Most van később

Nem lehetett könnyű. 19 évesen Ceglédről bekerült a Színművészetire. Hamarabb híre ment a diákok között, hogy a Horvai-Kapás osztályba felvették a Két Lottit, mint ahogyan ők, Rátóti Zoltán és Kaszás Attila találkozhattak volna. Két nyeretlen, mokány magyar legény, jó kiállású naturburschok, az egyik az Al- a másik a Felföldről. Ilyenkor az osztályvezető tanárok hátradőlnek, és azt mondják, ők nem fognak dönteni, párbajozzák le a fiúk egymás közt. A párbaj megtörtént, az eredmény kihirdettetett: Kaszás a Vígszínházba került főszínésznek, Rátóti meg a József Attilába, azzal az osztályfőnöki ítélettel, hogy a pálya hosszú, magának majd később jön el az ideje.

Aki huszonévesen ezzel a pakkal indul el a pályán, abban erős lesz a bizonyítási kényszer, a megmutatkozás vágya, a siker akarása, a helyezkedésre való képesség, mert érzékeli, hogy mindenért egy kicsit többet kell dolgoznia, jobban kell akarnia, többet kell beletennie, nagyobb árat kell fizetnie, mint a másiknak, akinek már most itt van az ideje, és ölébe hullik a siker.

Rátóti olyan lett a pályán, mint a főiskolán. Megbízható, pontos, fegyelmezett, kiszámítható. Színészeti hivatalnok. Ám a pályát mindig is csodás találkozások tarkítják, néha érkezett egy-egy rendező, aki kilökte a komfortzónájából, és akkor Rátóti emlékezetes alakítást nyújtott, de türelmetlen volt. Gondolhatta: ha színészként nem, akkor majd igazgatóként jegyezteti meg magát. Közigazgatási gyakorlóterepnek Magyarföldet tekinthette, ahol választott polgármesterként deszkatemplomot avatott. Óvoda, iskola sem volt ugyan, de templomavatáshoz talán kevésbé szigorúak az egészségügyi rendelkezések. Onnan ült át a kaposvári színház igazgatói székébe, ahonnan számos neves kollégájának kirúgását intézte. Nagyralátó tervei voltak. Hangárszínházat, kirakatszínházat, Új-Globe Színházat álmodott, és black tie partykra járt, aminek eredményeként kirúgta a gazdasági igazgatóját, és helyére Szita Károly kedvenc kosárlabdacsapata edzőjének testvérét, egy fodrásznőt nevezett ki rövid időre. Utána Fülöp Pétert, aki máig kaposvári igazgató és államtitkár-helyettes egy személyben. Így rentábilis.

2016-ban Rátótiból egyszer csak sok lett a városnak. Rávették, hogy kisgyerekeire hivatkozva adja fel a színigazgatást, vagy ráégnek a botrányok. De akit egyszer kidörzsölt a bársonyszék, az mégis ragaszkodik az érzéshez. A Nemzeti Színház stratégiai igazgatója lett. Meg nem valósult MMA elnöki álmáért kaphatta cserébe.

Most azt várja, hogy az a kuratórium, amelynek tagja, döntsön arról, hogy az őrá kiírt pályázatnak megfelelve alkalmas-e a Színművészeti Egyetem rektori feladatára. Rátóti pontosan tudja, hogy semmilyen képesítése sincs ehhez. Nem végzett doktori iskolát, nincsen nyelvvizsgája, nem lehetne rektor a világ egyetlen valamirevaló egyetemén sem.

Szakmailag egy deszkatemplommal, néhány jól megoldott szereppel tud elszámolni. Hatvan éves; ha most nem teljesíti be Horvai jóslatát, akkor soha. Színháztörténeti munkák apróbetűs lábjegyzetei fognak megemlékezni a működéséről. Eljött az ő ideje.