Előfizetés

Felavatták a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.06.11. 08:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Kulturális rendezvények megtartására is alkalmas lesz a gyönyörűen felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, amelybe egyedi színpadtechnikai szerkezetet építettek be.
A zsidó hagyományok felélesztése összekapcsolódott a romantika, a korai eklektika építészeti felfogásával. A homlokzat a prágai, a morva és a német romantika homlokzatrendszerét követve hármas tagolású – így mutatta be a rendszerváltáskor kiadott Magyarországi zsinagógák című könyv a VII. kerületi Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát, amely Otto Wagner tervei alapján 1872-ben készült el. A nagyon leromlott állapotú zsinagógában már csak kis részletek utalnak a belső eredeti szépségére, de ezek elégségesek ahhoz, hogy a műemléki és történelmi értékű épület eredeti formájában helyreállítható legyen. E munkálatok 1988-ban kezdődtek – zárult a könyv ismertetője. Lehet, hogy a munkálatok elkezdődtek, de hosszú ideig nem folytatódtak. A rendszerváltás előtt egy építőipari vállalat tulajdona volt az épület, aztán a cég megszűnt létezni. Évtizedekig nem történt semmi – számolt be az előzményekről lapunknak Kőnig Tamás, a felújítás egyik vezető építésze. Kunos Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezető igazgatójának elmondása szerint egy 2017-es kormányhatározat nyomán kezdődött meg a felújítás. Az ehhez szükséges 3,2 milliárd forintot részben a Miniszterelnökség, részben az Emberi Erőforrások Minisztériuma adta. Kunos Péter büszke arra, hogy – bár a kormányzati támogatás a négy évvel ezelőtti árakat tükrözi – sikerült kijönniük a rendelkezésre álló keretből. A sajtó számára összeállított sajtóanyag hangsúlyozta, hogy a nyolcszögletű tér közepén beépítettek egy gombnyomással működésbe léptethető színpadtechnikai szerkezet, ami a Tóraolvasó emelvényt képes a mélybe vagy a magasba emelni. Ez az egyedi hidraulikus emelőszerkezet a világon egyedül ebben a zsinagógában működik. Az eredeti fapadok helyett modern, rugalmas nézőtéri berendezést biztosító kényelmes székek kaptak helyet. Sokkal flexibilisebb a tér, ha nem beépített padok vannak – idézzük ismét Kőnig Tamás szavait. Minden adott ahhoz, hogy zsinagógaként, rituális célra továbbra is működni tudjon az épület, de alkalmassá tették koncertek, kulturális rendezvények, konferenciák megrendezésére is. A felújított zsinagóga tóratekercsét a Mazsihisz Síp utcai székhelyéből vitték át, a menet a Dohány utcai zsinagóga kertjétől zeneszó kíséretében indult. A Rumbach Sebestyén utcában az avató ünnepség előtt három mezüzét (zsidó vallás jelkép, díszes tokban lévő imádság) helyeztek el a kapunál: az egyiket a kormányt képviselő Novák Katalin családügyi miniszter Ronald S. Lauderrel, a Zsidó Világkongresszus elnökével közösen tette ki. Az eseményen Erdő Péter bíboros, Balog Zoltán református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök és – többek között – Karácsony Gergely főpolgármester is részt vett. A templom kapocs a föld és az ég között – jelentette ki Frölich Róbert országos főrabbi, aki felidézte azokat az időket, amikor a zsinagóga még szürke, pusztulófélben lévő épület volt. Novák Katalin miniszter azt kívánta, hogy a magyarországi zsidó közösségek ne csak szabadon és biztonságban élhessenek, hanem virágoztassák fel újra a vallási, kulturális hagyományt, amely a holokauszt tragédiája előtt része volt Budapest és az ország kulturális gazdagságának. Heisler András, a Mazsihisz elnöke Magyarország építészeti öröksége egyik legszebbikének, Yacov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet lélegzetet elállító csodának nevezte az épületet. Mindketten külön köszönetet mondtak az Orbán-kormánynak a zsinagóga felújításához nyújtott támogatásért. Ronald S. Lauder elérzékenyülten beszélt arról, hogy anyai nagyszüleit ebben a zsinagógában adta össze a rabbi. Sok zsinagóga avatására hívták már, de ez az első alkalom, hogy eleget tett a meghívásnak.
Frölich Róbert országos főrabbi elmondta: néhány éve az akkor még romos zsinagógában istentiszteletet tartottak a jeruzsálemi szentély gyásznapján. A pusztulófélben lévő, sötét zsinagógában úgy érezték, mintha a jeruzsálemi templom romjai között ülnének. "Olvastuk Jeremiás siralmait, és sirattuk ezt a házat". Akkor a gyász helye volt ez a ház, ma az öröm helye, ékkő - tette hozzá. Új zsinagóga született, melynek legfőbb funkciója, hogy "kapocs legyen a föld és az ég között, hogy összekösse az anyagi világot, amelyben élünk, azzal a spirituális világgal, amelyik bennünk él" - mondta Frölich Róbert. Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete lélegzetelállítónak, mennyeinek nevezte a felújított épületet. A zsinagóga 150 éves - közölte, megjegyezve: falai sokat láttak már, jót is, de a második világháború alatt rosszat, harcot, halált. A magyarországi zsidó közösségnek sikerült túlélnie a holokausztot - mondta Jákov Hadasz-Handelszman. A nagykövet Izrael nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek helyreállítani a zsinagógát, elsősorban a magyar kormánynak. Az átadó ünnepség elején a közösség tagjai díszmenetben vitték a Tórát a Dohány utcai Emánuel-emlékparktól a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógához, majd elhelyezték a zsinagóga tóraszekrényében. Az ünnepségen mások mellett részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

