Csökkent, ami nőtt

Régi igazság: dicsekedni csak olyankor érdemes, ha az embert nem kaphatják rajta a nagyotmondáson. "Az előző időszak foglalkoztatáspolitikai, adó- és beruházási intézkedéseknek köszönhetően Magyarország áprilisi munkanélküliségi rátája a negyedik legjobb az Európai Unióban" - kérkedett nemrég az informatikai és technológiai tárca államtitkára, miután áttekintette a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, áprilisi munkanélküliségi adatait.

Bodó Sándornak - jóindulatunk jeléül - azt még talán megbocsátjuk, hogy tanítói, sportmenedzseri és közoktatás-vezetői diplomájának megszerzése mellett kevés ideje jutott a nyelvtani egyeztetések precíz elsajátítására. Az ellenben elgondolkodtató, hogy a romló számokból miképpen volt képes pozitív következtetést levonni, ahelyett, hogy inkább megmagyarázta volna az okokat. A KSH ugyanis feketén-fehéren azt közölte: a munkanélküliek száma áprilisban 211 ezer volt, ami az egy évvel korábbinál 24 ezerrel több, miközben egy hónap alatt csaknem 60 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. A munkahelyüket elvesztőket és azokat az állástalanokat, akik többszöri próbálkozás után sem tudtak elhelyezkedni aligha vigasztalja, hogy másutt sem sokkal rózsásabb a helyzet.

Tény, hogy az "utolsó békehónap", vagyis 2019 decembere óta 66 ezer munkahely szűnt meg Magyarországon. A legnagyobb vesztesek a külföldre ingázók lettek, de nem vall a munkaalapú társadalomban rögeszmésen hívő foglalkoztatáspolitikát irányítók bölcsességére, hogy szerintük éppen egy válságos időszakban volt érdemes folytatni a közfoglalkoztatotti létszám korábban elhatározott leépítését. Ez elsősorban azt az észak-magyarországi régiót sújtja, ahol eleve 7 százalék fölött volt a munkanélküliségi ráta. A kormány azzal is képtelen megbirkózni, hogy az állástalan pályakezdők száma rendületlenül bővül: már eléri a 12,5 százalékot, és ezen még az sem segít, hogy a jövő esztendőtől a 25 éven aluliaknak nem kell majd személyi jövedelemadót fizetniük.

A kormányzati logikából az következtethető ki, hogy azért 90 napos az álláskeresési járadék (korábbi nevén a munkanélküli segély), mert ennyi idő alatt mindenki, akinek szándékában áll, képes elhelyezkedni. A statisztikai adatok szerint azonban ez szimpla szemfényvesztő optimizmusra vall, ugyanis a munkakeresés átlagos időtartama Magyarországon 7,9 hónap, sőt a jelenlegi munkanélküliek 27,3 százaléka legalább egy éve keres állást.

A jövő vegyes képet mutat, a munkanélküliség ismét párban járhat ugyanis a munkaerőhiánnyal. A számok pedig - az elöregedő lakosság okán - elfedik, hogy a munkaerőtartalékok újból kimerülőben vannak. Így hát a magabiztos államtitkár figyelmébe ajánljuk: "A mintavételből következő alacsony pontosság miatt a havi adatokból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni." Eképpen látja legalábbis a kormány legfontosabb háttérintézménye, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője. A sajtó viszont nem tehet mást, kénytelen a nyilvánosságra kerülő számokból, "hozott anyagból" dolgozni.