Előfizetés

Egy sima és egy drámai

Korom Milán
Publikálás dátuma
2021.06.10. 23:30

Fotó: MARTIN BUREAU / AFP or licensors
Anasztaszija Pavljucsenkova két szettben győzött a francia nyílt teniszbajnokság elődöntőjében, míg a másik találkozón több mint három órás csatában Barbora Krejcikova nyert.
Új győztest, egyben új Grand Slam-bajnokot avatnak női egyesben a francia nyílt teniszbajnokságon miután a négy közé csak olyan teniszezők kerültek, akik korábban még nem nyertek Grand Slam-tornát egyesben, sőt elődöntőt sem játszottak. A fináléba elsőként a 31. kiemelt orosz Anasztaszija Pavljucsenkova jutott be, aki a szlovén Tamara Zidanseket múlta felül két szettben 7:5, 6:3-ra. „Nagyon fáradt vagyok, nagyon nehéz mérkőzés volt. A tenisz mentális sport,  keményen küzdöttem, megpróbáltam taktikusan teniszezni. Tudtam, hogy Tamara tenyerese nagyon veszélyes, próbáltam elkerülni, amennyire lehetséges. Talán egy kicsit passzív voltam, aztán elkezdtem keményebben ütni a labdát. Az első döntőm lesz a szombati, megvalósult az álmom. Remélem, hogy sikerül regenerálódnom a döntőig” – tekintett előre az orosz teniszező, aki idén az Australian Openen az első körben kiesett, de a párizsi tornán nagyszerű formában játszik. A 29 éves Pavljucsenkova Grand Slam-tornákon eddig csupán negyeddöntőig jutott, összesen hat alkalommal, Párizsban viszont csak egyszer, még 2011-ben. A második elődöntőben a cseh Barbora Krejcikova és a görög Maria Szakkari feszült egymásnak. Az első szettet a női páros elődöntőjében is érdekelt Krejcikova nyerte 7:5-re, majd a második játszmában fordult a kocka, s a frissebbnek tűnő Szakkari húzta be 6:4-re. A harmadik elején Szakkari elvette ellenfele adogatását, de Krejcikova még időben eszmélt. A Roland Garroson döntő játszmában nincsen tie break, a több mint három órán át tartó mérkőzést végül Krejcikova húzta be 9-7-re.
Az uraknál sokkal kevesebb meglepetést hozott ez a torna, a felső ágon egyenesen összejött az álomelődöntő a 13-szoros párizsi bajnok Rafael Nadal és a világelső Novak Djokovic részvételével. A rekordot jelentő 21. Grand Slam-sikerére hajtó spanyol rekordbajnok a Diego Schwartzman elleni szerdai negyeddöntőben sorozatban 36 megnyert szettet követően bukott játszmát Párizsban. Ezt megelőzően legutóbb napra pontosan két évvel korábban az osztrák Dominic Thiem ellen veszített szettet. „Nagyon fontos számomra, hogy a szükséges pillanatban elő tudtam venni a legjobb játékomat, ez nagy önbizalommal tölt el a továbbiakra nézve” – jelentette ki Nadal a negyeddöntőt követően. Djokovic ugyancsak négy szettes csatában múlta felül Matteo Berrettinit. A szerdai játéknap zárómérkőzése furcsa körülmények között ért véget, ugyanis még javában zajlott a küzdelem, amikor a kijárási korlátozások miatt ki kellett üríteni a Philippe Chatrier-stadiont. A győztes pont megszerzése után aztán Djokovic önkívületi állapotban ordibált az üres csarnokban. „Végig nyomás alatt éreztem magam a mérkőzésen, ez a feszültség szabadult fel bennem a végén. A harmadik szettben úgy éreztem, hogy elszalasztottam a meccs befejezésének lehetőségét, ezt követően nem akartam teret adni Matteonak arra, hogy ő diktálja a tempót” – értékelt Djokovic, akit Nadal ellen hajthatja a visszavágási vágy, lévén a tavalyi fináléban bántóan sima vereséget szenvedett. A pénteki lesz Nadal és Djokovic 58. ütközete, a szerb világelsőnek pedig elképesztően nehéz dolga lesz, hiszen a 35 éves spanyol 105 győzelemmel és mindössze két vereséggel rendelkezik a párizsi GS-tornán. Ugyanakkor a 34 esztendős szerb az egyetlen aktív játékos, aki képes volt arra, hogy a Roland Garroson győzze le (2015, negyeddöntő) Nadalt. A spanyol klasszis azt megelőzően egyetlen egyszer, 2009-ben kapott ki Robin Söderlingtől. Az alsó ágon a fiatalabb generáció kiválóságai feszülnek egymásnak. Alexander Zverev pályafutása során először jutott be a legjobb négy közé a Roland Garroson. A 24 éves német eddig egy GS-döntőben volt érdekelt, a tavalyi US Openen azonban kikapott Thiemtől. Sztefanosz Cicipasz már tavaly is eljutott a legjobb négyig Párizsban, a 2019-es világbajnok útját akkor Djokovic állta. A 22 esztendős görög első GS-fináléjába juthat, amennyiben legyőzi Zverevet.

