Előfizetés

Szabad szemmel - Az EB nem akarja, hogy vérszemet kapjon a magyar és a lengyel kormány

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2021.06.09. 07:22

Várhatóan ma megszavazza, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Németország ellen.
FAZ A Bizottság várhatóan ma megszavazza, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Németország ellen, nehogy vérszemet kapjon a magyar és a lengyel kormány. A háttérben a német alkotmánybíróság tavalyi döntése van, amely több ponton is megkérdőjelezte az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programját. Azóta a vitának ez a része nagyjából már rendeződött, ám nyitva maradt a fő kérdés: kétségbe vonhatja-e bármely tagállam az európai jog elsődlegességét. A karlsruhei testület szerint ugyanis mind az EKB, mind az annak döntését helyben hagyó Európai Bíróság túllépte hatáskörét, így félő, hogy ha nem rendeződik a kérdés, akkor veszedelmes precedens teremtődik. Akkor pedig lehetséges, hogy a német Alkotmánybíróság az EUB más ítéleteit is megkérdőjelezi, de itt a nagyobb veszély inkább az, hogy a németekre hivatkozva a magyar és a lengyel társtestületek követik a példát. Főként a jogállamiság ügyében. Persze, hogy mit tehet a német kormány, az egyelőre nyitott. Hiszen nem adhat utasítást az alkotmánybíráknak. De Brüsszel szerint a választ a németeknek kell megtalálniuk. Most több hónapot kapnak, hogy reagáljanak. Ám ha minden kötél szakad, utána fordulhatnak akár az Európai Bírósághoz is.
Bloomberg Az Európai Tanács elnöke úgy látja a G7-es csúcs előtt, hogy a legfejlettebb államoknak többet kellene tenniük a világban a demokráciáért, méghozzá úgy, hogy maguk lépnek a fenyegető veszélyek megelőzésére és nem csupán reagálnak. Azaz proaktivitás kell, és nem reakció. Michel szerint a jogállam a világon sokfelé nyomás alá került, ideértve hogy az EU küszködik a közös normák kikényszerítésével, de idetartozik a Capitolium elfoglalása, valamint a belorusz gépeltérítés is. Mint mondta, a hidegháború után általános volt a vélemény, hogy győzött a demokrácia, de napjainkban látható, hogy erről egyáltalán nincs szó. Szerinte ezek az esetek azt mutatják, hogy fenyegetéseknek vannak kitéve a liberális demokráciák és a nyílt társadalmak. Új kockázatok, hibrid veszélyek jelentkeznek, napirenden vannak a támadások a világhálón, terjed a dezinformáció. Épp ezért úgy gondolja, hogy a G7-ekhez tartozó nemzeteknek okosabban kellene megvédeniük a saját értékeiket, akár Oroszországgal szemben is. Mert ugyan nem kell becsapni az ajtót az együttműködés előtt, pl. a klímaváltozás és a Covid-19 ügyében, de az elveket Moszkvával szemben is érvényesíteni kell.
Frankfurter Rundschau A német külügyminisztertől eltérően Charles Michel nem ért egyet azzal, hogy egyhamar át lehetne térni a többségi döntéshozatalra az uniós külpolitikában, hiába használják egyes kormányok a közös döntések meghiúsítására a mostani rendszert. Az Európai Tanács első embere azt mondja, hogy mérlegelni kell a negatív következményeket és ha az EU növelni igyekszik súlyát a világban, akkor egységesen kell fellépnie. Ehhez pedig olyan döntések szükségesek, amelyeket minden tagállam támogat. Más véleményen van viszont az Európai Néppárt, amelynek strasbourgi frakcióvezetője kijelentette, hogy ha a földrész befolyásolni akarja a globális eseményeket, akkor ütőképesebbnek kell lennie, ehhez pedig fel kell adni az egyhangú döntéshozatal elvét a külpolitikában. Weber szerint az meg főként nem jó, ha a szervezet egyik legfőbb vezetője hangsúlyozza az EU tehetetlenségét. Michel egyébként annyiban puhított az álláspontján, hogy megjegyezte: még nem alakította ki végleges álláspontját, és megvárja, milyen eredményt hoz az uniós intézményekről zajló vita, amelynek zárójelentése jövőre lesz meg.
