban látványosan javult a járványhelyzet, amely uniós segítséget kért. Hazánk már világelső az elhalálozásban, de „Brüsszel” nélkül oldaná meg a krízist.
A koronavírus járvány első hulláma „kíméletesen bánt” a kelet-közép-európai országokkal, régiónk viszonylag kevés áldozattal vészelte át a pandémia tavaly tavaszi kezdeti szakaszát. A kritikus helyzetben lévő Olaszország és Spanyolország, majd Franciaország is az Európai Unió segélykérő rendszerén keresztül segítséget kértek, hiszen erre minden tagországnak lehetősége van a koronavírus elleni küzdelemben is. Egészségügyi csapatok érkeztek ezekbe az országokba más tagállamokból, illetve Németország a kezdettől betegeket vett át a túlterhelt szomszédos Franciaországból. Régiónkban a második hullám elején, tavaly ősszel Csehországban kezdett drasztikusan romlani a helyzet, annak ellenére, hogy a cseh egészségügy nem az EU sereghajtói között van. Prága először ekkor kért és kapott is uniós illetve NATO segítséget is. A cseh járványkezelés kezdettől átpolitizált volt, Andrej Babis kormánya két egészségügyi minisztercserére kényszerült. A tavaly őszi viszonylagos stabilizálódás után idén újra elszabadult a járványgörbe, Csehország újra az uniós segélykérést vette igénybe március 5-én, koronavírus fertőzöttek külföldi kórházi kezelését kérve, emellett február végétől tovább szigorított, újra vesztegzárt vezetett be. Ezen a héten már érezhető a javulás, a járvány terjedését jelző reprodukciós szám is tovább csökkent, a március elején regisztrált napi fertőzések száma is 15-16 ezerről 12 ezerre csökkent csütörtökre, a halálesetek számában is érződik enyhe javulás de még mindig 200 körül mozog a Magyarországgal szinte azonos lakosságú országban. Szlovákia február 17-én kért uniós segítséget, külföldi orvosokat, szakápolókat illetve azt, hogy szükség esetén más tagország is vegyen át szlovák koronavírus fertőzött beteget gyógyításra. Alig három héttel később, mára már tételes javulás érzékelhető, március 24-én 2807 új fertőzöttet azonosítottak Szlovákiában, a halálos áldozatok száma már „csak” 52-vel emelkedett. Portugália január 26-án vette igénybe az uniós segítő rendszert, március 12-én pedig már csak 577 új fertőzést és 15 halálesetet regisztráltak.
Magyarország hetek óta szomorú rekordokat dönt szinte naponta, annak ellenére, hogy sem az egészségügyi infrastruktúra, sem az egészségügyi dolgozók számát illetően nem vagyunk sereghajtók. Uniós segítséget viszont nem kérünk, mert az Orbán-kormány álláspontja szerint az ország képes önerőből megoldani a helyzetet. A számok mást mondanak, az uniós segítségkérő rendszer pedig minden tagország számára adott.

Ezer lakosra jutó orvosok száma Európában

Ausztria – 5,24 Norvégia- 4,93 Litvánia- 4,6 Svájc – 4,34 Németország- 4,31 Svédország- 4,27 Dánia – 4,29 Csehország- 4,04 Spanyolország – 4,02 Olaszország – 4,02 Izland – 3,93 Szlovákia – 3,52 Észtország – 3,48 Magyarország – 3,38 Franciaország – 3,34 Lettország – 3,30 Szlovénia – 3,18 Belgium – 3,13 Luxembourg – 2,95 Egyesült Királyság – 2,95 Románia – 2,8 Lengyelország- 2,38

A magyar tragikus járványhelyzet hatékony kezelését a kormányzati hatalmi gőg gátolja

