A főispán és ami fontos

A hagyományok tisztelete jegyében a kormánypártok vissza akarják hozni a főispán és a vármegye elnevezést. A hír izgalmat okozott a közösségi oldalakon, sokan egyszerűen csak gumicsontnak minősítették a naftalinszagú javaslatot, gyanítom, nekik van igazuk. Lehet persze azon élcelődni, hogy annak idején, amikor az MDF az első önkormányzati törvény megalkotása során ugyanezt javasolta, Kövér László, a Fidesz akkori vezérszónoka még arról beszélt, hogy a főispáni intézmény „szerencsétlen elnevezésű”, ahogy valóban nehéz megállni szó nélkül azt is, hogy a Fidesz akkor még olyan önkormányzati rendszert akart, amely korlátozza a kormányzati hatalmat. Csakhogy ennek ma már nincs jelentősége.

A lényeg más.

Két fontos dologra érdemes figyelni. Az egyik az, hogy a kormány milyen további változásokat fog átnyomni a mindent szó nélkül megszavazó 135 bátor emberrel az Országgyűlésben. Folyosói hírek szerint megszűnnének a megyei önkormányzatok, helyettük mindent a főispán fog intézni, továbbá – úgymond a takarékosság jegyében – megszűnnének Budapesten a kerületi önkormányzatok, mivel – valószínűleg így hangzana a hivatalos érvelés – elég a fővárosban egyetlen választott testület. Persze a pletyka csak pletyka, Dukai Miklós belügyminisztériumi önkormányzati államtitkár a minap egy konferencián azt mondta, hogy nem készülnek az önkormányzati rendszer jelentős átalakítására. Kérdés, kinek mit jelent a jelentős átalakítás. Vagy így lesz, vagy nem, ezt ma csak egyetlen ember tudja, s az Orbán Viktor.

A másik fontos kérdés, amiről viszont nagyon is kell beszélni, sőt erősen gondolkodni, majd cselekedni, az az önkormányzati választás és az uniós választás összepréselése. Ez (is) természetesen a kormánypártok politikai érdekét szolgálja, a veszélyeit már többen is elemezték.

Én az önkormányzati választások önállóságának fontossága mellett szeretnék érvelni. A mostanra agyonvert ellenzék legfőbb esélye a talpra állásra, hogy megtartja a már megszerzett önkormányzatokat, sőt megpróbál még újakat is elhódítani. Ehhez persze meg kell győzni a választókat arról, hogy jól sáfárkodtak a tőlük kapott felhatalmazással, a városban, a kerületben rendben mennek a dolgok, érdemes újra rájuk szavazni. Ehhez azonban sürgősen rendbe kell tenni az ellenzéki polgármesterek politikai hátországát, okos kompromisszumokkal vissza kell állítani az induláskor még meglévő többséget.

A szavazókat nagyon zavarja, ha „átalakítottuk a frakciót, hogy jobban látszódjunk” felkiáltással porladni látszik a polgármester mögötti többség, ahogy az a nyolcadik kerületben történik; vagy Baján, ahol egy DK-s képviselő zsarolja a polgármestert; de említhetném Tatabányát, ahol viszont egy MSZP-s teszi ezt – igaz, őt a pártból kizárták, de attól még a szavazata kell a működéshez –; Ferencvárosról pedig talán ne is beszéljünk, ahol ölre mennek a képviselők a helyi média vezetőjének kinevezése körül. Sajnos túl sok példa adódik.

Csakhogy ahol a közügyek értelmes megoldása helyett továbbra is kicsinyes torzsalkodásokkal szórakoztatják a helyi közvéleményt, ott a Fidesz el vagy vissza fogja venni a helyi kormányzást. Nincs örökbérlet, azok, akik az ellenzéki összefogásra szavaztak három évvel ezelőtt, eredményeket várnak, és ha ilyenek nincsenek, könnyen elfordulhatnak a mostani vezetéstől.

Sürgősen pótolni kell néhány mulasztást. Életet kell lehelni a Szabad Városok Szövetségébe. A hálózatba szervezett önkormányzatok együtt olyan erőt tudnának felmutatni, amit egyenként egyik sem, a fővárost is ideértve. Létre kell hozni azt a közös kommunikációs felületet, amelyről a ciklus elején beszéltek, amit sok ember vár, és fogalmuk sincs, hogy eddig miért nem alakították ki. Ezek csak példák, érdemes az érintetteknek egy teljeskörű leltárt készíteniük.

A pártok vezetőinek mindent alá kell rendelniük az önkormányzati választásoknak, beleértve az uniós választást is. Az ő feladatuk megteremteni az együtt indulás feltételeit. A Mi Hazánkat kivéve valamennyi ellenzéki párt összefogására van szükség, különben borítékolható az újabb Fidesz-KDNP győzelem. És ha így lesz, nem marad szabad szemmel látható ellenzéki teljesítmény a magyar közéletben.

Értem én, hogy most buzog fel a sok sérelem, ami az országgyűlési választás előtt és alatt felhalmozódott, értem, hogy a hatalmas ütéstől még támolygó ellenzéki pártok először a saját soraikat akarják rendezni. De nincs sok idő, el kell kezdeni a felkészülést.

A jövőben elfogadhatatlan minden olyan szánalmas akciózgatás, amit a DK és a Momentum folytatott a főpolgármester-helyettes megválasztása körül. Látva a konfliktusok mélységét egyes helyeken, szükség lesz a pártvezetők közbenjárására, időnként kemény fellépésére is, hogy a helyi gubancokat kibogozzák, és segítsenek az együttműködést helyreállítani. Ebben a szellemben kell megkezdeni a jelöltek kiválasztását, a helyi programalkotást és minden, a közéletben fontos ügy elrendezését.

Lehet példát venni Budapest XIII. kerületéről, Szegedről, Gödöllőről vagy más, régóta ellenzéki vezetéssel működő sikeres önkormányzat munkájáról. Azokról a településekről, kerületekről, ahol belerakták a szükséges munkát, éveken keresztül, tudatos építkezéssel. Őket is sújtja a pénzelvonás, mégis egyben van a testület, ahogy látható a munka eredménye is.

Lehet azt mondani, hogy ez nehéz, néhány helyen politikailag lehetetlen, mert annyira eldurvultak a viszonyok. Lehet még sok-sok egyéb problémát, gondot felsorolni, ami akadálya mindezek megvalósításának, s igen, ezekben van sok-sok igazság is. De ha az ellenzék ezt nem tudja megoldani, akkor Orbán Viktor eléri a következő célját, bekebelezi és a NER részévé teszi a ma még ellenzéki vezetésű önkormányzatokat. Ez pedig a teljes reménytelenségbe taszítaná azt a közel kétmillió ellenzéki szavazót, akihez mostanában méltánytalanul keveset beszélnek az ellenzéki pártok.

—

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.