Frankfurter Rundschau Az Európai Parlament német alelnöke úgy ítéli meg, hogy a magyar és lengyel illiberális hullám már átcsapott a földrészre, hiszen ugyanazok a gondok jelentkeznek immár Szlovéniában is. A szociáldemokrata Barley, aki korábban igazságügyi miniszter volt, megerősítette, hogy ma várható döntésével az EP ki akarja kényszeríteni a Bizottságtól a jogállami mechanizmus azonnal alkalmazását, mivel nagy veszély fenyegeti ez ügyben az egész EU-t. Felhívta a figyelmet, hogy megválasztása után ugyan von der Leyen párbeszédet hirdetett Budapesttel és Varsóval, de az nem hozott semmiféle eredményt, így kudarcnak kell tekinteni Brüsszel ez irányú politikáját. Hiszen az unió 10 éve tárgyal az Orbán-kormánnyal, a lengyelekkel pedig öt éve kísérletezik, de a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Ezért nem lehet bízni abban, hogy most majd lép a szervezet végrehajtó testülete. Közben pedig nem lehet visszacsinálni a lengyel bírák és ügyészek ellen hozott intézkedéseket, a magyar sajtószabadság pedig nagy mértékben sérült. Barley kitért arra is, hogy ahol egyhangú határozathozatalt írnak elő az unió szabályai, ott egyes országok zsarolhatnak vele, ahogy az tavaly év végén a költségvetés ügyében történt. Ezt azonban nem lehet tovább tűrni, mert az egész közösséget veszélyezteti, ha belülről ássák alá. Márpedig ha ez a folyamat megy tovább, akkor hamarosan el lehet búcsúzni az EU-tól annak jelenlegi formájában.
Libération A lap úgy látja, hogy lehetetlen átállni a többségi döntéshozatal rendjére az uniós külpolitikában. Először is, mert csak ráerősít a geopolitikában meglévő belső ellentétekre. Hiszen a vita kiváltó oka az a vétó volt, amit Orbán Viktor dobott be, Kína, illetve Izrael ügyében, viszont hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő, ahhoz módosítani kellene az alapszerződéseket. Aligha kétséges, hogy ezt Budapest és a keleti tagok többsége elutasítaná. Meg lehetne csinálni, hogy Schengen mintájára szűkebb körben alakítanák ki az együttműködést, de ez nem olyan unió volna, amilyennek az feltünteti magát a nemzetközi porondon. Azon kívül egyáltalán nem biztos, hogy túlzottan sok tagállam csatlakozni az új lehetőséghez. Németország persze elfogadná, de a franciák már egyáltalán nem, mégpedig jó okkal. Hiszen a brit kilépés óta Párizs az egyetlen, amelynek van valamiféle globális képe, amely védeni kívánja érdekeit a világban, és fel tud mutatni olyan hadsereget, amely nagyjából kiérdemli ezt az elnevezést. Ezért azután nem szeretné, ha külpolitikai ügyekben leszavaznák, ám utána kénytelen volna kiállni olyan döntések mellett, amelyekkel nem ért egyet, ideértve azok katonai következményeit is. Itt az lehetne a kiút a franciák számára, ha az EU-ban is létrejönne egyfajta Biztonsági Tanács.
