Döntés

Nincs lehetőség a tokiói nyári olimpia újabb elhalasztására, ezt jelentette be a szervezőbizottság elnöke csütörtökön. Ez eddig is nyilvánvaló volt, hiszen 2022-ben már elkezdődnek a 2024-es játékok selejtezőversenyei. Ha július 23-án nem lehet elkezdeni a tokiói olimpiát, akkor nem marad más lehetőség, mint a törlés. Egy ilyen döntés több milliárd dollár kárt okozna a japán házigazdáknak, akik ezt természetesen igyekeznek elkerülni.

Viszont abban sincs vita, hogy nem könnyű olyan országba meghívni több mint tízezer sportolót, több ezer sportvezetőt, díszvendéget, amely egyelőre nem tud megbirkózni a koronavírussal, ahol a lakosság átoltottsága pár százalékos, és a magas fertőzés-, illetve halálozási szám miatt járványügyi vészhelyzet van érvényben. A házigazdák egy nyilatkozatot terveznek aláíratni a vendégekkel (erről még nincs végleges döntés), hogy mindenki tisztában van a járvány veszélyeivel és tudomásul veszi, ebbe bele is lehet halni. Ha én sportoló lennék, erősen elgondolkoznék azon, aláírom-e ezt a papírt és megyek, vagy inkább elkezdek készülni a következő játékokra, amit talán buborék és egyéb szigorítások nélkül lehet megrendezni. Nem bánom, hogy nem kell ilyen döntést meghoznom.

A japánok eltökéltsége egyértelmű, az olimpiai résztvevők lelkesedése ezzel szemben erősen visszafogott. Az amerikaiak az összes Japánba tervezett edzőtáborukat lemondták, de Thomas Bach NOB-elnök sem utazott el tárgyalni Tokióba. A japán lakosság többsége is az esemény eltörlését szorgalmazza. A helyi kormány, a szervezőbizottság mindenképpen olimpiát akar, számukra a dollármilliárdok fontosabbak az emberéleteknél.

A rendezés alapfeltétele lenne a lakosság beoltása, védettsége. Egy gazdasági nagyhatalomnál ennek megoldása egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Érthetetlen, hogy ez miért nem történt meg.