Macron dilemmája - Harc a populisták ellen

A szélsőjobboldal előretörése várható a francia regionális választásokon. Kevés helyen számíthatunk összefogásra a populisták ellen.

A francia Ötödik Köztársaság történetében nem egyszer került elő a „republikánus front” kifejezés. Azt jelenti, hogy a kétfordulós választások során, legyen az parlamenti, államfői vagy helyhatósági, a második forduló előtt a jobb- és baloldali demokratikus erők összefognak a szélsőjobboldali jelölt ellen. A „republikánus frontra” először 1980-ban volt szükség. Az ilyen együttműködést elsősorban a baloldalon szorgalmazzák. Hatékonyságát ugyan már korábban is megkérdőjelezték, de a francia társadalom jobbra tolódását jelzi, hogy a regionális voksolás vasárnapi első és az egy héttel későbbi második fordulója között a demokratikus erők nem mindenhol fognak össze Marine Le Pen pártja, a jobboldali populista Nemzeti Gyűlés (RN) ellen. Ez pedig azt eredményezheti, hogy akár több régióban is e politikai erő jelöltje végezhet az élen. Ezek közé tartozik Provence-Alpes-Cote d’Azur (PACA), ahol a RN politikusa, Thierry Mariani vezet és minden valószínűség szerint a második fordulót is hozza majd.

Ez azért lesz kellemetlen Emmanuel Macron elnök pártja, a Lendületben a Köztársaság (LREM) és a jobbközép Republikánusok (LR) számára, mert itt már hetekkel a voksolás előtt választási szövetséget kötöttek, a hivatalban lévő regionális elnök, a Republikánus párti Renaud Muselier támogatására. Sok Republikánusnak azonban nem tetszett, hogy lepaktáltak Macron pártjával, közülük többen inkább a populista jelöltet támogatnák. És nem csak itt. A Republikánusok több prominense Grand-Est régióban is bejelentette, hogy már nem látják értelmét a Le Pen pártjával szembeni fellépésnek. A lotaringiai Nadine Morano például úgy fogalmazott, nem azért politizál, hogy útját állja az Nemzeti Gyűlésnek, hanem azért, hogy „Franciaországot szolgálja". Ami a gyakorlatban azt jelenti, szerinte rosszabb lenne, ha pártja Emmanuel Macronnal kötne szövetséget, mint Le Pennel. Hasonlóan nyilatkozott Nizzában Eric Ciotti képviselő, aki szerint az RN és a Republikánusok között mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbiak "képesek kormányozni".

A kampány középpontjában Franciaország biztonsága állt, ami szintén Le Pen pártja malmára hajtotta a vizet. Az utóbbi hónapokban több iszlamista támadás is történt rendőrök ellen, tavaly pedig egy csecsen férfi gyilkolt meg különös kegyetlenséggel egy tanárt. Ezeknek az akcióknak is komoly szerepük van abban, hogy felmérések szerint Marine Le Pen a jövő év tavaszán esedékes elnökválasztás első fordulójában megelőzheti Emmanuel Macront, aki nemrégiben országjáró körútra indult, hogy meglovagolja azt a jó hangulatot, amely a koronavírus miatti zárlat feloldását követte.

A regionális választás a legnagyobb politikai megmérettetés az elnökválasztás előtt. Most tulajdonképpen nem is az a legfontosabb kérdés, hogy kik állhatnak majd az egyes régiók élére, hanem az, hogy a voksolás nyomán még több mérsékelt konzervatív szavazó számára elfogadhatóvá válik-e a Nemzeti Gyűlés. Ha igen, az nagyon rossz hír lenne Macron számára az elnökválasztás közeledtével. Le Penre egyre kevésbé tekintenek úgy, mint egy fasiszta párt örökösére. Ezt a tendenciát erősíti, hogy a tradicionális, gaullistának nevezett jobboldal folyamatosan gyengül és egyre kisebb az ideológiai különbség közte és a centrum felé elmozdult Le Pené között.

A baloldal a felmérések szerint a (tengerentúliakat nem számítva) 13 régió egyikében sem végez majd az élen, azokban sem, amelyeket jelenleg szocialista vagy környezetvédő politikus irányít. Erre még sosem volt példa az Ötödik Köztársaság történetében. s a jelenségnek csak egyik oka, hogy a baloldali pártoknak csupán egyetlen régióban (Hauts-de-France) sikerült közös listát állítaniuk.

Macron számára a mostani voksolás nagy kihívása nem is a régiókban amúgy sem erős pártja, a LREM veresége lesz, hanem az, mi legyen a következő lépése. Leváltsa a miniszterelnököt? Minisztercseréket hajtson végre? Őt ismerve valami biztos történni fog.