FAZ A Budapest Airport fő részvényese azt közölte, hogy ferihegyi szerepvállalásukat hosszú távra képzelik el, azaz hiába ácsingózik a magyar kormány, hogy valamilyen formában visszacsinálja a 75 évre kötött megállapodást. A német Avi-Allianz szóvivője szerint épp ezért a járvány alatt is folytatták az infrastruktúra fejlesztését, annál is inkább, mert úgy vélik, hogy hamarosan magához tér az idegenforgalom és akkor újabb nagy növekedés elé néz a létesítmény. A lap hozzáteszi, hogy a magyar fél egyszer már nagyot koppant, amikor ajánlatot tett, noha a cég tulajdonosai is nagy veszteségeket szenvedtek el a járvány okozta általános leállás miatt. Ám ha a hatalom mégis keresztülvinné akaratát, az teljesen egyedülálló volna az ágazatban Európában. Idáig ugyanis a közelmúltban csak a földrészen kívül fordult elő, hogy a hatalom erőből járt el és érvénytelenítette a hatályos szerződést.
FAZ Visszafelé halad a henger, írja a vezető német lap kommentárja a Feriheggyel kapcsolatos kormánytervekről. A magyar vezetés szívesen beleüti az orrát mindenbe, ezen belül a visszaállamosítás szívügye. Főként a pénzügyekben, az energiaszektorban és a sajtóban forszírozza a központi ellenőrzés visszaállítását. Most meg a Liszt Ferenc repülőtér került a célkeresztbe. Amely az utóbbi időkben szárnyalt és sokat profitált a mögötte álló magáncégek befektetéseiből. De az államnak semmi köze hozzá, noha az – akárcsak az egész ágazat - megszenvedte a járványt. Ezért aggasztó, hogy a kormány ismét rá akarja tenni a kezét. Márpedig ez visszalépés lenne a kommunizmus pusztító időszaka felé. A tervgazdaság bebizonyította, hogy nem ér fel a piacgazdasághoz. A Vasfüggöny leomlása után Magyarország a térség éllovasaként tündökölt. Az akkor idők egyik haszonélvezője volt egy Orbán Viktor nevű fiatal reménység, aki Soros jóvoltából Oxfordban szívta magába a piacgazdasági ismereteket. Jó 25 év elteltével a szabadság az illiberalizmus rendszer kerekei alá kerül. Az állam azonban rossz vállalkozó.
Süddeutsche Zeitung Lubickolnak a labdarúgó-Eb adta reflektorfényben az olyan kétes rezsimek, mint Magyarország, Azerbajdzsán vagy Oroszország. 9 évvel ezelőtt Platini, az európai futballszövetség akkori vezetője csak kínjában dobta be, hogy több helyen tartsák a kontinentális vetélkedőt, mert éppen nem volt jelentkező, és az ötletnek vannak is előnyei, csak éppen lecsaptak rá az autoriter kormányok. Olyannyira, hogy ők a fő haszonélvezők, hiszen különleges lehetőséghez jutottak. Enélkül Budapest aligha lehetett volna házigazda, és Orbán Viktor meg is lovagolja az esélyt. Sok klubban eleve az ő emberei mondják meg a tuttit, az utóbbi években rengeteg pénzt áramlott a magyar sportba. És nem csupán Felcsúton. Bírálók azonban kiszámolták, hogy közben az oktatás, illetve az egészségügy húzta a rövidebbet. Bakuval még ennél is cifrább a helyzet, hiszen nemzetközi jogvédők évek óta ostorozzák a tekintélyelvű elnököt, majd az örmény-azeri fegyveres viszály csak rontott az állapotokon. A hatóságok kihasználták a lehetőséget és még keményebben jártak el az ellenzékkel szemben. Az UEFÁ-t azonban ez nem zavarta, noha a rendszer önmagát igazolja a sporttal. Más tészta Szentpétervár, mivel ez lesz az első nemzetközi sportesemény az országban, amióta a Nemzetközi Sportbíróság kétéves tilalmat mondott ki a módszeresen, állami segédlettel elkövetett doppingolások miatt. Ám a döntés nem vonatkozik kontinentális viadalokra, mi több, az oroszok az eredetinél több meccset láthatnak vendégül, miután Írország kiesett a házigazdák közül. Ugyanakkor az UEFA eleve kizárta, hogy a gyepen találkozhasson az orosz és az ukrán válogatott. Miközben az állítja, hogy a bajnokság az egyesült Európa jelképe.

