Sztornó

Ön mit támogatna inkább az Európai Unió helyreállítási alapjából? Azt, hogy szegény vidéki gyerekeknek hozzanak létre iskolabusz hálózatot, vagy inkább azt, hogy a főváros és az elővárosok több új HÉV-szerelvényt kapjanak? Lehet ez a szembeállítás mégoly önkényes és akár szakmaiatlan is, de talán plasztikus példa arra, hogy az uniós forrásokat beosztani klasszikusan „zéró összegű játék” – mivel minden fontos célra úgysem jut pénz, valamire csak úgy lehet adni, ha másra nem, vagy kevesebb jut.

Főleg, ha a tervekre is sokkal kevesebb végül a pénz, mint ahogy eredetileg kalkuláltak. Mert a magyar kormánnyal ez történt. Igaz, máig nem teljesen világos a fordulat oka: a kormány eredetileg még 2511 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatással és 3382 milliárd forint hitellel is számolt, hogy aztán váratlanul meggondolja magát, és nagyvonalúan lemondjon az utóbbiról. A kabinet makrogazdasági érveket hangoztat (vagyis időközben rájöttek, hogy – kétségtelenül sok más tagállamhoz hasonlóan – azért nem vesznek fel hitelt, mert nincs rá szükség, és nem akarják feleslegesen eladósítani az országot). De mivel nincs róla információnk, hogy az ország makrogazdasági helyzetében április 23. és 24. között radikális változás következett volna be, ennél azért mégiscsak illene részletesebb magyarázatot adni.

A lényeg azonban nem is ez, hanem hogy - mint tegnapi cikkünkből is kitűnik - a radikálisan megkurtított magyar fejlesztési elképzelések 1600 milliárd forinttal kevesebbet tartalmaznak már az egészségügy és a felsőoktatás modernizációjára, digitalizációra. Az utóbbi kettőt nevesítő programok egyszerűen el is tűntek a Brüsszelnek kiküldött végleges verzióból, és a szöveg átolvasása után olyan „apróságok” is kiderülnek, mint hogy az írás elején említett iskolabusz hálózatot szintén törölték.

Persze ez még így is rengeteg pénz, és látványos fejlesztéseket tesz lehetővé, de sokadszor kell rezignáltan megjegyeznünk: ismét a fejünk fölött döntötte el a kormány, hogy hogyan lesz nekünk jobb, ha élünk a támogatással.