Faló

Az ellenzék még kormányra sem került, de máris szembe találta magát első - és ha Moszkvára pislogunk, nem is az utolsó - nemzetközi vitájával. Ha komolyan vesszük Karácsony Gergely szavait - "a Fudan-ügy a Fidesz erkölcsi öngyilkossága" -, és ha az ellenzék eltökélt az egyetem elutasításában, úgy nem is tehet mást, mint jelzi: fel fogja mondani a kínai szerződéseket.

Ezzel szemben ott a kínai nagykövetség közleménye: Karácsony beszéde „durva beavatkozás Kína belügyeibe és a két nép baráti és kölcsönösen előnyös együttműködésének szándékos szabotálása... szigorúan elítéljük ezt”.

Lehet most vitatkozni, hogy ki avatkozik be kinek a belügyeibe, de ez mellékes. A lényeg, hogy az ellenzék (a téren is) kimondta: Magyarország a nyugati szövetséghez tartozik, és nemcsak a geopolitikai tömbhöz, hanem sajátjaként tekint az európai szellemi örökségre is. Nem a kínai néppel van bajunk, hangzott el nagy tapssal kísérve - erről a kínai közlemény megfeledkezett -, mert az ellenzék nem keveri össze a népet, a nemzetet a regnáló államhatalommal, amely különösen érzékeny a Tieananmen tér emlékére, az ujgurokra és a keresztényüldözésre. Baja azzal van, hogy nem akar trójai falóként szolgálni a kínai geopolitikai játszmákban, amelyek része az EU gyengítése, hogy az ne lehessen erős, autonóm szereplője a geopolitikának. Ebben pedig a kínai - és az orosz - kormánnyal osztozik az Orbán-kabinet is, amely nem mellesleg privát anyagi hasznot is remél a geopolitikai fondorlatoktól.

Ami az ellenzéket illeti: nem tekinthet el sem Kína növekvő, sem Oroszország éppen stagnáló világpolitikai szerepétől. De az kétségtelen, hogy ha egy ország vezető szerepre tör a világban, akkor belpolitikájának kritikáját is el kell fogadnia.

Mi sem tehetünk mást: kritikusan tiszteljük valamennyi nemzet szuverenitását, hogy együttműködjünk velük, mégpedig a kölcsönös előnyök alapján. Ezért a legtöbbet akkor tesszük, ha világosan kimondjuk, hová tartozunk, és az a szövetség mit követel tőlünk. .