Békepipa a Közel-Keletről: Enyhülő konfliktus Pakisztán és India között

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2021.03.26. 08:30

Fotó: HANDOUT / AFP
Az Emírségek közbenjárására enyhült India és Pakisztán konfliktusa. Meglepő, de az olajmonarchiának komoly érdekei fűződnek a két atomhatalom közötti kiegyezéshez.
Nagy fába vágta a fejszéjét az Egyesült Arab Emírségek de facto vezetője: Mohamed bin Zájed úgy tűnik, fejébe vette, hogy kibékíti egymással Dél-Ázsia két atomhatalmát, az egymással függetlenedésük óta ellenséges Indiát és Pakisztánt. A dicsvágyó trónörököstől nem állnak messze az ilyen nagyléptékű projektek, hiszen neki is kulcsszerepe volt abban, hogy országa és három másik arab állam tavaly normalizálta viszonyát az évtizedeken át ősellenségként kezelt Izraellel. A Trump-kormányzat noszogatására létrejött kiegyezésekből minden érintett profitált, kiváltképp Mohamed bin Zájed, aki külpolitikájában egyszerre törekszik arra, hogy a Közel-Kelet első számú hatalmai közé emelje az Emírségeket, és szűkítse a régiós riválisok - Irán és Törökország - mozgásterét. A trónörökös ezen geopolitikai ambícióit is szolgálná India és Pakisztán kibékítése, ám a háttérben ennél földhözragadtabb szempontok is meghúzódnak: Abu Dzabi pusztán azt szeretné, ha nem kellene egyensúlyoznia a két ellenséges szomszéd között. “Az Emírségek az utóbbi időben jelentősen szorosabbra fűzte a kereskedelmi kötelékeket Indiával. Pakisztán gazdasági szempontból kevésbé bizonyult hasznosnak, ám ott nagyrészt szunnita muszlimok élnek, ezért vallási-kulturális szempontból mégis fontos a jó viszony fenntartása” - magyarázta a Népszavának Asfandyar Mir, a Stanford Egyetem Dél-Ázsiával foglalkozó biztonságpolitikai elemzője. A két atomhatalom közötti lavírozást azonban szinte lehetlenné teszi, hogy a pakisztáni közvélemény számára árulással ér fel, ha más, muszlim-többségű államok vezetői semlegesek maradnak az Indiával szembeni konfliktusban. Az Emírségeknek éppen ezért jól felfogott érdeke, hogy békét teremtsen a két atomhatalom között, nehogy Pakisztán eltávolodjon tőle, esetleg Iránban vagy Törökországban találja meg az ideális szövetségest. A szakértő szerint arról sem szabad elfeledkezni, hogy a túlnyomórészt vendégmunkások lakta Öböl-menti monarchiában a két legnagyobb közösséget éppen az indiaiak és a pakisztániak adják - a két népcsoport külön-külön felülmúlja az őslakos emírségeki állampolgárok számát. Mohamed bin Zájed ennélfogva hazája belső békéjét és stabilitását is szem előtt tartja azzal, hogy közvetít Újdelhi és Iszlámabád között. A békítés azonban korántsem egyszerű feladat, elvégre az elmúlt évtizedekeben a komoly sérelmek gyülemlettek fel a két szomszéd között. India és Pakisztán a függetlenedésük óta többször is háborúzott egymással, általában a vitatott hovatartozású Kasmírért. Az atomhatalmak legutóbb 2019 februárjában konfrontálódtak a régió miatt: akkor a térség indiai igazgatású részen végrehajtott öngyilkos merénylet váltott ki heves indulatokat, melyben negyven indiai rendőr halt meg. A példátlanul véres támadást a Kasmír “felszabadításáért” küzdő Mohamed hadserege (Dzsais-e-Mohamed) nevű