Megtisztulni

A korrupció egy „ősi gonosz”, amely továbbra is lesújt a katolikus egyházra. Az erőfeszítések ellenére a korrupció újra és újra jelentkezik – ismerte el egy tavalyi interjúban Ferenc pápa. Egy bibliai példával rámutatott arra, Jézus választás elé állította az embereket: vagy a pénz után mennek, vagy Istent követik. A kettőt egyszerre nem lehet.

A katolikus egyházban azonban akadnak olyanok, akik Krisztus és a pápa tanításával szemben úgy vélik, nem mond ellent a Szentírásnak, ha időnként nem éppen legális módon nyerészkednek. Egyes országokban tekintélyes állami summát kapnak mondjuk egy fociakadémia kiépítésére, vagy ahogy sajnos egyes szerzetesrendeknél is tapasztalhattuk, több milliárdos összeget tüntetnek el sajátos befektetéseknek köszönhetően. Időnként azt látjuk, hogy akadnak olyanok az egyházban, akik úgy vélik, csak mert a katolikus hierarchia részei, mentesülnek minden felelősségre vonás alól. Nekik pedig „Isten úgyis megbocsát” – gondolják. Más kérdés, hogy ez a felfogás szembe megy a katolikus erkölcstannal.

Az utóbbi években több hírt hallhattunk arról, hogy a Vatikánban sem csak szentéletű főpapok szolgálnak. Tarcisio Bertone volt államtitkár állítólag egy gyermekklinika alapítványából újította fel fényűző lakosztályát, Angelo Becciu volt államtitkárhelyettes pedig egy londoni ingatlanon akart nyerészkedni a péterfillérek felhasználásával.

Egyiküket sem vonták felelősségre. A vatikáni igazságszolgáltatást ugyanis úgy építették fel, hogy a bíborosokat nem lehetett elszámoltatni. Ezen változtatott a pápa egy múlt héten született rendeletével. Már régóta dühösen figyeli, ahogy egyes főpapok hercegekként élnek, de folyvást kiderül, nagyon nehéz felszámolni a régi gyakorlatot. A pápa meg akarja tisztítani az egyházat, s csak remélhetjük, hogy ezt a törekvését a nagy ellenszél ellenére siker koronázza.