Irodalmi csemegék ínyencfalatokkal

Rendkívüli konyhaművészeti kalandokra csábít A hévízi hajószakács című kortárs gasztroirodalmi antológia.

„Van, aki többet eszik, mint amennyit olvas. Van, aki ugyanannyit olvas, mint amennyit eszik. Van, aki evés közben is olvas. Van, aki kevesebbet eszik, mint amennyit olvas (vagy mert nagyon sokat olvas, vagy mert viszonylag keveset eszik). És van, aki se nem olvas, se nem nagyon eszik. S ha már itt tartunk: persze megrendítő, de koncert, kiállítás, mozi, nyaralás, sőt az olvasás képessége nélkül is képzelhető el emberi élet. Étel nélkül viszont nem. A hangversenytermek, a kultúrházak, a múzeumok, a kocsmák, a könyvtárak, az iskolák, a repterek és még Isten háza is bezárhat. Az élelmiszerbolt azonban nyitva tart. Az étel: életfeltétel.”

Mások mellett e sorokkal vezeti fel Fehér Renátó A hévízi hajószakács című kötetet, amely alcíme szerint kortárs gasztroirodalmi antológia – ám mint az a fentebb idézett gondolatokból is sejthető, jóval több is annál. A könyv a Hévíz folyóirat gasztrokulturális rovata, a „Hajószakács” válogatott szövegeiből állt össze, s miként a rovat is műfajilag sokszínű írásokat tartalmaz – a szerkesztők közlése szerint gasztrotörténeti dolgozatokat, ínyes esszéket, hasnovellákat, tárcákat, útirajzokat és paródiákat –, úgy az antológia szintén nem mindennapi gasztro-kalandokra hívja az olvasót. Olyan utazásra, amely során – akár üres hassal, akár jóllakottan induljunk neki – hamar összefut a nyál a szánkban a huszonhat szerző (köztük lapunk munkatársa, P. Szabó Dénes) írásait olvasva.

A kötet egyszerre szórakoztató és informatív, helyenként a hazai és egyetemes konyhaművészet történetéből és tudományából kapunk ízelítőt, míg másutt személyességet vagy regényességet sem nélkülöző írások kerülnek előtérbe, melyeket meglepő tettenérések, valamint a legkülönfélébb receptek és hozzávalóik váltanak. A magyar konyha alakulásáról, az előétel jelentőségéről, St. Hilaire Jozefa szakácskönyvéről, a nápolyi vagy a gdanski konyháról, Hamvas Béla és a magyar bor viszonyáról, a (nem)főzés esszenciájáról, Tarantino étel-metaforáiról, Marie-Antoine Careme a gasztronómia iránti szenvedélyéről, Kun Béla zserbóval megpakolt zsebeiről és Mick Jagger eljegyzési partijáról is olvashatunk. Megismerkedhetünk a thai levesek zamatával, a román miccs titkos receptjével, a szerelemkaláccsal, a Mecseki itókával, a pest-budai kávéházak kínálatával és a Puszta koktéllal. S elrévedhetünk vélt vagy valós ízélményeink mentén, miközben a halászléről, a szalonnáról, a pacalról, a jó birkapörköltről, a Pick szalámi történetéről, vagy az utolsó falat gyönyöréről olvasunk.

Az írások újabb és újabb ízeket, illatokat, érzeteket idézhetnek az olvasóban, aki azon kaphatja magát, egyre gyorsabban falja az oldalakat, akár az ínyencfalatokat, s a kötet utolsó lapjain túl is még többre vágyik, így rövidesen a hűtő, a konyha, a spájz, a piac, az élelmiszerbolt, a kávézó vagy az étterem felé veszi az irányt. De meglehet, a könyvespolcra tekint, további irodalmi csemegék után kutatva.

Infó:

A hévízi hajószakács – Kortárs gasztroirodalmi antológia

Szerkesztette: Cserna-Szabó András és Fehér Renátó

Cser Kiadó, 2021.

Szerzők: Balogh Ádám, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Czinki Ferenc, Darida Benedek, Fehér Béla, Fehér Renátó, Gálffy Zsuzsanna, Gerlóczy Márton, Gundel Károly, Karafiáth Orsolya, Kinizsi Giusz Zoltán, Király Kinga Júlia, Kling József, Körner András, Krasztev Péter, Nyáry Krisztián, P. Horváth Tamás, P. Szabó Dénes, Saly Noémi, Szántó T. Gábor, Szécsi Noémi, Szederkényi Olga, Szív Ernő, Vágvölgyi B. András, Váncsa István