terrorszervezet vállalta magára. Az indiai választási kampány hevében Narendra Modi miniszterelnök légicsapásokat rendelt el a milícia feltételezett kiképzőbázisa ellen a pakisztáni oldalán. Habár Iszlámábád azt állította, hogy a bombázások lakatlan területet értek, Pakisztán másnap viszonozta a légtérsértést. Mindez légicsatához vezetett, amely során egy indiai Mig-21-est lelőttek, annak pilótáját pedig a pakisztáni hadsereg elfogta. Napokon át jelentősebb határvillongások borzolták a kedélyeket, a feszültséget végül az csillapította, hogy Imrán Hán pakisztáni miniszterelnök “békéltető gesztusként” hazaengedte Indiába a fogságba esett pilótát. Az ellentétek elsimításában az Emírségek is közreműködhetett - az akkori beszámolók szerint a krízis idején Mohamed bin Zájed mindkét ország vezetőjével beszélt telefonon a rendezés érdekében. Ekkor még nem volt világos, hogy Abu Dzabi hosszú távon is erőfeszítéseket tesz majd a békéért. Az elmúlt hetekben látványos jelei voltak az India és Pakisztán közötti enyhülésének, és - ahogyan azt a Bloomberg című üzleti lap hétfőn megírta - a közeledés hátterében az Emírségek állt. Az olajmonarchia közvetítésével hónapokkal korábban titkos tárgyalások indultak meg, amelyen a szembenálló felek már egy ütemtervet is elfogadtak a megbékélésre. Ennek első mérföldkövéhez február végén értek el, amikor közös közleményben újra elkötelezték magukat a 2003-as tűzszünet betartása mellett, véget vetve a rendszeres határvillongásoknak Kasmírban. Habár Abu Dzabi bábáskodása is hozzájárult az áttöréshez, ennél is fontosabb, hogy a határ mindkét felén felismerték a megbékélésben rejlő előnyöket. Iszlamabád gazdasági fellendülést vár attól, hogy rendezi viszonyát Újdelhivel; erre utalt Kamar Dzsaved Badzsva, a pakisztáni hadsereg főparancsnoka múlt csütörtöki beszédében. A tábornok megjegyezte, hogy ideje lenne már elásni a csatabárdot Indiával, mivel a sikeres megbékélés “felszabadítaná a térség gazdasági potenciálját” azzal, hogy könnyen átjárhatóvá tenné Kelet- és Nyugat-Ázsiát (vagyis a Távol- és Közel-Keletet). Újdelhi számára elsősorban stratégiai megfontolások teszik vonzóvá a békét. A tavalyi indiai-kínai határvillongásokat követően a Modi-kormány arra a következtetésre jutott, hogy Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést az országra nézve, ennélfogva Pakisztánnal üdvös lenne elszívni a békepipát, minimalizálva ezzel egy kétfrontos háború veszélyét. Mindezek ellenére azonban egyáltalán nem biztos, hogy az enyhülés tartós marad. Kasmír helyzete és rengeteg más megoldatlan kérdés mérgezi az indiai-pakisztáni viszonyt. A Stanford Egyetem szakértője szerint rövidtávon legfeljebb arra lehet számítani, hogy helyreállnak a diplomáciai kapcsolatok, visszatérnek a hazahívott nagykövetek és a két szomszéd egymás iránti nyilatkozataiban barátságosabb hangnemre vált. “A legjobb esetben újraindul a párbeszéd a lényegi kérdésekben” - magyarázta Asfandyar Mir. A biztonságpolitikai elemző hozzátette: “amennyiben Pakisztán meghívja az indiai kormányfőt Iszlámádba egy dél-ázsiai regionális konferenciára, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó irányba mennek a dolgok.” 