Tour de France: mégis indul a legjobb német

MTI
Publikálás dátuma
2021.06.10. 12:58

Fotó: LUCA BETTINI / AFP
Ha nem is lesz csúcsformában Emanuel Buchmann, elég fittnek érzi magát, hogy elinduljon a versenyen.
A korábbi tervekkel ellentétben mégis indul a legjobb német országúti kerékpáros, Emanuel Buchmann az idei Tour de France-on. A 28 éves bringás azért változtatott az elképzelésén, mert a Giro d'Italia 15. szakaszán, május 23-án bukott, az összetett hatodik helyéről ki kellett szállnia, így számára csalódást hozott a verseny, ám a sérüléséből fel tudott épülni. Buchmann a Giro mellett a Vuelta a Espanára összpontosított volna. „Már elég fittnek érzem magam, de nem leszek csúcsformában a Touron” – olvasható a bringás nyilatkozata csapatának, a Bora-hansgrohe-nek a honlapján.
Buchmann eddig négyszer indult a Tour de France-on, a legjobban 2019-ben szerepelt, amikor negyedik lett, tavaly 38. volt. A Tour június 26-án kezdődik és július 18-ig tart.

28 éve várnak a győzelemre az argentinok

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2021.06.10. 09:00
Messi, Argentina beaten 3-0 at World Cup, Croatia advances
Fotó: ZHONG ZHENBIN / Zhong zhenbin - Imaginechina
Egymásután tizenhét nagy labdarúgótornát nem nyertek meg az argentinok, akik közel három évtiezede várnak ennek a szériának a végére.
A labdarúgó Eb-vel párhuzamosan zajlik majd a Copa America, ha igaz. A torna újabb esély a hovatovább örök vesztes argentin válogatottnak, hogy véget vessen szűnni nem akaró szörnyű sorozatának. Az együttes 1993-ban elhódította a Copát, s azóta – huszonnyolc hosszú esztendőn át – egyetlen trófeát sem nyert felnőtt tornán. Azokból, akik lúzerek maradtak, a válogatottságok nagy száma alapján a következő tizenegyet lehet kiállítani: Romero (96-szoros) – Zanetti (143), Ayala (114), Otamendi (74), Sorín (75) – Di María (104), Mascherano (147), Verón (72) – Messi (142), Agüero (97), Tévez (77). A rémes széria kezdeti szakasza legalább magyarázható. Az 1994-es világbajnokságról a FIFA – dopping miatt – kizárta Diego Maradonát, majd a románok a nyolcaddöntőben aratott 3-2-vel kiejtették a halványkék-fehéreket. A Guardian azt írta a magas színvonalon szórakoztató pasadenai meccsről: „A valaha volt legjobb vb-mérkőzés?” Egy évvel később a Copa negyeddöntőjében az argentinok 2-1-re vezettek a brazilok ellen, amikor a levezetésképpen Újpesten is megforduló Tulio kézzel maga elé tette a labdát, majd a hálóba lőtte. Alberto Tejada perui játékvezető úgy ítélte meg, a csatár nem volt szabálytalan, inkább csak sokoldalú, a gólt tehát megadta, majd a 2-2-t követő tizenegyes-párbajban a brazilok nyertek. Menthető az 1998-as vb-negyeddöntő is, amelyet a holland és az egyetemes futballtörténet legfinomabb góljainak egyike zárt le: Frank de Boer átadását Dennis Bergkamp pazar mozdulattal vette le, és még ragyogóbb módon küldte a hálóba a marseille-i Velodrome-ban (2-1). A következő kudarc e lövéshez hasonlóan védhetetlen. Az 1997-es Copa negyeddöntőjében Peru válogatottja 2-0-ra elhúzott Argentína csapatával szemben, amikor José Reyna vétlen kezezésért tizenegyest ítélt a játékvezető. Ne csodáljuk: a bírót Byron Morenónak hívták. S tudjuk jól, ami az alvilágban Al Capone, az a játékvezetésben Byron Moreno. Az ecuadori figura a legsúlyosabb vétkeit a 2002-es világbajnokságon követte el; azon a tornán, amelytől Argentína már a csoportmérkőzések után elbúcsúzott. Ilyesmi éppen negyven esztendővel korábban fordult elő: 1962-ben, Chilében a Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Göröcs, Rákosi – Kuharszki, Tichy, Monostori összetételű magyar, míg 2002-ben, Japánban a svéd válogatott elleni döntetlennel köszöntek el a dél-amerikaiak. Juan Sebastian Verón azt mondta a vereséggel felérő ázsiai 1-1 után: „Életem legrosszabb napja.” Roberto Ayala válogathat a megrázó élmények között. Az 1999-es Copa America negyeddöntőjében, a brazilok 2-1-es vezetésénél Dida kapus hárította a védő tizenegyesét. Bezzeg Rivaldo bevarrta a szabadrúgást... Aztán 2007-ben, a Copa döntőjében Ayala 1-0-ás brazil előnynél öngólt lőtt. A sárga mezesek a vegyes, az argentinok az úgynevezett