Dőlésszög

Mi sem bizonyítja jobban az ellenzék választási esélyeit, mint az az elszántság, ahogy a kormánypárt gyepálja. Csatáznak nagyban, bozótharcolnak kicsiben. Mert ugye csak a cél számít: a győzelem, 2022-ben is. De milyen áron? Hát mindenáron.

Ha kell, hazudnak, ha kell, mozgósítják a kormányhivatalt egy kis törvényességi eljárásra, nem adják oda a korábban megígért támogatásokat, elvonják az önkormányzati bevételeket, törvényben korlátoznak, majd a facebookon, twitteren üzennek, youtube videón sulykolják, hogy Karácsony Gyurcsány köpönyegéből bújt ki. Átlátszó – mondhatnánk. De ne tévedjünk, amit sokszor mondanak, az könnyen egyedüli igazsággá szervülhet.

Még jó, hogy a Fidesz oldalán egy nagy rakás független gondolkodó ül. Jól tetten érhető ez a parlamenti vitákban, ahol államtitkárok, háznagyok, mezei kormánypárti képviselők és egyéb üzletfelek szemrebbenés nélkül ismétlik el ugyanazt a habonyi üzenetet. Bár a nagy ügybuzgalom néha vicces helyzeteket teremt, például, amikor egy Márai idézettel az elzavarhatatlanságról és a zsákmányvédelem minden fölött állóságáról értekeznek. De kicsit csikorogva nevet, aki hallja.

Budapest bedöntése mindennél fontosabb. Még a kormánypárti településeket is képesek beáldozni miatta, csak fájjon. Viszik az adóbevételt, törvénnyel akadályozzák a kilábalást, ingyenes parkolást hirdetnek, nem küldik a buszvásárlásra ígért milliárdokat, de a közösségi közlekedésre adott támogatást se. Az uniós pénzek felett is buzgón őrködnek, a helyreállítási alapból csak a kormány vezérelte beruházásokra adnának, a fővárosi elképzelések megvalósítására egy fillért se. Nem tartják alátámaszthatónak, így milliárdokkal kevesebbet adnak a hármas metró felújítására, holott az elszálló építőipari áraktól hangos minden. Ráadásul ez a saját beruházásoknál – stadionoknál, úszóarénánál, a Pénzügyminisztérium várbeli épületénél és ezer másnál – nem számít. Az uniós biztosoktól való félelem valahogy nem zavarta őket a miniszterelnöki vő üzleténél, amikor az Elios uniós milliárdokból borította sötétbe közvilágítási rekonstrukció címén a városokat. Az se számít, ha bedőlne a metrófelújítás, és a budapestiek akár évekig zötyögnének pótlóbuszokon.

Kínos alkudozásba kezdtek a Lánchíd felújításának támogatásáról is, arról a 6 milliárdról, amit már korábban odaígértek, és csak a töredéke a teljes költségének. Bejelentik nagy hanggal, hogy átvesznek néhány projektet a kivéreztetett fővárostól, mondván, a fővárosi polgárnak mindegy, ki csinálja. Elsőként a Garancsi lakóparkhoz vezető villamost. A többi már nem olyan sürgős.

Erre jön rá az alkalmatlanság vádja. Kiváló üzenet, mert mindenre jó. Ha ritkítják a buszjáratokat, ha sűrítik, ha a kényszerek miatt lejjebb faragnak a Blaha Lujza tér felújításából, ha új buszsávokat alakítanak ki, ha segítik a bicikliközlekedést, ha felbontják az elődök kötötte kedvezőtlen szerződéseket, vagy ha megtartják a régit. Olyan ez, mint a bűvész kalapja, mindenfélét elő lehet húzni belőle. És ő is olyan, akinek csak a kezére szabad figyelni, nem arra, amit mond.