Kasmír, a régió forrópontja

Az Újdelhi és Iszlámábád közötti ellentétek részben a Kasmír hovatartozása körüli vitákban gyökereznek. Egy zömében muszlimok lakta térségről van szó, amely a brit gyarmati uralom megszűnése után a hindu-többségű Indiához került, de ezt Pakisztán máig nem emésztette meg, ahogyan a térség lakóinak egy része sem. Az elmúlt évtizedek háborúi révén a régió háromfelé szakadt, van indiai, pakisztán és kínai igazgatású része is. A demarkációs vonalak mentén felosztott Kasmír máig Dél-Ázsia egyik “forró pontjának” számít, ahol a legkisebb szikra is totális háborút robbanthat ki.  

Süllyed a CDU hajója, ám Orbánnak sincs oka örülni

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.26. 07:40

Fotó: FEDERICO GAMBARINI / AFP
Napról-napra csökken Armin Laschet, a CDU elnökének esélye arra, hogy az uniópártok kancellár jelöltje legyen a következő német parlamenti választáson. De próbál kapaszkodni.
Ahogy az várható volt, az uniópártoknál egyre fagyosabb a hangulat a március 14-én megrendezett baden württemberg-i és rajnavidék-pfalzi tartományi választás óta, amelyeken a CDU gyászosan szerepelt. A kereszténydemokraták népszerűsége folyamatosan csökken, a Zöldeké viszont rendületlenül emelkedik. A felmérések mind ijesztőbbek. A CDU népszerűsége néhány hét alatt érte el a tavaly márciusi mélypontot, amikor több iroda is 30 százalék alatt mérte a kereszténydemokratákat. Az akkori válság nyomán lemondott a párt elnöki tisztségéről Annegret Kramp-Karrenbauer. Egy-két hónap alatt aztán sikerült elsimítani a gondokat, amiben a koronavírus-járvány is segítette a pártot. Júliusra több felmérés már 40 százalék közelében mérte. Az idei év azonban eddig teljes csőd. A vakcinabeszerzéssel kapcsolatos mulasztások már eleve megrendítették a CDU-ba vetett bizalmat, de a nehézségeket csak tetézte, hogy az uniópártok több képviselőjéről derült ki, nem csekély közvetítői díjra tettek szert a maszkbeszerzésnél, vagyis nyerészkedtek, amikor súlyos egészségügyi válsághelyzetbe került az ország. A CDU szempontjából az a legaggasztóbb, hogy most nincs fény az alagút végén. Angela Merkel már csak néhány hónapig marad kancellár, ráadásul a kereszténydemokratáknál befolyása minimálisra csökkent. A válságot ráadásul elmélyítheti az a konkurenciaharc, ami Armin Laschet, a párt januárban megválasztott elnöke és a CSU elnöke, Markus Söder között tört ki. Az uniópártok egyre leplezetlenebb belső feszültsége csak azt eredményezheti, hogy a környezetvédők hamarosan beérhetik a CDU/CSU-t a közvéleménykutatásokban. Ám amíg nem dől el, melyikük lesz az uniópártok kancellárjelöltje a szeptember végén esedékes parlamenti választáson, addig aligha áll helyre a belső béke. Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke eredetileg azt közölte, hogy húsvét és pünkösd között döntik el a kérdést, de hírek szerint most már úgy gondolja, áprilisban pontot kell tenni az ügy végére. Söder erre a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott interjújában kissé sértetten azt mondta, őt erről még nem tájékoztatta a CDU elnöke. Látható ugyanakkor, hogy a kettejük közötti viszony szinte napról napra rosszabbodik. Amikor a CDU másfél hete csúfosan leszerepelt a tartományi választásokon, Söder név említése nélkül kijelentette, „aki vezetni akar, s aki az első számú vezetővé akar válni, annak a munkájával is igazolnia kell mindezt”. Nem kell sokat gondolkodni azon, kire is gondolhatott. A CDU-nál, legalábbis a Laschetet támogató szárnynál egyre nagyobb ellenszenvvel figyelik Söder akciózását. „Ha tudod, hogy a nagy testvér ilyen slamasztikába került, nem azt csinálod, aminek hétfőn lehettünk tanúi” – mondta a bajor miniszterelnök kijelentése kapcsán a CDU egyik forrása a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak. Mi is