Fertőző szkepticizmus - Egyre többen ábrándulnak ki az EU-ból

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2021.06.09. 06:00

Fotó: YVES HERMAN / AFP
A vakcinabeszerzés körüli gondok aláásták a bizalmat az uniós intézményekben - derült ki az ECFR felméréséből. Különösen aggasztó a németek és a franciák hozzáállása.
Csalódottság, fásultság - a kontinens jövőjére nézve meglehetősen kedvezőtlen tavaszi közhangulatról számol be a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) ma közzétett tanulmánya. A 12 tagállamot, köztünk hazánkat is magába foglaló részben áprilisban, részben májusban készült felmérés szerint a koronavírus-járvány következtében megingott az Európai Unióba vetett hit. Az Orbán-kormány szüntelenül euroszkeptikus kampánya ellenére ugyan Magyarországon kisebbségben maradtak azok, akik bizalmatlanok az EU-val szemben (21,8 százalék) vagy tavaly óta rendült meg a bizalmuk a közösség iránt (26,3 százalék), más országokban azonban ennek ellenkezője történt. Hat tagállamban - Ausztriában, Bulgáriában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Olaszországban - többségbe kerültek az eleve bizalmatlanok és a bizalmukat elvesztők. A bizalmi válság mélységét mutatja, hogy a franciák, olaszok és spanyolok zöme azt mondta, hogy az uniós és a hazai politikai intézményrendszerből egyaránt kiábrándult, a németek javarésze pedig úgy véli, hogy az EU rendszere rosszul működik. Márpedig ezek eléggé aggasztó jelek Európa jövőjére nézve. “Az európai projekttel szembeni növekvő bizalmatlanság túlmutat az euroszkeptikus szavazókon és beszivárgott a politika fősodrába. Amint az adatokból kiderül, az uniós együttműködés szükségességébe vetett hit a francia-német motor állampolgárai körében a leggyengébb. Az EU-nak sürgősen fel kell lépnie, ha túl akar élni” - vélekedett Susi Dennison, az ECFR vezető elemzője, a tanulmány egyik társszerzője. A kutatás az év elején lassan és kaotikusan beinduló oltási programra vezeti vissza az elégedetlenséget, amit tovább fokozott, hogy a közösségből frissen kilépett Egyesült Királyság eközben gyorsan oltotta saját lakosságát. Dennison szerint ezért az európai vezetők nem engedhetik meg maguknak, hogy ugyanilyen hibákat kövessenek el, amikor a gazdasági újraindítására kerül a sor. A helyreállítás sikere viszont pozitívan befolyásolhatja az EU megítélését - 12 tagállamból nyolcban, köztük hazánkban is azt várja a válaszadók zöme, hogy az unió kulcsfontosságú segítséget nyújt a koronavírus-járványból való kilábaláshoz. A legtöbb országban tavalyhoz képest nőtt azok aránya, akik számítanak a közösségre, de vannak kivételek is - például Németországban 17 százalékról 12-ra csökkent az így gondolkodók száma, miközben 48 százalékról 59-re ugrott azok aránya, akik szerint az ország csak magára számíthat.
Az EU tekitélyvesztésében szerepe lehet annak, hogy az elmúlt másfél évtizedben külső sokkhatások folytán krízisről krízisre sodródott. 2008-ban elhatalmasodott a pénzügyi világválság, ami a déli tagállamok magas államadóssága következtében súlyos gazdasági nehézségeket okozott, majd a görög adóssághelyzet körüli viták pedig egészen 2015-ig tematizálták az európai közbeszédet. A fókusz azután a szíriai polgárháború rendezetlensége miatt kitört migrációs- és menekültválságra került. A menedékkérőkkel kapcsolatos kérdések hosszú ideig lázban tartották Európát, ám 2016-ban egy újabb válság kezdődött, miután a britek népszavazáson az Unióból kilépés mellett döntöttek. A Brexit-folyamat hosszas huzavona után végül csak tavaly januárra zárult le teljesen, de az európai vezetőknek egy szusszanásnyi idejük sem volt, mert néhány héttel később felütötte fejét a koronavírus-járvány a kontinensen. A válságmenedzselés közben azonban a döntéshozók érzékelhetően törekednek arra, hogy új életet leheljenek az Unióba, ezt szolgálná például az Európa jövőjéről szóló, áprilisban kezdődött konferencia. Általában véve mindenesetre továbbra is mély elkötelezettség tapasztalható az EU iránt - a 12 felmért országból 11-ben a többség egyértelműen úgy ítélte meg, hogy hazája számára hasznos az uniós tagság, Magyarországon is 56 százalék osztotta ezt az álláspontot. Az egyedüli kivételnek Franciaország számít, ahol a legtöbben nem tudtak egyértelmű választ adni a kérdésre, ami némi aggodalomra adhat okot a jövőre esedékes elnökválasztások előtt. Csekély megnyugvást jelenthet csupán, hogy a franciák között is többen voltak, akik az EU-hoz tartozás előnyeit értékelték, mint a hátrányait látók. Az újranyitás, a növekvő átoltottság, a gazdasági helyreállítás pedig várhatóan mindenhol javítja a kedélyeket. Az ECFR kutatása arra a következtetésre jut, hogy a sikeres gazdasági kilábalás mellett az európai vezetők azzal tudják a leginkább visszaszerezni az elvesztett bizalmat, ha nemzetközi szinten is jelentős tényezővé tennék a közösséget. Erre kiváló lehetőséget biztosítanak a pénteken kezdődő G7-es, a jövő hétfői NATO-, illetve a keddi amerikai-uniós csúcstalálkozók. A megkérdezettek harmada szeretné, ha az EU a demokrácia és az emberi jogok követendő példája lenne, és a közösségen belül is előtérbe kerülne a jogállamisági és demokratikus értékek betartatása, a válaszadók második legnagyobb szegmense (18 százalék) pedig Európát egy globális hatalomként képzelné el, amely képes megvédeni magát a külső fenyegetésektől. A magyarok is azt szeretnék, ha az EU egy értékalapú közösség lenne: 27,8 százalék a már említett demokratikus értékeket tartaná szem előtt, 26,3 százalék pedig az európai tradíciókat és értékrendet védené meg, ugyanakkor megőrizve az erős nemzetállamokat.  

