Rendeleti kormányzás

Újabb öt hónapra, november elsejéig kapott felhatalmazást szerdán a kormány az immár 135 fősre duzzadt legbátrabbak (khm…) csoportjának 116, éppen a parlamentben időző tagjától, hogy – a hivatalos terminus szerint – továbbra is különleges jogrendi eszközökkel élve irányíthassa az országot. Kevéssé hivatalosan, de talán érthetőbben, hogy a parlamentet, az érdekképviseleteket, a szakmai közösségeket, a civileket, úgy általában en bloc mindenkit lesz.rva, minden demokratikus féken és ellensúlyon átlépve, kénye-kedve szerint rendeleti úton kormányozzon.

A hivatalos indok a „szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról” szól, a gyakorlatban viszont egyszerűen beleszokott a jóba a kabinet, mely 2020 márciusa óta – egy négy és fél hónapos pauzát kivéve – élvezi a veszélyhelyzeti kormányzás előnyeit: rendeleteivel felfüggeszthet törvényeket, s olyan intézkedéseket hozhat, melyeknek nincs jogszabályi háttere. Vagyis azt csinálnak, amit akarnak, csak éppen most már nem a koronavírus-járványra, hanem az orosz-ukrán háborúra hivatkozva. Ehhez persze kellett, hogy a kétharmadnyi mameluk tizedszerre is módosítsa a gránitszilárdságúnak hazudott alaptörvényt, beleírva: szomszédos országban zajló fegyveres konfliktus esetén is veszélyhelyzet hirdethető. Ekkor éppen három hónapja és egy napja tartott az orosz attak, s bár a parlamenti nívót nézve akár hihető is lenne, hogy lassan esett le az a bizonyos tantusz, az időzítés a járványügyi veszélyhelyzet végének vészes közelségének szólt: június 1-vel ugyanis vissza kellett volna térni a parlamentáris keretek közé, hiszen a Covidra hivatkozva már nem lehetett volna fenntartani a rendkívüli állapotot. Mivel az igény fentről továbbra is fennállt, így kellett egy mondvacsinált indok. Merthogy az általuk kiötlött alaptörvény és a parlamenti bőség bőven elegendő lenne minden akarat megvalósítására, csak hát akkor, ugye, a törvényi feltételeknek is meg kellene felelni, s ettől bizony már elszokott a hatalom. A rendeleti kormányzás mégiscsak kényelmesebb és kellemesebb, hiszen nincs bizottsági vita, ellenzéki felszólalások, szakmai-társadalmi egyeztetési kényszer, elég kitalálni és kihirdetni, oszt jó napot.

Nem véletlen, hogy járványügyi veszélyhelyzet alatt a kormány bőszen élt a lehetőséggel, az eddigi 22 és fél havi különleges felhatalmazás alatt bő 1500 rendeletet hozott, ami a munkaszüneti és ünnepnapokat is beleértve napi több, mint kettes átlag. Más kérdés, hogy csak jó harmaduk kapcsolatos a járvánnyal, a többség olyan gazdasági döntés, melyet jobb volt sunnyogva meghozni, vagy olyan politikai, mely parlamentáris keretek között éles vitákat, s komoly felháborodást generált volna. A koronavírus adta felhatalmazás leple alatt azonban sikerült szinte észrevétlenül súlyos százmilliárdokot a megfelelő helyekre irányítani, a holdudvart helyzetbe hozni, s cseppet sem mellékesen az esetlegesen disszonáns hangokat erővel elhallgattatni. Így kaptak például nemzetgazdaságilag kiemelt fontosságú besorolást az állampártnak és a NER-oligarcháknak kedves projektek, az ellenoldalon pedig így tették ad acta a pedagógusok sztrájkjogát.

A folytatás mindezek ismeretében borítékolható, fel lehet készülni a további zabrálásra és kardcsörtetésre. A helyzet valóban veszélyes.