gálacsapatukkal szerepeltek a tornán, amelynek csúcstalálkozóját a hiányos brazilok simán 3-0-ra nyerték. A győztesek összeállítását tekintve hasonló volt a helyzet 2004-ben is: pihent Cafu, Lucio, Roberto Carlos, Gilberto Silva, Kaká, Ze Roberto, Ronaldinho, Ronaldo. Úgy nézett ki, a brazilok túlzásba estek, mert a Copa limai döntőjében Argentína a kilencvenedik percig 2-1-re vezetett ellenük, akkor azonban Adriano Leite egyenlített, és a tizenegyes-párbajban a Júlio César – Maicon, Luisão (Cris), Juan, Gustavo Nery – Kléberson (Diego), Renato, Alex (Felipe), Edu Gaspar – Luís Fabiano, Adriano összetételű Szamba B győzött. Szintén a sorsjátékos ráadásban bukott el Argentína a 2006-os vb negyeddöntőjében. Ayala megint kihagyta a tizenegyest, akárcsak Cambiasso; Berlinben 72 ezer német szurkoló örvendezett ennek. Majd a 2010-es világbajnokság idején attól repesett Németország, hogy Bastian Schweinsteiger és társai a legjobb nyolc között 4-0-lal tömték ki Argentína bágyadt brigádját. A BBC azt jelentette Fokvárosból: „Németország felszámolta Argentínát.” Az olasz La Repubblica meg azt: „A dél-amerikaiak nem vettek részt a játékban, Messi nem volt sehol.” Még az argentin Clarin is letörten írta: „A válogatott megalázó búcsúja.” Az argentinok számára a Konföderációs Kupa 2005-ös döntője sem tartogatott jobb mulatságot. A frankfurti találkozón a brazilok labdaművészeti bemutatót vittek színre, 4-1-es diadaluk után a Jornal do Brasil a maximális 10-es osztályzattal tüntette ki Cicinhót, Luciót, Ronaldinhót, Adrianót. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „az utóbbi harminc év tehetségben, egyéni minőségben talán leggazdagabb selecaójának mennyei éjszakájáról” cikkezett. A fenomén Ronaldo sérült volt; mi van, ha ő is játszik? A sanyarú sorsú argentinok a 2011-es Copa Americát a fordulat tornájának remélték, elvégre hazai pályára léphettek. Azon sem ment: a negyeddöntő tizenegyes-párbajában Uruguay együttese kiejtette a vendéglátó csapatot. Sergio Batista szövetségi kapitánynak távoznia kellett, az Olé című argentin sportlap pedig temetői hangulatban állapította meg: „A futball tekintetében halottak vagyunk.” Ugyanez az Olé a 2015-ös Copa után így írt: „A világ legjobb játékosa nem képvisel megfelelően bennünket a legfontosabb pillanatokban. Messinek a döntőben nyújtott teljesítménye méltatlan volt a válogatotthoz, csak fel-alá járkált a pályán. Meg kellene őt fosztani a csapatkapitányi karszalagtól.” Messit amúgy a torna legjobb labdarúgójának választották, de ő nem vette át a díjat. Az argentinok 0-0 után tizenegyesekkel vesztettek a chileiek ellen, akárcsak a Copa rendkívüli kiadása, a 2016-os, az Egyesült Államokba kihelyezett centenáriumi torna alkalmával. A vesztes egy tizenegyessel fejlődött egy év alatt, hiszen a ráadáspárbajban nem 4-1-re, hanem 4-2-re kapott ki. Nagyobb tétje volt a 2014-es vb-döntőnek, amelybe a védők vitték be az argentin csapatot az egyenes kieséses szakaszban elért két 1-0-lal (Svájc, Belgium) és egy 0-0-lal (Hollandia). Az emlékezetes 1-7-tel sújtott brazilok megkönnyebbüléssel fogadták a csúcstalálkozón aratott 1-0-ás német győzelmet, mert rettegtek attól az eshetőségtől, hogy argentinokat látnak világbajnoki címet ünnepelni a riói Maracana stadionban. A knock out szakaszban Messi egyetlen gólt sem szerzett, a svájci Blick elnevezte őt Lionull Messinek. Majd 2018-ban a nyolcaddöntő volt a végállomás, a franciák távolították el az argentinokat (4-3), aztán a 2019-es Copa elődöntőjében a házigazda brazilok intézték el örök, de egyre fonnyadó vetélytársukat. Az argentinok Roddy Zambrano ecuadori játékvezetőt okolták a vereségért, jóllehet az első gólnál Daniel Alves elfektette Leandro Paredest, a másodiknál Gabriel Jesus Juan Foythot. A Sky Sports hat brazilt 7-essel, négyet 8-assal jutalmazott, Daniel Alves 9-essel avatta a mezőny legjobbjává. Az argentinok közül egyedül Messinek adott 7-est, a többieket kivétel nélkül „leosztályozta”. Azt lehet mondani: minden szinten szinte semmi. Tizenhét torna elsőség nélkül. (A 2001-es Copát az argentinok kihagyták.) Az összegzésnek itt a vége. S a riasztó sorozatnak?