Rózsaszín szemüvegen át szemlélt járványkezelés

Dacára annak, hogy éppen a harmadik hullám pusztítása közepette, áprilisban történt hazánkban az adatfelvétel az ECFR felméréséhez, a magyarok jelentős hányada vélte úgy, hogy más országokhoz képest sokkal vagy valamelyest jobban kezeltük a járványt. A közvélemény nagyjából egyharmada (33,2 százalék) ítélte úgy, hogy az Egyesült Államokénál megfelelőbb választ adtunk a krízisre, és mindössze 31,6 százalék ítélte rosszabbnak a magyarországi válságkezelést, pedig a lakosságarányos halálozási mutatókban ekkor már régen megelőztük Amerikát. Habár a relatív többség az Egyesült Királyság, Izrael, Kína és Új-Zéland kapcsán is elismerte, hogy ezek az államok sikeresebben védekeztek nálunk, minden felsorolt ország esetében a magyar lakosság több mint ötöde értékelte kedvezőbben a magyarországi védekezést. Ez különösen meglepő Új-Zéland esetében, ahol a járvány mindössze halálos 26 áldozatot követelt, miközben nálunk áprilisban folyamatosan 150 fölött a járt a napi halálozások száma. Tavasszal már a Medián a HVG-nek készített felmérése is megmutatta, hogy a magyarok egy része rózsaszín szemüvegen keresztül értékeli a pandémiában nyújtott teljesítményt: abban a felmérésben a szavazókorú népesség 36 százaléka viszonylag vagy nagyon jónak tartotta a siralmas magyar halálozási statisztikákat, a kormánypártiaknál ez az arány 53 százalék volt.  

