René Magritte a gardróbból

Fazakas Júlia színésznő reprodukálja és eljátssza a kedvenc festményeit – klasszikusokat és kortársakat egyaránt.

Egy kép sikeres reprodukálása érdekében bármilyen anyagot szétvágok, szabok, varrok, megfestek vagy leöntök – mondja Fazakas Júlia színésznő, aki a nemrég nyílt Parafrázisok című szabadtéri tárlatának képein egyszerre idéz meg klasszikus és kortárs festményeket. A művész a képeket eleinte a Facebook-oldalára töltötte fel, azonban a kreatív munkák az ismerősök körében olyan népszerűek lettek, hogy azok végül a valós térbe költöztek át.

– Az alkotásban természetesen a rajongóim is motiváltak, hiszen színész vagyok, így számomra a közönség visszajelzése egy adrenalin löket – mondja a művész, akinek a munka során külön szempont volt, hogy az aktuális lelkivilágát is tükrözze. A sorozat ötlete úgy született, hogy a tavalyi karanténidőszak alatt a Szépművészeti Múzeum a nagy múzeumok példáját követve játékra invitálta látogatóit, hogy öltözzenek be és játsszanak el bizonyos festményeket. A Legyél te is műalkotás! címen futó felhívásra Fazakas is beküldte a Szent Rókust idéző képét, amellyel nyert két belépőjegyet a múzeumba. – Ez pontosan egy éve volt, azóta nem álltam meg, egyre csak készítem az újabbnál újabb reprodukciókat – mondja az alkotó, aki fontosnak tartja, hogy a szükséges ruhadarabok, tárgyak és egyéb eszközök megtalálhatók legyenek az otthonában.

– Mindent a saját lakásomból szerzek be, így a szomszédba sem megyek kölcsönkérni – mondja Fazakas, hozzátéve, alkotásaival egy nem tipikus női gardrób rejtelmeit tárja fel a nézők előtt. Sorozatának első képe is így született: Michael Wolgemuth, német festő 1478-ban készült portréját idézte meg Ursula Tucherről, melyhez lakásában egy fekete ruhát, egy műrózsát és egy abroszt használt fel – utóbbi alá pulóvert tett, így lett abból fejfedő. A kép háttérhez aztán a gardrób elé akasztott egy sötétbarna anyagot, melyet később utómunkával kicsit „elmosott”, átszínezett és tovább sötétített. Az alkotásban persze fontos volt a színészi alakítás is. – Ursula Tucher ujjai tartását nehéz volt utánozni, elég kicsavart pózban fogja a virágot, az arcán pedig nincs semmilyen érzelem – idézi fel Fazakas.

A sorozatban számos klasszikus festmény kel életre, úgymint René Magritte Az ember fia, Egon Schiele egy 1911-es önarcképe vagy Jan Vermeer Lány gyöngyfülbevalóval című olajfestménye, de találunk köztük kevésbé ismert, kortárs alkotásokat, sőt még digitális műveket is. – A munka során fontos szempont volt, hogy kedveljem a festőt és az adott képet – mondja Fazakas, aki a Facebook-oldalán kihívást is indított, az ismerősök kitalálhatták, hogy a feltöltött képnek ki az alkotója és mi a címe.

Infó:

Fazakas Júlia: Parafrázisok

Rendezte: Eötvös 10

Helyszín: Budapest VI. kerület, Hunyadi tér