A pasztunok földje

Afganisztán, vagyis a pasztunok földje különleges és bonyolult világ. Mint ahogy arról 1857-ben egy német újságíró, bizonyos Friedrich Engels „Afghanistan” című cikkében, az 1838-42 közötti angol beavatkozás reménytelenségét leírva plasztikusan írt. Azóta semmi sem változott.

A hírek szerint viszont most, hogy Afganisztánból kivonultak a nemzetközi alakulatok, a magyar kormány jelentkezett arra, hogy Törökországgal és Pakisztánnal (!) együtt biztosítani fogja a kabuli repülőtér működését. Moldova György paraszt bácsijának szavaival élve: ezt azért nem gondoltam volna. Sok mindent el tudtam képzelni a mai rezsimről, hogy "hallgatóznak", de azt nem, hogy magyar katonákat ilyen kockázatnak tegyenek ki. A rezsimről, mert ez most már nem csak a miniszterelnökről szól, hanem mindazokról - diplomatákról, katonákról és kormánytisztviselőkről -, akik bármilyen formában részesei ennek a képtelen ötletnek. Elképzelhető, hogy a Magyar Honvédség mindhárom vezetőjét azért távolították el példátlan módon egyszerre, mert jelezték az ötlet képtelenségét.

Nem azért, mert nem kellene segíteni az afgán nőknek, gyermekeknek, hogy szabadon és félelem nélkül éljék életüket, s nem azért, mert nem lenne fontos megakadályozni, hogy újra a terrorizmus és a kábítószertermelés földje legyen Afganisztán. Az első pillanattól kezdve, amikor kiszálltunk Pol-i-Khumri vagy a falvak poros utcáin a páncélozott Toyotából, golyóálló mellényben, fegyveres katonákkal és páncélozott harcjárművekkel körülvéve, éreztem a helyzet keserűségét. Mi így felszerelkezve, ők színes ruháikban, sokan mezítláb, örülve, hogy a magyar katonák kutat fúrtak, hidat építettek, iskolát újítottak fel, és egy kis békességet hoztak. A felnőttek szemében azonban ott volt a kétely: mi lesz, ha elmennek ezek az idegenek? S nekik volt igazuk! Az USA most megegyezett a tálibokkal a külföldi csapatok távozásáról Afganisztánból, ami semmit nem old meg, mert nincs semmilyen megegyezés, hogy az afgán kormány és a tálibok viszonya hogyan alakul majd. A legvalószínűbb, hogy a harcok felerősödnek, polgárháború és etnikai konfliktusok sora tör ki a népcsoportok között.

A Magyar Honvédség tisztességesen helytállt az afganisztáni újjáépítésben Baglan tartományban, és különböző formában az afgán hadsereg felkészítésében, kiképzésében. De részvételünk mindig pontosan körülhatárolt céllal és módon történt. Tudtuk, mit vállalhatunk a magyar honvédség felkészültsége, eszközei, tapasztalatai alapján. Nem engedtünk semmilyen külső nyomásnak, kívánságnak vagy itthoni túlbuzgóságnak.

Ez történt, amikor a déli Kandahar tartomány egyik katonai bázisán, ahol a francia hadsereg különleges alakulata állomásozott, komoly harcok voltak, és az egyeztetések során felmerült, hogy vegyünk mi is részt benne. A vezérkari főnökkel együtt mentünk a forró sivatag kellős közepén lévő bázisra, ahol árnyékban 50 fok volt (és árnyék sehol), vizet is úgy kellett odaszállítani. Még a minket szállító amerikai harci helikopter pilótái is síkidegek voltak, amíg nem szálltunk le, mert az RPG-k mindennapi veszélyt jelentettek. Amikor a megbeszélések végén mentünk fel a helikopter rámpáján, egymásra néztünk a vezérkari főnökkel, és egyszerre mondtuk: ide mi nem jövünk. Nem gyávaságból, nem kényelemből, hanem mert csak olyan feladatot szabad vállalni, amihez megvannak az eszközeink (trópusi hadviseléshez semmink sem volt), megfelelő a fegyverzetünk és a katonák ki vannak rá képezve.

A nyolc parancsnok, akikkel együtt dolgoztam a négy év alatt, jól képzett és kiváló katona volt. Közülük is volt azonban olyan, akit elragadott a hév, és olyan harci feladatokat akart vállalni, amelyek dicsőséget hoznak, de amelyekhez nem voltak eszközeink, sem arra kiképzett katonáink. Az első és utolsó eset volt, amikor katonai ügyben konkrét döntést hoztam: felfüggesztettem és hazarendeltem a parancsnokot. Ott álltunk a tábor barakkjában, és éreztem a feszültséget a levegőben, de felelős voltam azért, hogy magyar katonák eszközök és felkészítés nélkül ne vállaljanak olyan feladatot, amivel értelmetlenül az életüket veszélyeztetik. Sajnos az alatt a négy év alatt így is két tűzszerészt vesztettünk.

Az óvatosságunk alapja az volt, hogy a magyar honvédség képességei az európai, kontinentális viszonyoknak felelnek meg. Erre van ugyanis leginkább szükségünk. Nem minden képességet kell fenntartani és fejleszteni, nem is lehet, hanem azokat, amelyekre a legvalószínűbb, hogy szükség van Magyarország védelmében, támaszkodva a NATO, a szövetségesi rendszer működésére. A kabuli repülőtér működtetése és védelme olyan kihívás, amire nem kell és nem és nem is vagyunk felkészülve. A szövetséges erők részeként részt vettünk korábban a repülésirányításban, a repülőtér működtetésében, de akkor mind az eszközök, mind a logisztikai támogatás, mind a védelem biztosítása a szövetségeseinkkel együtt történt.

Most nem így van. A nemzetközi erők kivonása után az afgán kormány és a tálibok közötti megállapodás nélkül nincs esély a békére. McChrystal tábornok 2009 augusztus végén (11 éve) jelentést készített Obama elnöknek és Gates védelmi miniszternek az afganisztáni helyzetről, és egy erőteljes felkelőellenes offenzívát javasolt, több mint 40000 újabb amerikai katona odavezénylésével. Még így is bizonytalannak ítélte meg, hogy mennyi ideig kell ott lenniük a szövetségeseknek ahhoz, hogy az afgán kormány megerősödjön, és biztosítani tudja az ország békéjét. Odamentek az amerikai katonák, és azóta még inkább megváltoztak az erőviszonyok a tálibok javára. (Az a bizonyos Engels nevű német újságíró cikkében, 1857-ben mindezt előre jelezte.) S most, amikor az amerikaiak és a tálibok megegyezése alapján kivontak minden nemzetközi alakulatot, mi odamegyünk!

Kérdések sora merül fel. Milyen erőkkel tudjuk biztosítani a repülőtér biztonságát: század, zászlóalj? Hogyan biztosítjuk az ellátásukat? Mi lesz, ha a tálibok bekerítik Kabult? Milyen együttműködés lenne a pakisztáni erőkkel, akikkel soha nem vettünk részt közös műveletben, és akiknek a szerepe ellentmondásos a tálibok támogatása miatt?

Az a legjobb, ha elfejtik az ötletüket.

(A szerző volt honvédelmi miniszter.)