Törökország, a fekete bárány

"Nincsenek örökös szövetségeseink, se örökös ellenségeink, csak örökös érdekeink" - foglalta össze még a XIX. század derekán Lord Palmerston brit miniszterelnök azt a nézetet, ami az ECFR felmérése szerint az aktuális európai közgondolkodást is áthatja. A kutatás ugyan országonként jelentős eltéréseket mutat a külső hatalmakhoz viszonyulást illetően, általánosságban azonban kijelenthető, hogy az uniós polgárok a pragmatikus együttműködésre alapuló külpolitikát részesítik előnyben. A megkérdezettek négy kategóriába sorolhattak hét jelentősebb államot: azonos értékkel és érdekkel rendelkező szövetségesnek, szükséges stratégiai partnernek, vetélytársnak vagy ellenfélnek. Még a legkedvezőbben megítélt két országot, az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is mindössze 21-21 százalék sorolta be szövetségesnek, a legtöbben stratégiai partnerként tekintenek rájuk. A tanulmány szerzői ezt Donald Trump elnökségének, illetve a Brexitnek a számlájára írták. A válaszadók Japánra és Indiára többnyire partnerként tekintettek, sőt, a szűkebb többség még a döntéshozók által vetélytársként kezelt Kínával és Oroszországgal is inkább az együttműködést részesítenék előnyben, bár nem elhanyagolható azok száma sem, akik riválisként vagy ellenfélként kezelik ezt a két országot.
A legrosszabb az EU kiemelt partnerének számító Törökországról alkotott általános vélemény: 26 százalék ellenfélként, további 15 százalék pedig riválisként tekint rá, ami különösen rossz annak fényében, hogy a kutatásban résztvevő 10 országot a NATO-n keresztül szövetségi viszony fűzi Ankarához. Különösen kritikusaknak számítanak a németek - a válaszadók 41 százaléka tekint ellenfélként az Unió közvetlen szomszédjára. Ez alighanem annak a következménye, hogy Recep Tayyip Erdogan vezetése alatt Törökország az elmúlt években gyakran és élesen konfrontálódott az európai kormányokkal, elég csak felidézni a tavaly zsarolásként rövid ideig Európára szabadított menekültáradatot. Erdogan manapság békülne, és ugyan az EU jelenlegi vezetői hajlandónak is mutatkoznak erre, a közhangulat láthatóan nem pártolja az enyhülést. A 12 tagállamból hazánk és Bulgária kivételével mindenhol relatív többségben voltak azok, akik Kínán és Törökországon is számonkérnék az emberi jogsértéseket. Ez alapján úgy tűnhet, a magyar lakosság támogatja az Orbán-kormány által folytatott konfrontációt kerülő, értékmentes, a gazdasági kapcsolatok elmélyítésén alapuló külpolitikát. Noha Magyarországon a felsorolt államok közül Oroszországgal és Kínával szemben táplálnak a legtöbben ellenérzéseket, a moszkvai vezetéssel 14,3 százalék, a pekingivel pedig 10,6 százalék vél érdekek és értékek tekintetében azonos szövetségest felfedezni, és ezenfelül mintegy 39-39 százalék tekint szükséges partnerként ezekre a hatalmakra. 

Kommunikációs és hírszerzési kudarcok sorozata előzte meg a Capitolium ostromát

MTI
Publikálás dátuma
2021.06.08. 21:36

Fotó: OLIVIER DOULIERY / AFP
Szenátorok elmarasztalják az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodát (FBI), valamint a belbiztonsági minisztériumot (DHS) is, amelyek napokkal a január 6-i események előtt már birtokában voltak olyan konkrét online fenyegetéseknek, amelyek a törvényhozás épületének elfoglalásáról szóltak.
A hírszerző ügynökségek, a bűnüldöző szervek és a katonaság hibái, illetve kommunikációs kudarcok sorozata előzte meg a Capitolium január 6-i erőszakos megtámadását – áll abban a kedden nyilvánosságra hozott jelentésben, amelyet kétpárti szenátusi bizottságok készítettek a washingtoni kongresszusban.
A 127 oldalas jelentés szerint világos figyelmeztetések és tippek érkeztek a hírszerzéshez arról, hogy Donald Trump volt amerikai elnök támogatói, és rajtuk kívül jobboldali szélsőséges csoportok tagjai azt tervezik, hogy fegyverekkel megrohamozzák a Capitoliumot, és beszivárognak az amerikai törvényhozás épülete alatti alagútrendszerbe. Ezeket az információkat azonban a hírszerző ügynökségek nem osztották meg.