történt múlt hétfőn? Söder azt javasolta, hogy a választások közeledtével egyfajta árnyékkormányt, a „jövő csapatát” hozzák létre. Ez a javaslat azért keltett megütközést, mert a CSU elnöke ezt a felvetését előzőleg sem a kancellárral, sem a CDU vezetésével nem beszélte meg. Bár hírek szerint maga Laschet is kérlelte Södert arra, tartózkodjon a nyílt bírálatoktól, ő nem állt meg, s úgy nyilatkozott, a CDU tartományi választási vereségeinek „nem csak helyi okai vannak”. Egyre nyíltabb tehát a hatalmi harc a két politikus között, a CDU-nál pedig mind nagyobb az elégedetlenség a bajor miniszterelnökkel szemben, sokaknál visszatetszést keltett Södernek az a kijelentése, miszerint megengedhetetlen, hogy Európából oltóanyag "szivárogjon ki", ami úgy értelmezhető, hogy exportstopot vetne ki az EU-ban előállított vakcinákra. Johann Wadephul, a Bundestag frakcióvezetőhelyettese szerint egy ilyen lépés megmérgezné a transzatlanti kapcsolatokat. Hasonlóképpen vélekedett Roderich Kiesewetter, a Bundestag külügyi bizottságának tagja is. A vita alapvetően középpontjában persze nem a vakcinákkal kapcsolatos kivtelistop áll. S itt azért nem is csak Laschet kontra Söder ügyről van szó, hiszen a CDU-ban is egyre többen kezdtek kételkedni Armin Laschetnek a kancellári tisztségre való alkalmassága kapcsán. Söder viszont olyan politikus, akinek nagyon jó szimata van arra, hogy kihasználja a helyzetet és lecsapjon akkor, amikor ezt a legalkalmasabbnak látja. Horst Seehofer, a CSU előző elnöke, korábbi bajor kormányfő, jelenlegi szövetségi belügyminiszter tudna is erről mesélni. A Spiegel például azt állapította meg, a nyugalmat sugározni próbáló Laschet tipikusan az a személy, aki békeidőben a legalkalmasabb személy lenne a kancellári tisztségre, csakhogy most minden van, csak béke nem. Laschet képes „belealudni” a dolgokba, a tartományi választás fiaskója után például egy nappal reagált csak, Söder viszont sokkal gyorsabb nála. Így történt a maszkbeszerzésekkel kapcsolatos botrány ügyében is: a bajor kormányfő ellentámadásba ment át. Vasárnap egy tízpontos tervezetet mutatott be ő és a CSU főtitkára, Markus Blume, amely előirányozza mindazon parlamenti képviselők szigorú vizsgálatát, akik bármilyen mellékes jövedelemmel rendelkeznek. Söder elmondta, teljesen átfogó képet akarnak alkotni a képviselők „mellékeseiről”. Ez a lépés szintén egy újabb fejezete lehet a CDU és a CSU vezetője versengésének, hiszen az is állhat a fellépés mögött, hogy így illusztrálják, Söder mennyivel alkalmasabb a válsághelyzetek kezelésére. Bár a Keresztényszociális Unió politikusai is belekeveredtek a maszkvásárlásokkal és más lobbitekévenységekkel kapcsolatos botrányokra, valószínűtlen, hogy Söder népszerűségét az ügy annyira megtépázná, mint Laschetét. Az ARD által közölt legutóbbi felmérés is ezt támasztotta alá: a megkérdezettek 51 százaléka közölte azt, hogy a bajor miniszterelnök az uniópártok jó kancellárjelöltje lenne. Laschet esetében ez az arány 22 százalék. Akkora tehát a különbség kettejük között, hogy a trend aligha változik meg a következő hetekben, a kancellárjelölti vita eldöntéséig. Markus Blume ezzel kapcsolatban az Augsburger Allgemeine Zeitungban kijelentette, annak kell vezetnie az uniópártokat a választási kampányban, akinek a legjobb esélyei vannak. Söder egyedüli gondja az, hiába népszerűbb, a CDU-nál is befolyásos támogatókat kellene szereznie. Arra ugyanis valószínűleg hiába vár, hogy Laschet magától mondjon le a javára a kancellárjelöltségről. Legutóbb 2002-ben volt példa arra, hogy keresztényszociális politikus, Edmund Stoiber volt az unópártok jelöltje, akkor ezt az tette lehetővé, hogy a befolyásos hesseni CDU akkori vezetője, Roland Koch mellette állt ki. Egyelőre azonban túl csendesek Laschet bírálói. A nagy kérdés: meddig. 

