Angyalbögyölő

Angyalbögyölő - mondá Gyurcsány Ferenc, üzenve ezzel Orbán Viktornak, mégpedig kormányfő szerda esti rendkívüli televíziós interjújára reagálva. A Demokratikus Koalíció elnöke kétségkívül új hangot ütött meg, még ha gunyorosat is. Gyurcsányból ugyanis az váltotta ki ironikus énjét, hogy a miniszterelnök úgy nyilatkozott: zavarják a rossz hírek. Erre írta Gyurcsány azt, hogy „egyem a szívét a főméltóságú úrnak.” Aztán a volt miniszterelnök keményebb irányt vett: „Kit érdekel a kormányfő lelke? – írta. Azok élete érdekel bennünket, akik még élhetnének, ha tisztességes kormánya lenne ennek az országnak.”

Kétségkívül finomított pártja korábbi közleményén Gyurcsány. A DK arra a hírre, hogy az egy nap alatt elhunytak száma átlépte a 300-at, mindközönségesen úgy reagált ugyanis: tömeggyilkos a kormányzat. Ezzel pedig olyan szintre vitte a közbeszédet, amely nagyjából megfelelt Lázár János közlésének, mely szerint a keleti vakcina 600 ezer ember életét mentette meg, a nyugati hiánya pedig 20 ezer magyart halálát okozta.

Nem lenne bajom nekem egyik mondattal sem, túl azon, hogy feleslegesnek és hazugnak is tartom őket. De ez legyen az én bajom; nyilván van elegendő fideszes és elegendő ellenzéki hívő, akik örülnek, ha pártjuk és pártvezetőik beleszállnak az ellenfélbe. Gondom csak amiatt van, hogy egyre lejjebb szállítjuk a közbeszéd szintjét: ma már muszáj minél sértőbbet mondani ahhoz, hogy valaki bekerüljön a médiába. Fölösleges akár a lázári ostobaságot megfejteni – hisz aki gondolkodik, azonnal látja a kijelentés értelmetlenségét -, és felesleges a tömeggyilkos kifejezést hosszan értelmezni. Hiszen ezeknek a mondatoknak nem is az a céljuk, hogy a befogadó gondolkodjon rajtuk. Nem, épp az ellenkezőjét akarják elérni: gondolkodás nélkül hatoljanak be az agyba, és váltsanak ki érzelmeket, indulatot. Úgy is fogalmazhatnék: egyre inkább bayerizálódik az egész magyar politikai közbeszéd - a durva, otromba kifejezések uralkodnak el mind a sajtóban, mind pedig a politikai életben.

Meglehet: most nagyon megemeltem Bayer Zsoltot, e stílus (?) atyjának kinevezve őt, de ne vitassuk el tőle, hogy otrombaságban, gyalázkodásban ő mutatott utat, számos követőt vonzva maga után. Ezekből az írásokból, beszédekből egyre inkább hiányzik a szellem, a gondolat, kizárólag az ellenség lejáratása, megsemmisítése rajzolódik ki célként. Nem tudom, hogy van-e ebből visszaút. A jelek inkább utalnak arra, hogy rosszabbá válik a helyzet, egyre szélesedik az a kör, amelyik már kísérletet sem tesz arra, hogy érveljen, hogy bárkit meg akarjon győzni az igazáról; csakis az azonnali hatás az érdekes.

Hogy Gyurcsány Ferenc – kicsit szembemenve saját pártjával – most mégis fordítani akar-e ezen a stíluson, nem tudom. A DK elnöke tett már egy kísérletet arra korábban, hogy az éles támadások helyett a szeretet, a megértés hangját emelje be a politikai diskurzusba.

Az angyalbölgyölő ehhez képest egy új irány. De mindenképpen békésebb. Hogy hatásosabb-e, arról egyelőre nehezen tudnék dönteni.