Január 6-án Donald Trump leköszönő amerikai elnök nagygyűlését követően hívei és szélsőséges erők megrohamozták az amerikai törvényhozás épületét, ahol a szenátus éppen a novemberi elnökválasztás eredményét készült hitelesíteni. A támadásban öten életüket vesztették, köztük egy rendőr. A demokrata többségű képviselőház – a nagygyűlésen elmondott, gyújtó hatásúnak ítélt beszéde miatt – lázadás szításának vádjával alkotmányos felelősségre vonási eljárást (impeachment) indított Trump ellen, akit azonban a szenátus felmentett a vádak alól.
A kedden nyilvánosságra hozott jelentés részleteket közölt arról is, hogy a rendőrtisztek közül többen vegyi anyagok okozta égési sérüléseket, agysérüléseket és csonttöréseket szenvedtek, miközben a zavargásban résztvevők ellen küzdöttek. A tisztek arról is beszámoltak, hogy egy idő után vezetés és irányítás nélkül maradtak.

A dokumentumban azonnali változtatásokat javasolnak. Nagyobb hatáskörrel ruháznák fel a capitoliumi rendőrség vezetőjét, jobb felszerelést biztosítanának a bűnüldöző szerveknek és fejlesztenék a szövetségi ügynökségek, köztük a hírszerző szervezetek közötti együttműködést.  – Ez a jelentés azért fontos, mert lehetővé teszi számunkra, hogy azonnal javítsunk a Capitolium biztonsági helyzetén – jelentette ki Gary Peters, Michigan állam demokrata párti szenátora. Peters, aki a vizsgálat elkészítésében részt vevő belbiztonsági bizottság elnöke is, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a dokumentum nem ad választ azokra a nagyobb kérdésekre, amelyekkel mint országnak és mint demokráciának is szembe kell néznünk. A szenátusi jelentés arról is beszámol, hogy január 6-án a szövetségi ügynökségek tisztviselőinek bürokratikus lépései vezettek ahhoz, hogy a Nemzeti Gárda fegyveresei csak órákkal a zavargás kezdete után érkeztek a helyszínre. A dokumentum részletesen közli, hogy a Capitolium és a Pentagon tisztviselői órákon át egyeztettek telefonon egymással, miközben a capitoliumi rendőrség akkori vezetője, Steven Sund kétségbeesetten kérte a segítségüket. A jelentés úgy fogalmazott, hogy a Pentagon órákon át tervezte a küldetést.
A dokumentumban a szenátorok elmarasztalják az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodát (FBI), valamint a belbiztonsági minisztériumot (DHS) is, amelyek napokkal a január 6-i események előtt már birtokában voltak olyan konkrét online fenyegetéseknek, amelyek a törvényhozás épületének elfoglalásáról szóltak.

Mint a szenátorok írták: sem az FBI, sem a DHS nem adott ki helyzetértékelést, vagy közleményt, amelyben figyelmeztették volna a bűnüldöző szerveket, holott egyértelműen rendelkeztek erre vonatkozó információkkal. Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője a múlt héten jelentette be, hogy Joe Biden amerikai elnök nem állít fel elnöki bizottságot a Capitolium elleni januári támadás körülményeinek kivizsgálására, ehelyett inkább fokozza majd a nyomást a kongresszusra, hogy mégis hozzon létre saját hatáskörben egy ilyen bizottságot. Az amerikai képviselőház május 19-én fogadta el azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében kétpárti bizottságot hoztak volna létre a vizsgálatra, de a republikánus párti szenátorok május 29-én megakadályozták a törvénytervezet elfogadását.