Hálás téma

Ha még emlékszünk, az ellenzék többek között azzal kampányolta végig az országot, hogy Orbán diktatúrát épít. Ami amúgy tény. Például a Rákosi óta nem látott tömegpropaganda - és a német nagytőke meg az oroszok hathatós támogatása - a Holdról is látható győzelmet hozott, ami általában az olyan déli országokban szokott megtörténni, ahol a maffia, a nagytőke és a szélsőjobb régóta egymás tenyerébe csapott. Amire mit tettek a mi demokratikus ellenállóink? Hadházy Ákos kivételével szép engedelmesen beültek az illiberális diktatúra demokratikus bábszínházzá lett parlamentjébe.

Nos, akkor most itt a nagy feladvány: ha a kétharmados állampárti parlament mára csak Orbán túlméretezett bábszínháza, akkor ugyan mi az ördögért kéne komolyan venni bárkinek is azt, amit ott csinál az ellenzék? A bábszínház paradoxona, hogy a pinokkiók nem szoktak palotaforradalmat csinálni, ha Gepetto ezt nem akarja. Ergo bábszínházi forradalom esetén azért érdemes gyanakodni.

Konkrétabban: mire is jó a gyakorlatban egy „rendkívüli parlamenti ülésnap”? Arra, hogy az ország nagy része lássa, ahogy ezek az ellenzékiek tüzes szónoklatokat intéznek a Horvátországban éppen tengerikeszeget falatozó Orbán Viktor töküres helye felé. De ugyanígy: ha a Fidesz diktatúrát építve mára megszállt minden állami-félállami szervet – ami amúgy tény -, akkor miért kéne a népnek elhinnie, hogy egy olyan népszavazást átenged, amely nem a saját érdekét szolgálja? Ha meg átengedi, akkor a helyzet még rosszabb...

hogyan tematizálja át a megélhetési válságot valami szuverenitási álvitává. Veszélyt nem a rendszerre jelent, ellenben az ilyen szuverenitási ködzabálás a fideszes törzsközönség kedvenc tejbepapija - egyszóval hálás téma a pártnak.