Az önteltség hete

Azt állította Orbán Viktor (a postoj.sk szlovák internetes portálnak), hogy ő azért nem ódzkodott a keleti oltóanyagok magyarországi alkalmazásától, mert „a mi ellenőrző hatóságunk világszínvonalú. Nem engedtük automatikusan forgalomba hozni az orosz meg a kínai vakcinát; azt a mi ellenőrző hatóságunknak engedélyeznie kellett”.

Ezzel szemben a tény az, hogy formálisan ugyan kellett engedélyeznie, a szokásos módon vizsgálnia azonban nem. A kormány ugyanis rendeletben tette lehetővé (de gyakorlatilag inkább kötelezővé), hogy a gyógyszerészeti hatóság vizsgálat nélkül hagyja jóvá azokat az oltóanyagokat, amelyeket egymillió ember már megkapott a világon, illetve legalább három olyan államban alkalmaztak, amelyek közül az egyik az EU tagállama vagy tagjelöltje. Ez az utóbbi kitétel Szerbiára vonatkozik, vagyis a világszínvonalú miniszterelnök a remélhetőleg szintén világszínvonalú szerb gyógyszerhatóságba helyezte bizalmát. Meg Putyin és Hszi elnökbe.

Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy „ma nem létezik liberális demokrácia, csak liberális nem-demokrácia. Van benne liberalizmus, de nincs benne demokrácia. A liberálisok véleményhegemóniára törekednek”.

Ezzel szemben a tény az, hogy még ha valakik erre törekednének is, ettől nem szűnt meg a liberális demokrácia Németországtól Hollandiáig, Nagy-Britanniától az Egyesült Államokig. Az utóbbiban a velejéig illiberális Trump elnök ugyan kifejezetten agresszív vélemény-hegemóniára törekedett, és minden vele szembenálló tévére, újságra, újságíróra, nézetre, véleményre, sőt kérdésre rásütötte a hazugság és a fake news bélyeget, ráadásul még a választási eredményeket is erőszakkal meghamisította volna. Ha a „liberális nem-demokrácia” még működő intézményei hagyják. De szerencsére nemet tudtak mondani. Amúgy liberális-demokratikusan.

Azt is állította Orbán (ugyanott, az Európai Néppárt frakcióvezetőjéről, Manfred Weberről), hogy „Weber úr megsértette Magyarországot, amikor azt mondta, hogy nem akar a magyarok szavazatával az Európai Bizottság elnöke lenni. A magyar nép azt várta tőlem, hogy egy ilyen kijelentés ne maradjon következmények nélkül”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar nép nem várt semmit Orbántól, mert a többsége azt sem tudta, ki az a Manfred Weber. Aki meg mégis, az tisztában volt azzal is, hogy nem a megsértett magyarok, hanem csak a megsértett Orbán Viktor szavazatáról volt szó. Nem, nem, soha.

Azt állította ezen kívül Orbán, hogy „a magyar közszolgálati televízió kevésbé kormánypárti, mint a német”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ez legalább két okból lehetetlen. Az egyik, hogy a német kormánykoalíció tagjai több kérdésben is különböző vonalat visznek, míg a Fidesz-KDNP kizárólag Orbán mindenkori álláspontját képviseli. Ezért a magyar „közszolgálati” média abszolút egyhangú. A másik ok pedig, hogy a német közszolgálati tévékben az ellenzék pártjait és képviselőit nemcsak rendszeresen megszólaltatják és vitára hívják, de nem tekintik nemzetellenesnek, mint a magyarban. Míg nálunk a haza és az M1 nem lehet ellenzékben.