Vidnyánszky Attila nem javasolta a fiatal Berettyán Nándornak, hogy elvállalja a Karinthy Színház vezetését

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.06.10. 19:42

Fotó: Mónus Márton / MTI
A rendező tudott volt tanítványa ambícióiról, de azért óvta, mert „nem biztos, hogy kész van erre”.
Két éve még nyolcmillió nézője volt a magyar színházaknak, de a 2021/22-es évadra ilyen eredményt nem merne becélozni Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház vezérigazgatója és a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke a színház évadismertető sajtótájékoztatója után azt nyilatkozta az Indexnek, hogy azért nem remél a korábbi évekhez hasonló nézőszámot, mert az emberek okosak és félnek, és időbe telik, amíg a járvány okozta aggódás feloldódik bennük. Elmondása szerint folyamatosan monitorozza, hogy megy a vidéki és fővárosi színházaknál a nyitás, és van, ahonnan nagyon pozitív híreket hall, de van, ahol sokkal nehezebben mennek el a jegyek, mint korábban.
– Amíg ez fölépül, visszatér az eredeti szintre, az még évek. Ha három év múlva azt tudja mondani a magyar színházi szakma, hogy újra nyolcmillió jegyet adtunk el, az már zseniális lesz

– állapította meg a rendező.

Az SZFE-en nemrég indult a felvételi, erről Vidnyánszky Attila azt mondta, hogy eddig rendezőkkel foglalkozott, és rendezőosztályt indít, de a harmadrostánál a színészekhez is becsatlakozik.
– Úgy gondolom, az én osztályom meglesz, eddig a mintegy kilencvenegynéhány jelentkezőből tízen maradtak, közülük fogjuk kiválasztani a végső négyet

– közölte.

Az egyetemen történt felmondásokkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy nem ő küldte el a tanárokat, ők álltak fel, de minden tudást és értéket sajnál, ami már nincs az intézményben. Az múlt héten derült ki, hogy július 1-től a mindössze 28 éves Berettyán Nándor vezeti a fővárosi Karinthy Színházat. Az Index értesülései szerint korábban Vidnyánszky Attila nem javasolta neki, hogy elvállalja a pozíciót. A rendező ezt meg is erősítette, és azzal indokolta, hogy szereti ezt a „gyereket”, nagyon tehetséges színésznek tartja, és féltette. Tudott az ambícióiról, de azért óvta, mert „nem biztos, hogy kész van erre”.

