Előfizetés

Ráközelíteni a lényegre - kiállítás Fehér László munkáiból

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.04.01. 09:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Fehér László festőművész több alkotói korszakából láthatunk képet a Pintér Galéria Nagyítás című kiállításán.
Negyven festményen keresztül mutatja be Fehér László életművét a Pintér Galéria Nagyítás című kiállítása, melynek anyagát Victor Menshikoff orosz műgyűjtő kollekciójának darabjai adják. Noha a Kossuth-díjas alkotó munkái a hetvenes évektől napjainkig számos korszakon ívelnek át, közös bennük a nagyítás motívuma. Ezt a gondolatot fogalmazta meg Bellák Gábor művészettörténész, aki a tárlat online megnyitóján a művész egyedi látásmódjáról beszélt. Fehér képein ugyanis alig szerepel pár motívum, melyekre azonban a művész élesen ráközelít, így mutatva fel a világ olyan tényezőit, melyeket a hétköznapok során figyelmen kívül hagynánk. – Nagy levegője van az ő képeinek, miközben minden egyszerű, minden világos, és minden elgondolkoztatóan szép – mondta Bellák. – Engem egy festő karrierjének mindig a kezdete érdekel – mondja Victor Menshikoff gyűjtő, aki fontosnak tartotta, hogy a tárlaton Fehér több korszakát is bemutassa a hetvenes évektől a jelenig. A műgyűjtő a festővel először 1988-ban találkozott egy budapesti kiállításán, ahol rögtön megragadták a képei. Ettől fogva rendszeres gyűjtője lett, Fehér képeit pedig több alkalommal kiállította hazánkban és külföldön is, de még albumot is kiadott a kollekcióról. Menshikoffot az alkotásokban az ragadta meg, hogy azok nemcsak mesteri technikával készültek, de egyszerűségükben filozófiai gondolatokat adnak át, és mély benyomást keltenek a nézőben. – Ha egy csoportos kiállításon szerepel Fehér egyik képe, azt rögtön kiszúrom – mondja a gyűjtő, kiemelve, hogy míg egyes festők a részletgazdag ábrázolásban hisznek, addig Fehér pár vonallal képes megszólítani a befogadót. – A képeimen azért használok csak pár motívumot, hogy tisztán fejezhessem ki, amit mondani szeretnék – vallja Fehér László. A festő a nyolcvanas évektől ezért is mond le a kezdeti hiperrealista ábrázolásról, és fordul tudatosan a nagyobb festői gesztusok felé. Az elnagyolt, gyakran végtelenített terekben és a hatalmas épületek mellett így alakjai elveszetten állnak, mellyel Fehér az ember létezésben való kiszolgáltatottságát jeleníti meg. – 1981-ben egy svájci utazáson volt szerencsém látni Matisse, Picasso és Chagall képeit, melyek erőteljes festői dimenziói megérintettek – emlékszik vissza Fehér, aki hazatérve úgy érezte egy szabadabb festészet irányába kell elindulnia. A fordulatot az 1985-ös év hozta el, amikor megfestette anyját és nagyanyját, ahogy a kezükben tartják a gyermek festőt egy erdős háttér előtt – a végeredménnyel azonban Fehér elégedetlen volt, ezért egy ronggyal kitörölte az alakokat, melyeknek a körvonala ott maradt a vásznon. – A figurák üres helyét átjárta a fény, és átjárta az erdő – mondja Fehér, aki ettől a pillanattól kezdve jött rá, hogy a körvonalakkal megrajzolt figurákkal érzékletesen lehet jelezni az emberi lét múlandóságát. A jelen kiállításon erre az egyik legjobb példa a Barlang előtt című kép 1986-ból, melyen egy öltönyös férfi, akár egy szellemalak jelenik meg a szikla üregében. Aztán Fehér 1988-ban megfestette a Balkon című képét, amely egy egész ciklust indított el. A festményen egy nő támaszkodik egy korlátnak egy sötét épület tetején, mögötte pedig a messzi, sárga égbolt terül el. – Amint kész lettem a képpel, éreztem, hogy valami eldőlt, megtaláltam egy új kifejezési formát – mondja Fehér, akinek az ezután születő sárga-fekete képei nemzetközi sikert arattak a Velencei Biennálén 1990-ben. Az ezredforduló után Fehér alanyait egyre „közelebb” hozta a képeken. A nagyméretű portrékon ismerősök, barátok, családtagok és az utca embere is megjelent, sőt a művész olykor magát is megfestette. A képeken már nemcsak az elveszettség érzése jelent meg, de egy mély és személyes ábrázolásmód is, melyre a tárlaton a 2007-es Lány kutyával című kép nyújt példát. Aztán 2018-ban Fehér László a hatvanötödik születésnapján a Fészek Művészklubban nyílt kiállításán mutatta be a legújabb korszakának rózsaszín képeit, melyeken az alakok a szürke és a fehér árnyalataiban jelentek meg. Az általa emléknyomatoknak elnevezett ciklus képein az álomszerű ábrázolással az alkotót nem a nosztalgia vezérelte, hanem, hogy kifejezze az emberi létezés megfoghatatlan voltát. A jelen tárlaton ezeket a képeket már nem láthatjuk, ősszel azonban Fehér a pécsi Nick Galériában állítja ki a legfrissebb, nagyméretű munkáit. – Remélem, addigra már a vírushelyzet is jócskán enyhül, szeretném, ha a megnyitómon végre találkozhatnék az ismerősökkel – mondja a művész.  Infó: Pintér Galéria és Aukciósház Budapest V. kerület, Falk Miksa u. 10. A megnyitó videója: facebook.com/pinteraukcio1 A kiállítás a hatályos járványügyi intézkedések függvényében 2021. április 16-ig látogatható a galéria nyitvatartási idejében.

