A növekedés ára

Egyre nehezebb megítélni, hogy a magyar gazdaság válságállónak bizonyult-e a világjárvány hatásainak kivédése során. Nagy valószínűséggel nem: az mindenesetre felettébb gyanús, hogy a kormány egyik tagja egy online háttérbeszélgetés során a hazai állapotokat Európa legfejlettebb államáéhoz hasonlítja. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter azt ugyan még tényszerűen állította, hogy "a vírusválság közel azonos mértékben, mintegy 5 százalékkal vetette vissza tavaly a magyar és a német gazdaságot". Az azonban már erősen vitatható, hogy mindez munkaalapú gazdaságunk válságállóságának a bizonyítéka volna. Az elmélet szerint ez a filozófia csak abban az esetben lenne fenntartható, és akkor is csak egy darabig, ha az állam meghatározó foglalkoztatóvá válna.

Egy az egész világon végighullámzó krízis során a kormányokat a kényszer arra ösztönözheti, hogy ideig-óráig túlköltekezzenek. Nem történt ez másképpen a mostani pandémia időszakában sem. Azonban ennek a meggyengült magánszektor megerősítését, illetve a körülmények miatt nehéz helyzetbe került családok talpon maradását kellene szolgálnia. Nem tagadhatjuk: a magyar kormány tett ilyen lépéseket; viszont sajnos megkésve, a támogatás időtartamát Európában egyedülálló módon túlzottan kurtára szabva.

Pedig a válságkezelés nem indult rosszul, hiszen az MNB - a pénzhígítás ódiumát is felvállalva - grandiózus vállalati hitelezési programot kezdeményezett. A lendület azonban hamar alábbhagyott, és válságkezelés címén a kormány egyetlen felesleges, az országnak több évtizedes terhet jelentő beruházását sem állította le, sőt a számukat még emelte is. Láthatóan már azt sem bánják, hogy a Paks2 atomerőmű-bővítésnél vagy a hírhedt Budapest-Belgrád vasútvonalnál semmilyen érdemi munka nem történik: úgyis csak a pénzszivattyú szerepét tölti be mind a kettő.

A költségvetési pénzek rendületlenül magánzsebekbe vándorolnak, a válság szelét kihasználva, a gazdaság védelmét hazudó címke alatt. A közgazdászok jól ismerik azt az emberi természetből adódó, a NER-nél a mindennapok részévé vált gyakorlatot, hogy az uralkodó politikai osztálynak sokkal könnyebb költekeznie, mint lefékezni ezt a folyamatot. A magyar GDP az első negyedévben 1,9 százalékkal növekedett, egy olyan időszakban, amikor egész gazdasági szektorok működtetői azzal töltötték az idejüket, hogy türelmetlenül várták a korlátozások legalább a részleges feloldását. Eközben Európa legerőteljesebb, 5,2 százalékos inflációját éljük át: ez az ára a "magyar csodának". Még azok sem érezhetik, hogy "megverték" a pénzromlás ütemét, akiknek a bevételei növekedtek.

A gazdaság újraindítása összekapcsolódik a zöldenergián alapuló fejlesztések előmozdításával - mondja Palkovics László miniszter. S ebben természetesen igaza van, a műszaki tudományok akadémikusaként jól látja a helyzetet. De vajon ezt a célt szolgálja-e az akkumulátorgyárak - a lakosság és a civil szervezetek folyamatos tiltakozása ellenére - megépülő garmadája? GDP-t persze így is lehet növelni, de aligha érdemes.