Ízelítőt kaphatunk a fotótörténetből a Műcsarnok kiállításán

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2021.06.10. 08:00

Izgalmas látószögekkel, ikonikus felvételekkel, meghatározó alkotók kevésbé ismert, akár kísérleti képeivel is találkozhatunk a Műcsarnok kiállításán.
Fotóikonok. Megkapó címadás, de mi rejlik mögötte? Negyvenegy kiemelkedő fotográfusi életmű egy-egy momentuma, melyek az elsöprő siker felé félúton, a kezdetekkor, vagy a csúcson születtek. Pillanatok, amelyek a XX. századi fotográfia sűrű szövetén engednek itt-ott bepillantást. Felvételek, amelyek közt mindenki megtalálhatja kedvencét, legyen az egy kietlen, szinte már szóra nyíló táj, sűrű, városi forgatag, vagy egy talányos arcvonás. A Műcsarnokban látható Fotóikonok – Archívumból történelem című tárlat valódi kuriózumokat, jelentős fotográfusok ismert és ritkán látható képeit mutatja be, s eközben olyan kiállítási élményt kínál, amire hosszú hónapok óta vártunk. A New York-i Howard Greenberg Gallery gyűjteményéből Anna Morin, a diChroma Photography igazgatója készített válogatást, amelyet a világ több pontján bemutatnak, ám a kiállító intézmények szempontjai szerint. A világhírű galéria archívumából Tulipán Zsuzsanna kurátorasszisztens rendezésében a magyar kiállításon közel hetven fénykép látható, melyek metszéspontja főként a New York-i helyszín: a fotográfusok legtöbbje ott teljesítette ki pályáját, noha olyan is akadt, aki inkább Párizs felé vette az irányt – ismertette Tulipán Zsuzsanna.
A kurátorasszisztens kiemelte, az életművek egy-egy képpel nem jellemezhetők, ezért törekedtek a kapcsolódási pontokra, az egymásra hatásokra helyezni a fókuszt, hogy kirajzolódhasson az a miliő és szellemi légkör, amelyben az alkotók dolgoztak. Az eltérő nézőpontok, irányzatok egymásra felelgetve vonulnak végig a térben, érintve a portréfotózás, a fényképezést művészetként meghatározó piktorialista fotográfia, az ezzel ellentétben álló dokumentarista fotográfia, vagy szintén a festőiségtől való eltávolodást képviselő tiszta fotográfia (straight photography) jegyeit, bepillantást engedve a divatfotográfia, a fotóesszé, vagy a street photography műfajába is. A kiállítótérbe lépve szinte rögtön behúznak a művek: a magyar származású Martin Munkácsi, és a divatfotó meghatározó alakja, Horst P. Horst világhírű képei láthatók portrék társaságában, köztük Arnold Newman újító látószögű felvételeivel, különös kompozícióban Igor Stravinsky zeneszerzővel vagy Marcel Duchamp képzőművésszel. Helyet kapnak az első részben polaroid képek (többek közt Helmut Newton vagy Nobuyoshi Araki munkái), s rendkívüli, a fényképészet műfaján túlmutató alkotások is: Lilian Bassman vagy Man Ray felvétele, akiket Tulipán Zsuzsanna kísérletező szellemük mentén állított párhuzamba.
Ezt követően elmerülhetünk előbb a piktorializmus, majd a távolabb elhelyezkedő irányzatok képviselőinek felvételeiben: elragadhatnak a főként Párizst dokumentáló Eugéne Atget átütő erejű fotói, Martin Munkácsi híres Libéria című képe, a szintén magyar származású André Kertész fény és árnyék játékáról készült felvétele, Paul Strand és Alfred Stieglitz tájai, vagy a lopótököket mozgásba hozó Edward Weston munkája. Tovább haladva beleláthatunk a fotóesszé és a riportfotó közegébe is, Werner Bischof, Elliott Erwitt, W. Eugene Smith vagy Robert Capa csak néhány az alkotók közül. Műveik épp oly súllyal bírnak, akár a következő fejezet képei, melyekkel a dokumentarizmus és a street photography alakulásának idejébe léphetünk be: a társadalomábrázolást és a személyességet ötvöző Helen Levitt, Lisette Model, Diane Arbus vagy Vivian Maier fényképei láthatók itt, míg a záró blokkban az amerikai fotográfia legfontosabb alakjaiként számon tartott Walker Evans, Garry Winogrand, Lee Friedlander vagy Robert Frank akár ritkábban látható fotói is megjelennek.
Megannyi színes mozzanatot, finom szálakon kapcsolódó munkákat és eltérő nézőpontokat is találni a kiállítótérben bolyongva. Negyvenegy életmű részletei villantják fel magukat a nézők előtt, arra invitálva, hogy a múzeumból hazatérve is folytassuk a fotográfia világában való alámerülést. A Fotóikonok című kiállítás egy nem mindennapi gyűjteményből válogatva kínál csemegét a fotótörténet egy szeletéből, amely után még többre és többre vágyunk. Infó: Fotóikonok – Archívumból történelem Műcsarnok Nyitva: június 27-ig Kurátor: Anna Morin, kurátorasszisztens: Tulipán Zsuzsanna