Mentsük meg a Bem mozit!

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.03.31. 23:40

Fotó: Népszava
A fővárosi Bem mozi üzemeltetői meghirdették a BEMHELP akciót az intézmény fennmaradásáért.
A fővárosi Bem mozi üzemeltetői meghirdették a BEMHELP akciót az intézmény fennmaradásáért. A közösségi oldalukon írják, hogy eddig saját erőből tették, amire képesek voltak, de most a látogatókhoz fordulnak segítségért. A szervezők ugyanis továbbra is szeretnék megkongatni a filmvetítések kezdetét jelző gongot, valamint remek cseh sörökkel és hideg fröccsökkel szolgálni a publikumot. A filmbarátok a támogatói csomagok vásárlásával segíthetnek, melyhez „egy darabka Bem mozis életérzés” is jár: a támogatói borcsomag például a tagyoni Hollósy Pince öt borából áll, a jobb időkre szánt támogatói mozibérlettel pedig hat tetszőleges vetítésre lehet beülni – felhasználható a 2022-es év végéig –, de akár közvetlenül is lehet segíteni a mozit bármekkora adománnyal az intézmény számlaszámán. További részletek a támogatási lehetőségekről a Bem mozi Facebook-oldalán.

Nincs feloldozás - Pintér Béla és Társulata első online előadása

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2021.03.31. 10:30

Fotó: MÉSZÁROS CSABA
A Népi rablét valóban névjegy letevő produkció: nevettetően keserű, brutális, sírva vigadós.
A karanténhelyzet alkalmat ad a visszatekintésre. Pintér Béla és Társulata is ezt tette. Elővette az első előadását, a Népi rablétet és felvette újra, egy picit hozzá is nyúltak. De nem volt szükség nagy átalakításra, hiszen a csaknem huszonhárom évvel ezelőtti előadás ma is üdítően frissnek, bátornak és kegyetlenül szembesítőnek hat. Nem beszélve rögtön a címről. Ami tulajdonképpen a szerző, a rendező, a társulat alapító nevének anagrammája. Egy könnyed játék, amiről szerintem az ötletgazda sem gondolta volna, hogy tartalmilag a cím néhány évtized múltán is aktuális lesz. Az előadás, amikor betört a hazai színházi életbe, több díjat is bezsebelt. Több mint tíz éve azonban nem játsszák és most is csak erre az alkalomra újították fel. Újra összejött gyakorlatilag az eredeti szereposztás, csupán egyetlen változtatás történt, Deák Tamás helyére Gombai Szabolcs állt be. A felvétel március elején készült a Szkénében, az előadás ősbemutatójának helyszínén, érezhetően örültek egymásnak a résztvevők. A filmes megközelítés is jót tett. Maga az előadás is több pontján erősen filmszerű, tele váratlan és meglepő gesztussal, vagy, ahogy Enyedi Éva, a társulat alapítótagja, az előadás egyik szereplője fogalmazott: totális színház. Felvállaltan nem a dráma szövegére épít, hanem a látványra (díszlet, jelmez: Nyitrai Orsolya). a zenére és a táncra. Felépítését tekintve hasonló, a társulat huszadik születésnapjára született Jubileumi Beszélgetések is, amely egyébként meg is idézi a Népi rabéletet, és mivel lekerül a repertoárról, áprilisban kétszer online még megtekinthető. A Népi rablét sztorija ma is vonzó: egy vidéki lakodalom három napja, alig egy órába összesűrítve. Nincs összefüggő, átlagos módon követhető történet, inkább villanásokat, töredékeket kapunk. Nagyon erős az előadás atmoszférája, de mégis fokozatosan jutunk el a csúcspontig, még akkor is, ha közben többször úgy érezzük, hogy az amit látunk, már tovább nem fokozható. Pintér Béla színházi fogalmazást tekintve, már a kilencvenes évek végén, jóval előbbre járt hazai kortársainál. Az autentikus népzenét, a néptáncot mesterien ellenpontozta például a korabeli giccsel. És ezt pontosan képes is volt felmutatni. De ami még most is figyelemre méltó, a legkülönbözőbb eszközökkel helyzetbe tudta hozni a színészeit, akik közben észre sem vették, de közösséggé alakultak. Egy kreatív alkotócsapattá, akik képesek voltak egymást inspirálni, felpörgetni. Mindenki meg merte lépni, hogy szétfeszíti a saját határait. A Népi rablét azért képes ma is mélyen hatni, mert a túlzásaival, az obszcén jelenetivel együtt nem csinál mást, mint hogy szembesít. Az arcunkba tolja, mind azt, amit általában elhallgatunk, a szőnyeg alá söprünk. A túlkapásainkat, azt hogy milyenek is vagyunk, amikor az alkohol, vagy más hatására előtör belőlünk az addig rejtegetett agresszivitás, a düh, a vágy, a boldogság keresése. A boldogság helyett azonban marad a pusztítás, a károk pedig már alig jóvátehetők. Mindezt Pintér Béla és Társulata úgy képes megmutatni, hogy érvényes módon színpadra viszi a trágárságot, az esendőséget és a bűnt. Amikor a Pintér Béla által gyilkossá és megerőszakolóvá váló tobzódó vőlegény a végén a lámpavason lógva egy pillanatra feltámad, rájön, hogy ennek vége. Nincs többé feloldozás. Infó: Népi rablét Pintér Béla És Társulata Szkéné színház, online stream,  március 28, 31  https://online-pbest.jegy.hu Rendező: Pintér Béla Szerepelők: Bencze Sándor Qpa, Csatári Éva, Gombai Szabolcs, Enyedi Éva, Nagy-Abonyi Sarolta, Péterfy Bori, Pintér Béla és Thuróczy Szabolcs