Nincs vita

Már megszokhattuk, hogy kényes ügyekben a kormánytagok, kormánypárti politikusok nem szeretnek nyilatkozni, kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt, előre nem egyeztetett kérdésekre válaszolni. Ha véletlenül mégis olyat kapnak, nekik az már provokáció. A gond csak az, hogy mostanra szinte semmi más nincs, mint kényes ügy: megválaszolatlan kérdések, konkrétumok nélküli, gyakran ellentmondásos válaszok.

Az Országgyűlésnek nevezett kétharmados bábszínházban sem hallani túl gyakran izgalmas vitákat, érveket, ellenérveket. Persze ezen nincs is mit csodálni akkor, amikor a 133 bátor ember szókincse, érvkészlete kimerül a következőkben: Gyurcsány, Soros, Brüsszel, migráns, oltásellenes baloldal és megint Gyurcsány. Unalmas és kínos, de túl sok energiát igényelne átprogramozni őket, hogy ha értelmesebbé nem is, de legalább kicsit szórakoztatóbbá váljanak.

Igaz, a 133 marionett bábunál talán még ez sem annyira fontos. Elég, ha annyi eszük van, hogy tudják, mikor melyik gombot kell nyomni a kettő közül (néha ez sem megy tökéletesen).

De a kormánytagoktól, minisztériumi és más vezetőktől talán kicsit többet is várhatnánk. Pintér Sándor belügyminisztert ki tudja, mióta nem lehet meghallgatni a népjóléti bizottság nyilvános ülésein. Müller Cecília országos tiszti főorvos még mindig nem talált az eddiginél jobb szöveget a komolyabb kérdések megválaszolásának elkerülésére. Palkovics László innovációs miniszter is csak a nyilvánosságtól elzárva volt hajlandó tárgyalni a Kínai Kommunista Párt egyetemének magyarországi térhódításáról.

Sőt, a felsőoktatásért is felelős Palkovics még egy nemzetközi felsőoktatási online konferenciáról is megfutamodott a minap, egy előre felvett videóüzenetet küldve maga helyett. Ebből megtudtuk, hogy minden tökéletes, ami még nem az, majd az lesz. Az nem derült ki, mégis hogyan. Mitől lesznek jobbak az egyetemek, ha fideszes kuratóriumok irányítják őket? Miért éri meg Magyarországnak, ha több százmilliárdos gigahitelből épít egyetemet Kínának? A kérdéseket persze nem volt kinek feltenni.