A Fidesz csak rosszul járhat

Milyen hatással van a magyar kormánypártra a CDU válsága? A Fidesz számára a legkedvezőbb nyilván az lenne, ha Armin Laschet lenne a következő német kancellár. Amennyiben a CDU elnöke visszalépne a lehetőségtől, akkor az rövid időn belül a második súlyos csapás lenne külpolitikai szempontból a magyar kormánypárt számára az Európai Néppárttal való szakítás után. Talán már CDU-s párttársait is egyre jobban idegesíti, hogy Laschet mennyire kesztyűskézzel bánik a Fidesszel. Markus Söder viszont teljesen máshogy viszonyul Orbánékhoz. Hol van már az az idő, amikor a CSU volt a legnagyobb Európai párfogója Orbánnak? Söder volt a német politikusok közül az első, aki azt mondta, a Fidesznek ki kell lépnie az Európai Néppártból. A Süddeutsche Zeitungnak néhány hete elmondta, azzal, hogy a magyar kormánypárt újra akarja szervezni a teljes európai jobboldalt, a párt „véglegesen búcsút intett a kereszténydemokrata értékeknek és alapelveknek”. Hozzátette: "az utazót nem szabad feltartóztatni”. Söder már korábban sem fogta vissza magát, ha a Fidesz bírálatáról volt szó. 2019 májusában elutasította Orbánnak azt a javaslatát, miszerint az Európai Néppártnak az Európai Parlamentben a jobboldali populistákkal kellene együttműködnie. Mint fogalmazott, ez Európa végét jelentené. Később rossz jelzésnek minősítette és élesen bírálta, hogy Orbán Budapesten fogadta Matteo Salvini akkori olasz belügyminisztert, a jobboldali radikális Liga elnökét. Nem sokkal ezt megelőzően, 2019 márciusában Söder úgy fogalmazott, „Az út, amin Orbán jár, nem a mi utunk”. Münchenben vélhetően nem talált kedvező fogadtatásra a magyar kormányfőnek az a tavaly márciusi levele, amelyben Donald Tuskra, az EPP elnökére panaszkodott. Söder és Manfred Weber, az EPP CSU-tag frakcióvezetője között jó a viszony, s a bajor kormányfőt kifejezetten irritálhatja az a stílus, ahogy a magyar miniszterelnök rendre Webert bírálja. Ez is magyarázhatja, hogy Söder - elődeivel szemben - nem invitálta Münchenbe a magyar miniszterelnököt. Az uniópártok népszerűsége zuhanása miatt most már az sem zárható ki, hogy nem a CDU/CSU politikusa lesz a következő német kancellár. Egyre kisebb a különbség az uniópártok és a Zöldek között, így elvileg akár környezetvédő politikus is beleülhet a kancellári székbe. Egyre több szó van arról, hogy a Zöldek női társelnökének, Annalena Baerbocknak kellene indulnia a pártból a kancellári tisztségért. A politikus már 2019-ben felszólította az Európai Néppártot, zárja ki tagjai közül a Fideszt. Így már ebből sejthetjük, mennyire lenne szívélyes a magyar kormánypárttal. Persze az is tény: ha Laschet nem lenne kancellárjelölt, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökeként továbbra is a német politika fontos tényezője marad, s tartománya a legfontosabb befektető Magyarországon. Attól azért nem kell tartania a Fidesznek, hogy egy a párt szempontjából előnytelen kormányváltás esetén a német befektetők tömegesen kerülnék el az országot.