Összetolva

Április 3-a mindenre felhatalmazást adott a hatalomnak, arra is, amire sosem kértek. Ezen azonban nem lepődünk meg; a Fidesz mindig az aktuális érdekeinek megfelelően csavargatta a törvényeket, miért lenne ez másként egy ilyen frenetikusnak kikiáltott választási győzelem után. Most például az jutott eszébe – nevesítve Kocsis Máténak –, hogy milyen jó lenne a két év múlva esedékes uniós és önkormányzati választásokat összevonni. Ehhez kiváló argumentációnak tűnik az a kétségbevonhatatlan tény, hogy egy szavazás kevesebbe kerül, mint kettő, azaz a mi jó kormányunk nem a demokrácián spórol, hanem az emberek pénztárcáját kíméli.

Mindannyian tudjuk persze, hogy ez úgy hazugság, ahogy van, mert kétségtelen, hogy olcsóbb egy ilyen megoldás, de a kormányzó pártot eleddig egy jottányit sem érdekelte, hogy milyen módon tudná olcsóbbá tenni az állam működését, sokkal inkább foglalkoztatta saját önös, hatalmi érdeke, no meg persze a párt és holdudvarának pénztárcája. Valamint az ellenfél kiszorítása a döntéshozatalból, minél inkább marginalizált helyzetbe sodrása. Nem vitás: ebben a mostani országgyűlési választás nagyot lendített; a rezsimet felfelé, az ellenzéket lefelé. Ez utóbbi, írnám, azóta is keresi önmagát, csak hát ez nem lenne igaz; nem önmagát keresi, sokkal inkább azt, hogyan képes napról napra mélyebbre süllyedni.

A Fidesz elég pontosan látja, ha teheti, még segíti is ezt a süllyedést, elemzi annak lehetőségét, miként tudna ebből még jelentősebben profitálni. Így juthatott el Kocsis Máté az ötletig: április 3-a azt mutatta meg számára, hogy ez a társaság, bármennyire mást ígért is az előválasztás, összeférhetetlen, az együttműködés halálra van ítélve, kiváltképp azután, hogy ekkora csapást mértek rájuk a választók. Vagyis újra egy akolba kell terelni őket: két év múlva ez még kevésbé lesz működőképes, mint az idén. Az ellentétek a pártok között és a pártokon belül oly mélyre hatoltak, hogy azokat lehetetlen ennyi idő alatt elsimítani.

Szó nincs tehát spórolásról, nagyon is jól megfontolt ötlettel állunk szemben: a Fidesz ellenfelei, ha picit is hisznek még bármiben, kénytelenek lesznek újra összefogni, mert lehetetlen egyszerre párhuzamos kampányokkal – EU és önkormányzati – megszólítani az embereket. De - kalkulál a Fidesz - ez a közös akol működésképtelen, és nem pusztán azért, mert a szereplők oly távol kerültek egymástól (és önmaguktól is), hanem mert a szavazók sem hisznek benne. Logikus ez a következtetés, még akkor is, ha születnek váratlan fordulatok – Anglia-Magyarország 0-4! –, és a kalkulációba mindig csúszhat hiba. Itt és most nehezen hihető, apró jelei sincsenek, hogy lesz ilyen meglepetés, bár nem vitás, két év, szoktuk mondani, hosszú idő.

Ez azonban csak önáltatás: ma semmi olyan cselekvés nem érzékelhető, amely alapot adna az optimizmusra. Hiba lenne tehát egyfajta vörös farokkal zárni gondolatainkat. Nem is volt más célja ennek az írásnak, mint annak felmutatása: a Fidesz előre gondolkodik és visszafelé néz. Ott pedig április 3-át látja.