Az első nő

Hát megvan az első nő. Magyarország életében majdnem olyan fontos volt a tegnapi nap, mint 1963. június 16. a világéban és a Szovjetunióéban. Ekkor indult ugyanis Föld körüli útjára az első női űrhajós, Valentina Tyereskova. Egy nő a világűrben óriási szenzáció, és most íme, egy nő Magyarország élén. Novák Katalin, ne fukarkodjunk a nagy szavakkal, történelmet írt: ilyen magasra női politikus még nem jutott a mi köztársaságunkban. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ilyen magasra még nem juttatták, hiszen – aligha kétséges – a kiválasztás és a döntés is egy ember kezében volt, mégpedig Orbán Viktoréban. Éppen ezért Novák Katalintól sem várhatjuk, hogy bármilyen kontrollt jelentene a magyar alkotmányosságban.

Az orbáni rendszerben a köztársasági elnöknek nagyon is lent tartják a lécet; így tudja biztosítani, hogy a parlament akadálytalanul gyurmázhassa az alaptörvényt, és könnyedén kerülje ki a törvényesség bójáit. Így aztán nem várok sokat a hajdani családügyi minisztertől, sőt pontosabb, ha úgy fogalmazok: nem várok semmit. Miért is várnék, amikor ezt a hivatalt az elsők között üresítette ki a kormányfő, protokolláris szerepnél többet soha nem szánt neki. A hála, mondta Pozsgay Imre, nem politikai kategória, bár a rendszerváltáskor nem láthatta előre: az Orbán-rendszerben igenis az lesz.

Itt hálával adózik mindenki a miniszterelnöknek, mert ha nem teszi, bukott emberré válik, netán uniós képviselővé. A legenda szerint egyébként Áder János nem is akart köztársasági elnök lenni, állítólag jól érezte magát a saját büntetésében, Brüsszelben. Végül csak kihúzta elnökként tíz évig, hogy aztán most bekucorodjon egy hétszáz négyzetméteres vityillóba. A mai politikai helyzetet elnézve jó esélye van erre Novák Katalinnak is, csak vigyáznia kell, hogy helyesen használja a Schmitt Páltól és Ádertől megörökölt golyóstollat. Amúgy pedig 1963 óta sokat fejlődött a világ: Tyereskova repüléséről csak három nappal a földet érését követően értesülhettünk, Novák röppályájáról pedig már mióta tudunk...